Trump kiszámíthatatlan, de mindent megtenne, hogy fölfelé menjenek a számok a tőzsdén

Egy év sok idő. Gyurcsik Attila, az Accorde Alapkezelő vezérigazgatója „a bölcs és a király” című anekdotával utalt arra a Concorde Értékpapír Zrt. elemzői sajtóbeszélgetésén, hogy mennyire hosszú is ez az időtáv. A király felkeresi a bölcset és megfenyegeti, hogy amennyiben nem tanítja meg a király kutyáját emberi nyelven beszélni, akkor megöli. A bölcs nagy nyugodtan azt mondja, hogy hagyja nála a kutyát, egy év múlva jöjjön vissza, és a kutya beszélni fog. Elmegy a király, a bölcs környezete csodálkozik, hogy ezt meg hogyan merte bevállalni. Mire a bölcs azt mondja, hogy

egy év hosszú idő, addig még a király személye is megváltozhat, de a kutya is elpusztulhat.

Valami ilyesmit lehet érezni a tőkepiacon, nehéz (vagy éppen ezért túl könnyű) bármit mondani, amikor éppen változik a számunkra oly fontos német politikai vezetés és az Egyesült Államokban visszatér a híresen kiszámíthatatlan Donald Trump. Nemzetközi gazdasági helyzetképünket a Concorde Értékpapír Zrt. elemzői sajtóbeszélgetésére alapozzuk. A beszélgetésen természetesen szóba kerültek a hazai kihívások is, illetve a befektetési piacok lehetőségei, de ebben az írásunkban kifejezetten a nemzetközi gazdaságpolitikai helyzetről hallott gondolatokat foglaljuk össze.

Más ritmusban

Ami pedig a Móró Tamástól, a Concorde Értékpapír Zrt. befektetési stratégája szerint a világ jelenleg kicsit leegyszerűsítve úgy néz ki, hogy „az USA fejleszt, Kína gyárt, az unió szabályoz”, érdemes egy kicsit az egyes elemeket is megvizsgálni.

Azt, hogy az Egyesült Államok fejleszt, aligha kell magyarázni, ott működnek a legnagyobb Big Tech cégek, nagyon erős az ország a mesterséges intelligenciában, miközben az unióban nincsen egyetlen jó mailszolgáltató, nincs egy ismert social netwotk cég, az utolsó valamennyire ismert német internetes cégről, a Wirecardról kiderült, hogy szélhámosság és a pénzügyi igazgató egy orosz kém volt.

A fejlesztői környezetnek van egy finanszírozási háttere is, az Egyesült Államok nagyon bátran stimulálja a gazdaságát, nem véletlen, hogy mindenki oda szeretne eladni, hiszen ott valóban van kereslet. Kína ugyan nem az egész gazdaságot, inkább az ipart és az exportot támogatja, de azt eléggé. Európa, ezen belül elsősorban Németország a maga szigorú adósságfék-szabályával azonban nem stimulál, mindez egyfelől dicséretes konzervativizmus, másrészt ezzel a gazdaság óhatatlanul lemarad.

Donald Trump ezt a „mindenki az amerikai piacra szeretne eladni” hangulatot azért annyira nem szereti, már egy 1990-es Playboynak adott interjújában is kiakadt azokra, akiknek túl nagy a külkereskedelmi pozitívuma az USA-val szemben, ez akkor néhány arab állam és Japán lehetett elsősorban, azóta az USA nettó olajexportőr lett, viszont Kína és Németország növelte a többletét.

A megoldás elég egyértelmű – véli Gyurcsik Attila, az elnök vámokat szeretne bevezetni. Az Egyesült Államok ugyanis amolyan gazdasági fegyverként is használhatja, hogy tényleg neki vannak most a legstabilabb fogyasztói.

Kína-iszony

Az Egyesült Államokban az közös pont a politikai erőknél, hogy a demokraták és a republikánusok szerint is

„Kínát ütni kell”.

