Győrffy Dóra: Az akkumulátorgyárakkal kapcsolatos gondolkodás egyszerűen primitív Magyarországon

Győrffy Dóra közgazdász volt ezen a héten Veiszer Alinda beszélgetős műsorának vendége. Győrffy négy éven át a Harvardra járt, majd a CEU-n folytatta tanulmányait. A kilencvenes években nemzetközi politikai gazdaságtant tanult, amikor úgy érezte, Magyarország európai uniós átlaghoz való felzárkózásával, az euró bevezetésével és hasonló kérdésekkel akar foglalkozni.

A 2016-os amerikai elnökválasztás, a NATO szerepe és az orosz korrupció, Győrffy számára akkortájt ezek az első számú érdeklődéssé léptek elő. Trump szerinte most veszíteni fog, a közvéleménykutatások is Kamala Harris támogatottságát mutatják.
A magyar-amerikai kapcsolatok is más irányt fognak venni, a magyar kormányzatnak együtt kell élnie azzal, hogy azok a kapcsolatok is megbuknak, akikkel ők szoros kapcsolatot ápoltak a republikánus párton belül, és ott is megindul majd egy változás.

Egy akkumulátorgyárral kapcsolatos kerekasztal vitáról is kérdezte Veiszer Alinda. Győrffy egy nagy visszhangot kapott tanulmányában Rákosi Mátyás Vas és acél országa tervéhez hasonlította a programot. Egy cikkében pedig a svéd és a magyar akkumulátorgyártást állította párhuzamba, előbbinek gazdasági növekedést jósolt, utóbbinak kevésbé. Hogy mi a különbség?

A közgazdász azt mondta, az elektromos autók számának növekedése elmarad az évekkel ezelőtt kalkulálttól, és bár így is szükség van akkumulátorra, abból nem következik az, hogy nálunk kell előállítani őket, ráadásul a világon a harmadik legtöbbet.

„Magyarországon nincs semmi, ami az akkumulátorgyártáshoz szükséges. Nincs technológia, az energiát importáljuk, ráadásul Oroszországból, ami miatt állandóan fennáll a veszély, hogy szankciók lesznek. Víz sincs Debrecenben, ráadásul a munkaerőt is importálni kell.”

Tehát emiatt Magyarországon kevésbé prosperáló iparág tud csak lenni, míg Svédországban jól jövedelmező? – teszi fel a kérdést Veiszer. Győrffy Dóra szerint Svédországban megvan az innováció, hiszen egy új akkumulátort találtak ki, továbbá a munkaerőn kívül minden más adott. A közgazdsáz kiemeli a lépték fogalmát, szerinte abszurd, hogy egy ilyen kis területre, mint Magyarország idehozzanak egy környezetileg ennyire megterhelő iparágat úgy, hogy Kína és az Egyesült Államok után itt állítsák elő a legtöbb akkumulátort. A költségvetésből 1500 milliárdot költöttek már erre a területre, teszi hozzá.

Közgazdászként az a kérdés, hogy a közjó érdekében mi az a mód, amivel a lehető legjobban el lehet költeni az adófizetők pénzét, és ez biztos, hogy nem az.

Mint folytatja, szerinte jóval nagyobb megtérüléssel, hozzáadott értékkel járó tevékenységeket is lehetne támogatni, illetve az állam feladata az, hogy megteremtse azokat a körülményeket, amelyben a piaci szereplők megteszik ezt.

A közpénzek elköltésének felelősségéről esik szó a továbbiakban a gyárak kapcsán. Probléma, hogy nincsenek valódi hatástanulmányok, hogy tudnák, mennyi idő múlva terül meg a befektetés. A közgazdász továbbá úgy fogalmaz, „a gondolkodás pedig egyszerűen primitív, alapvető kérdésfelvetések hiányoznak.” Úgy látja, hogy amikor semmilyen fék és ellensúly nincs, egyetlen ember ötlete alapján hosszú távú rossz döntések születnek.

További részletek a beszélgetésből:

• Trump veresége esetén várható változások a magyar-amerikai kapcsolatokban
• Ukrajnai invázió hatása a globális trendekre, új világrend
• a társadalmi bizalom és a költségvetés kapcsolata

A teljes beszélgetést havidíjért cserébe ezen a linken lehet megnézni.