Terjed az amerikai szőlőkabóca: az elhanyagolt ültetvények miatt pusztul a szőlő a Soproni borvidéken

A Soproni borvidéken is felütötte a fejét a szőlő egyik legveszélyesebb kórokozója, az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma (phytoplasma). Egyre több helyen látni a város körüli ültetvényekben festékkel megjelölt tőkéket, sőt, egész sorokat. Ezeket már megtámadta a betegség, amire nincs is gyógyír. Az egyetlen megoldás a fertőzés terjedésének megakadályozása lenne. De ahhoz teljes összefogás kellene.

A filoxériavészhez hasonló nagyságrendű károkat okozhat

Évek óta itt van a betegség az országban, újabb és újabb borvidékeken üti fel a fejét, és karantént kell elrendelnie a hatóságoknak. A felmelegedés kedvez a fertőzésnek, amit a gazdák már a nagy filoxériavészhez hasonlítanak. Az 1860-as években Amerikából behurcolt betegségben a századfordulóra Európa termőszőlőinek mintegy kétharmada elpusztult. Molnár Ákos, a Soproni borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke szerint az aranyszínű sárgaság a filoxériavészhez hasonló nagyságrendű gazdasági károkat okozhat.

Az aranyszínű sárgaság nevű betegséget egy sejtfal nélküli mikroorganizmus okozza, ami a növény szállító szöveteiben okoz kárt – magyarázza Molnár Ákos. A fertőzés következtében a szőlőtőkék terméshozama 20-50 százalékkal csökkenhet, a beteg növények száma évente megtízszereződhet. A fitoplazma az emberi egészségre semmilyen veszélyt nem jelent, viszont a fontos kultúrnövényt elpusztítja. Ráadásul a betegség elleni védekezéshez nem létezik növényvédő szeres eljárás, a terjedés csak úgy állítható meg, ha annak fő vektorát, hordozóját, az amerikai szőlőkabócát elpusztítják. Ehhez azonban a hatalmas területeken működő összes szőlőművelő gazdaság összefogására lenne szükség, hogy egyszerre, a kabóca pusztítására legalkalmasabb időszakban permetezzenek. Ez a gyakorlatban szinte kivitelezhetetlen. Pedig néhány év alatt egész ültetvények fertőződhetnek meg, és akkor más megoldás nincs, csak a tőkék kivágása és elégetése.

Lassú halál a szőlőskertekben

A megfertőzött tőke fejlődése elmarad, levelei elszíneződnek, ősszel sárga foltok jelennek meg a leveleken. A növénynek lassan minden része elsorvad. Néhány éven át talán terem még, de egyre kevesebbet, míg a bogyók már rossz ízűvé válnak és a tőke teljesen elpusztul. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy vannak a szőlőnek más, hasonló tüneteket mutató betegségei is, ráadásul az aranyszínű sárgaságot kizárólag molekuláris módszerekkel lehet kimutatni és bizonyítani.

A Soproni borvidéken a városhoz közeli lankákon, a Virágvölgyben már azonosították a fertőzést, de a gazdák szerint felütötte a betegség a fejét a Fertő-parti ültetvényekben is. „De hiába küzd a rendes gazda, a rendetlenek miatt ez egy szélmalomharc” – mondják.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) már évekkel ezelőtt kidolgozta szigorú készenléti tervét, kötelező védekezést is előír, védekezési programra is kötelezhet, karantént és kényszervágást is elrendelhet. A fertőzött tőkének még a gyökerét is ki kell vágni és elégetni. Ha a gazda ezt nem teszi meg, a munkát elvégezteti a hatóság és a költségeit a tulajdonosra terheli. Ezen felül büntet is.

Tartanak is a büntetéstől a gazdák, ezért újabb és újabb szőlőskerteket semmisítenek meg. A bort kedvelő, a szőlőben végzett munkát tisztelő laikusnak ilyenkor fáj a szíve, és értetlenkedik.

„Sokkal jobb a teljesen felszámolt ültetvény, mint a beteg, fertőző szőlő. Sorsára hagyni egy kertet barbárság és a többiek cserbenhagyása” – állítja Taschner Kurt István is, aki harmadik generációs szőlész-borász a borvidéken. Évente kétszer permetez, de hiába, ha a kabóca visszatér. Márpedig visszatér; képes akár másfél kilométert is repülni, úgyhogy a gazos, elvadult búvóhelyeiről könnyen áttelepül a gondozott kertekbe.

Az ültetvények szakszerű kezelése sok pénzébe kerül a gazdáknak, a növényvédelem egyre drágább, a munkáskéz meg egyenesen megfizethetetlen a közeli Ausztria elszívó hatása miatt. Ehhez jön még a klímaváltozás, az egyre kevesebb termés, a borfogyasztás csökkenése világszerte – és most a súlyos fertőző betegség. És a problémákat nem tudják a „rendes, felkészült gazdák” maguk megoldani.

Márpedig a Soproni borvidéken Molnár Ákos számításai szerint több tíz hektár érintett már, de

„ha nem vigyázunk, nagyon gyorsan több száz hektár fertőződhet meg”.

„A kivágás tehát közérdek, a szőlő és a szőlészek védelmét szolgálja” – hangsúlyozza a hegyközség elnöke, aki a nagy baj ellenére optimista, mert szerinte a vészben van egy lehetséges pozitívum is.

Pusztulás után megújulás?

„A megújulás lehetőségét is látom” – mondja, abban bízva, hogy egy ilyen vészhelyzet után a talpon maradt szőlészek tudatosabb gazdálkodást folytatnak majd. Finoman fogalmaz, de azért érteni: a fertőzés miatt meg fognak szűnni az elhagyott kertek, és csak a gondosan kezelt, professzionális szőlészek ültetvényei maradnak élve.

A Soproni borvidék Magyarország egyik legrégibb borvidéke, már a kelták is szőlőt ültettek itt és a Scarbantiát alapító rómaiak is saját bort ittak. Mára a területek széttagolódtak, a város egyre több területet foglal el, nem ritka, hogy egy-egy ültetvény között családi házak állnak. Pedig a soproni hagyományokat meghatározza a szőlő, és az azt művelő soproni szőlőműves, a poncichter. Mai utódaik egyébként mindennek ellenére jó termésnek örülhetnek. Bár a klímaváltozást minden kultúrnövény megsínyli, Sopron környékén legalább csapadékból volt elég. De voltak hosszú, forró hetek is, aminek következménye a létartalom csökkenése volt. Aki időben szüretelt, jól járt.