Sokféle kudarc után mintha a világ elengedné a demokráciaexport illúzióját, vagyis már nem hisz abban senki, hogy amennyiben egy országgal van intenzív nyugati kereskedelem, van egyfajta kölcsönös függés, akkor az ilyen partner majd nem fog belerondítani a levesbe. Nem ezt bizonyítják az arab államok, nem ezt Irán, Venezuela, vagy Oroszország esetei, de Kína sem fogja a gazdasági kapcsolatok miatt bevezetni a demokráciát.

Ennek a kései felismerésnek is egyértelműen Németország a legnagyobb vesztese, amely az olcsó orosz energiára rendezkedett be, aztán most nincs az országban se orosz gáz, se atomenergia, szénenergia sincs sok, és teljesen letérdelt az ipar.

Visszatérve Kínára, az ország tehát nem igazán demokratizálódik, hanem továbbra is a maga útját járja és gyárt, mégpedig részben kényszerből. Kína ugyanis a világ legnagyobb ingatlanbuborékját építette fel, aztán a lufi kipukkant, vagy legalábbis leeresztett, az ingatlanfejlesztések most hiányoznak a kínai GDP-ből, így muszáj a fogyasztást és az exportot erősíteni, márpedig ezek közül Kínában hagyományosan az utóbbi szokott sikerülni. Csak, ha nőnek a vámok és az ellenérzések, akkor az export falakba ütközhet.

Európai papírgyártás

Európa helyzetének megítélése gazdasági szempontból elég borús szokott mostanában lenni. A Magyarország után következő soros EU-elnök ország, vagyis Lengyelország is a bürokrácia leépítését tűzi a zászlajára, ahogy a pénzügyminiszterük fogalmazott, az nem jó, ha Európa legfőbb erőssége a papírgyártás.

Tény, hogy miközben a 2008-2009-es nagy válság óta az USA és Ázsia sikeresen kezelte a problémáit, az unió eljelentéktelenedett.

Gyurcsik Attila több sztorival írta le ezt. Az olasz UniCredit nemrég megpróbálta felvásárolni a német Commerzbankot, mire a német pénzügyminiszter kiakadt az ellenséges felvásárlásra. Az elemző kérdése ezek után az, hogy miként gondoljuk azt, hogy ez egy egységes piac, ha egy ilyen esetben máris eltűnik az egységes európai piac gondolata és nemzetekben gondolkodnak a politikai vezetők? Márpedig bizonyos ágazatokban kell a méretgazdaságosság, nem csoda, hogy Európában egyetlen normális befektetési bank sincsen, minden tranzakciót az amerikai házak szerveznek.

És végül még egy adat. 2019-ben 16 millió autót adtak el Európában, újabban 13 milliót, pedig azért azóta is vannak költségvetési programok, vannak azért ilyen-olyan stimulusok, szerencsésebb országokban ott van az RRF, de még mindig 3 millióval kevesebb autót adnak el, mint a Covid előtt.

Más kérdés persze, hogy ezt mennyire bánjuk? Nem jutnak el az európai emberek a céljaikhoz? De, valószínűleg igen. Nagy lenne az európai munkanélküliség? Nem, ma még nincs ilyen baj. De tény hogy ha nincs kereslet, megint eljöhet egy jól menő európai ágazat súlyvesztése. És akkor jön még a hab a tortán, vagyis a szabályozás, amely szerint 2035-től nincs belsőégésű motorral hajtott új autóértékesítés az unióban, vagyis már csak olyat lehet venni, amiben Kína az erős.

Mit hoz Trump?

A jövőt tekintve, nagyon izgalmas lenne, hogy mit fog tenni Donald Trump. Csak ő éppen arról híres, hogy nem lehet tudni, hogy nem kiszámíthatóan, hanem meglepetésszerűen dönt, ráadásul jobban hisz a telefonokban, az ebédekben, az alkukban, mint a hosszú kiérlelt előkészítő munkában.

