A dolgozók közel felének nem nőtt a reálbére az elmúlt négy évben, így nem akkora csoda, hogy nem lő ki a fogyasztás

Az általános keresetnövekedési trend ellenére 2024 első felében is volt egy olyan, a teljes munkaidőben dolgozók közel ötödét kitevő kör, amelynek csökkent a reálbére. De hosszabb időtávot vizsgálva is azt találjuk, hogy az átlagban kimutatható növekedés sokakat nem érintett – derül ki a GKI gazdaságkutató friss elemzéséből, amelyben azt vizsgálta az intézet, milyen okok húzódhatnak meg a fogyasztás lassú bővülése mögött.

2020-ban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak (3 millió fő) 33 százalékának csökkent a reálkeresete, vagyis a nominális béremelkedése nem érte el az infláció növekedését. 2021-ben 45 százalék, 2022-ben 40 százalék volt ez az érték, majd 2023-ban 57 százalék, vagyis akkor több mint minden második foglalkoztatottnak lett kevesebb a reálkeresete – írja a GKI. Ez az egyik oka a fogyasztás tavalyi csökkenésének. Ez a folyamat összekapcsolódik a háztartások áruvásárlási és egyéb fogyasztási hiteleinek növekedésével is: 2020-ban még csak 497 ezer ilyen hitelszerződés volt, míg 2024-ben már 643 ezer, és a hitelösszeg is jelentősen emelkedett.

Idén júniusig már csak a megfigyelt foglalkoztatotti kör 19 százalékának csökkent a reálkeresete, de ez az arány is elég nagy ahhoz, hogy a fogyasztás növekedését lassítsa

– állapítják meg. A GKI szerint figyelembe kell venni továbbá, hogy a magas jövedelműek a növekvő reálkereset egyre kisebb részét fogják további (hazai) fogyasztásra költeni. Emellett az adatokból nem derül ki, hogy a vizsgált időszakban ténylegesen hány főnek nőtt folyamatosan a reálkeresete (pl. előfordul, hogy az egyik évben nőtt, a másikban csökkent a dolgozó reálkeresete), miközben ők a stabil fogyasztók. A pontosabb diagnózishoz hasznos lenne tudni a kimaradó, nem teljes munkaidőben foglalkoztatott vagy egyéni vállalkozóként pénzt kereső 1,5 millió dolgozó keresetének alakulását is.

A keresetek növekedése és számításának hivatalos módszerei önmagában is érdekességeket mutatnak. A teljes munkaidőben alkalmazottak átlagkeresete 2023-ban 571 ezer forint volt, mintegy 50 ezer forinttal meghaladva a háztartások teljes keresetének és foglalkoztatottak számának hányadosát (a KSH nemzeti számlák adat alapján). Utóbbi érték tartalmazza a nem teljes munkaidőben foglalkoztatottakat és egyéni vállalkozókat is, vagyis nagyobb körre terjed ki.

Ez alapján a havonta nem megfigyelt 1,5 millió fős körben a keresetek átlag alattiak (2023-ban pl. bruttó 400 ezer forint, nettó 266 ezer forint).

A GKI összehasonlította a hivatalos adatsort a saját havi felmérése adataival, ez alapján a lakossági felmérések eredménye jelentősen elmarad az egyéb módon számított átlagkeresetektől. Ez feltételezhetően azért van, mert az átlagkereset érték szórása nagy, és a nagyon magas keresetűek jellemzően nem válaszolnak a megkeresésekre. Ugyanakkor a mutatók trendje azonos.

2010-től kezdődően teljes munkaidőben alkalmazottak nominális átlagkeresete 282 százalékkal, míg a bővebb értelemben számított egy főre jutó átlagkereset 235 százalékkal volt több. Ennek a különbségnek további oka lehet, hogy 2019-ig a keresetek csak a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások, valamennyi költségvetési intézmény és foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezetek adatait tartalmazták, amik felfelé torzították az adatokat: a nagyobb vállalatok magasabb fizetésekkel tudták csak biztosítani munkaerőigényüket a feszes munkaerőpiacon.

„A fogyasztás fellendülésének alapfeltétele a reálbér növekedése, amit az elmúlt négy évben (2020-2023) a teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagosan 44 százaléka nem kapott meg. Továbbá az átlagkeresetekhez képest az összes foglalkoztatott átlagkeresete 10 százalékkal alacsonyabb, ami szintén csökkenti a fogyasztás növekedésének lehetőségét” – összegez a GKI.