Aszad bukása a jövő évi üzemanyagárakat is befolyásolja

Az olajipari elemzőknek van egy visszatérő mondatuk, az idén nagyon sokat hallhattuk:

fundamentálisan alacsonyabb olajárakra számítunk, de ez csak akkor igaz, ha nem lesz valami újabb geopolitikai balhé.

Aztán természetesen mindig lesz valami újabb, nem is annyira az orosz–ukrán vagy a kínai–tajvani régióban, azt sajnos már beáraztuk, de újabban a közel-keleti térségben, legyen az éppen Izrael, Gáza, Libanon vagy Irán. Ez utóbbi most Szíria, hiszen Bassár el-Aszad megbuktatása még akkor is kockázatokkal jár, ha a világ olajpiacát meghatározó leggazdagabb államok vagy a termelésben meghatározó szunnita arab államok aligha hullajtanak érte túl sok könnycseppet.

Mint a Gulf Business írja, a két legfontosabb nemzetközi olajipari jegyzés, a Brent és a WTI határidős olajjegyzése valóban emelkedett, de azért a 0,5 százalékos drágulás egyelőre inkább csak kisebb kockázatnövekedést és nem súlyos bizonytalanságot jelzett.

A fő trend ugyanis most az, hogy Kína kereslete még mindig gyenge, és bár a Goldman Sachs szerint 2034-ig még folyamatosan növekedni fog az olaj iránti kereslet, rövid távon a szaúd-arábiai árcsökkentések és az OPEC, illetve az OPEC+ szervezet termeléscsökkentési törekvései inkább azt jelzik, hogy a kínálat nehezen találja meg a megfelelő vevőket.

Bontsuk ki ezt a két megállapítást! A világ legnagyobb olajcége, vagyis a Saudi Aramco 2021 eleje óta most értékeli a legalacsonyabb szintre az olajat, pedig az még bőven a covidos lefagyás időszaka volt.

A világ olajkitermelésének mintegy feléért felelős OPEC és OPEC+ pedig nem képes termelést növelni, vagyis technikailag képes lenne, de szándékosan kitolja a terveket, hogy ne csökkentse ezzel még jobban az árakat.

Ráadásul az Egyesült Államok, amely még mindig a világ legnagyobb kőolajtermelője, egyelőre növekvő kibocsátást jelez. Ez is inkább alacsonyan maradó árat ígérne, de a következő fontos jelzés a szerdai amerikai inflációs jelentés lehet, amelyből majd a Fed kamatterveire lehet következtetni. A további kamatcsökkentések enyhítenének az olajpiaci szereplők aggodalmain, mert egyfajta globális gazdasági növekedést vetítenének előre.

A leginkább azért mindenki Kínára és a Közel-Keletre figyel. Előbbiben ismét mélypontra jutott az infláció. Ez nem hangzik rossz hírnek, önmagában nem is az, de azért jól jelzi, hogy a kínai állam azon törekvése, hogy megtámassza a belső keresletet, hogy élénkítsen, csak mérsékelt eredményeket hozott. Ami pedig Szíriát illeti, természetesen ez a szénhidrogénekben amúgy gazdag, de több mint egy évtizede instabil ország nem volt most sem jelentős termelő. A kérdés inkább az, hogy lehetnek-e olyan következményei a konfliktusnak, amelyek a környék nagyobb kitermelőit, így elsősorban Irakot és Iránt is érintik.