Mindenesetre már a felkészítés heteiben is sok minden történik a „Trump-birtokon”, mindenki igyekezett tárgyalni, de állítólag Orbán Viktor tárgyalt a leghosszasabban a leendő elnökkel. Az amerikai-európai viszonyban ugyanakkor a diplomáciai nagyüzem ellenére sem számíthatunk túl sok jóra, a két nagy gazdasági régió speciális stratégiai partner, de az USA egyre protekcionistább. És amíg az Egyesült Államokban olcsó az energia, Európában pedig drága, amíg lemaradunk az iparban és a legfejlettebb technológiákban is, addig nem állunk túl jól.

Trump pedig lubickol ebben a helyzetben, a kiszámíthatatlan, de nagy megoldó szerepében tetszeleg. De ha nem kiszámítható a környezet, az nem segít azoknak a hazai vállalatoknak sem, akiket elvileg segíteni szeretnének a kiszámíthatatlan politikusok. Itt azért az Egyesült Államok mellett akár Magyarországot is megemlíthetnénk.

Trump mindenesetre biztosan szeretne eredményeket elérni, legalábbis kiegyenlítettebb vámviszonyokat, fegyverszünetet Ukrajnában, amire akár lehetne is esélye, hiszen Putyint folyamatosan érik a kudarcok (Szíria, Irán, Örményország). Ukrajna mellett máshová egész egyszerűen már nem allokálhat annyi erőforrást, hogy az érdekövezetbe tartozó rezsimeket támogassa, de mégsem valószínű, hogy ez meghátrálásra késztetné, inkább az érezhető, hogy legalább az ukrán fronton sikereket szeretne felmutatni.

Mégis Móró Tamás szerint bár mindenkinek (legyen az Kína, Mexikó, Kanada, vagy az EU) be vannak ígérve a büntetővámok, mégis ezek a bemondások kicsit olyanok, mint a szállodai szobáknál a listaár, van ilyen, de általában elérhető annál kedvezőbb ár is. Ráadásul Trump győzelmében nagy szerepe volt az inflációnak, vélhetően nem fog olyan vámokat bevezetni, amelyek nagyon áremelő hatásúak lennének. Trumpnak emellett az nagyon fontos még, hogy ne essen a tőzsde. Ha esnek a részvények, akkor úgy érzi, hogy korrigálnia kell az intézkedéseit, ha a tőzsde elfogadja az ő világát, akkor viszont az biztosan egy jó irány.

Ráadásul az Egyesült Államok megint költségcsökkentést, adócsökkentést, deregulációt ígér, és ott ezt be is szokták tartani, Európa viszont éppen ellenkezőleg, mindig mindent szabályozni szeretne, ráadásul költségeket sem tud csökkenteni, mert például emelnie kell a védelmi kiadásait, ami szükséges, de nem produktív kiadás.

Ha viszont az Egyesült Államok megint a dereguláció irányába lép el, azért abban bízhatunk, hogy ezek arra ösztönzik Európát is, hogy valamit lépjen. Ráadásul Európa és Donald Trump ezen célok mellett is köthet majd jó üzletet, például kérhetjük azt, hogy ne emelje úgy meg az európai cikkekre kivetett vámokat, cserébe megígérjük, hogy több amerikai fegyvert veszünk a kötelező fegyverkezés során. És abban már ma is biztosak lehetünk, hogy a színfalak mögött, amikor már nemcsak Orbán Viktor, de Emmanuel Macron és Giorgia Meloni is megkezdte a tárgyalásokat, éppen ilyen dolgokról van szó. Már csak ezért is szomorú, hogy Európa legnagyobb gazdasága, Németország most nincsen abban a politikai helyzetben, hogy kompetens embert küldjön Mar-a-Lagóba.