Részgyőzelemmel ért véget a részben magyar per az uniós fuvarozási szabályok ellen

Az Európai Unió Bírósága nagyrészt megerősítette az uniós fuvarozási szabálycsomagot, amit hét, szinte csak keleti tagállam kormánya akart megsemmisíttetni, döntött pénteken a testület. A többek között magyar beadvány ugyanakkor elérte, hogy a járműveknek ne kelljen nyolchetente visszatérniük a fuvarozási vállalkozás működési központjába.

A keresetet a magyar mellett a litván, bolgár, román, ciprusi, máltai és lengyel kormány adta be az uniós mobilitási csomag miatt az uniós jogalkotók ellen. A 2020-ban elfogadott jogszabályok többek között a fuvarosok kötelező pihenőivel és a külföldi kiküldetésekkel foglalkoznak.

Az egyik – jellemzően nyugati országokból álló – oldal a dolgozói jogok erősítésével védte a szabályokat. Többek között Németország, Olaszország és Franciaország állt össze egy szövetségbe a csomag mellett, írta a Politico. A másik oldal szerint viszont a szabályok hátrányosan megkülönböztették a keleti tagállamokban letelepedett cégeket, ráadásul a szigorúbb korlátozások miatt több lesz a fölöslegesen környezetszennyező üres fuvar. Giovanni Pitruzzella bírósági főtanácsnok a novemberi véleményében meg is jegyezte, hogy „e tizenöt egyesített ügy valóban kivételes mértékű.

Ritkán fordult elő, hogy egy jogalkotási kezdeményezés uniós szinten ilyen csoportos és heves jogvitához vezetett volna.”

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium 2020-ban azzal indokolta a kereset benyújtását, hogy azok aránytalan pénzügyi és adminisztrációs terheket rónak az európai fuvarozó vállalkozásokra, a kifogásolt követelmények némelyike sérti a diszkrimináció tilalmát, ellentétesek az uniós klímavédelmi célokkal vagy egyenesen végrehajthatatlanok. Az MTI-hez eljuttatott közleményükben úgy látták, hogy a szabályok a „rejtett szándékokkal szemben” nem a nyugat-európai fuvarozók érdekeit érvényesítik, hanem a semmilyen uniós előírás betartására nem kötelezhető, EU-n kívüli vállalkozásoknak kedveznek.

A bírósági pénteki közleménye szerint a perben a hét tagállami kormány különösen azt vitatta, hogy például

• a járművezetőknek a munkaidő alatt három vagy négy hetente vissza kelljen térniük a munkáltató működési központjába vagy tartózkodási helyükre és ott töltsék a pihenőidejüket;
• betiltották, hogy a járművezetők a heti pihenőidejüket a járműben tölthessék;
• előrébb hozták a második generációs intelligens menetíró készülékek beépítésének határidejét;
• a járműveknek nyolchetente vissza kell térni az érintett fuvarozási vállalkozás székhelye szerinti tagállamba, valamely működési központba;
• kabotázs után (azaz amikor egy másik országba vitt fuvar után egy nem a székhelyük szerinti országba visznek tovább onnan árukat) négy napot kell várni a következőre ugyanazzal a járművel ugyanabban a tagállamban;
• és a kiküldött munkavállalókról szóló külön szabályokkal sem voltak elégedettek.

A bíróság ezeket elutasította a nyolchetes jármű-visszatérési kötelezettséget leszámítva, mert ott a jogalkotók nem tudták bizonyítani, hogy elég információjuk volt az intézkedés arányosságának felmérésére.

A bíróság nem fogadta el a felperesek hivatkozását többek között az arányosságra, a környezetvédelemre, az egyenlő bánásmódra és a hátrányos megkülönböztetés tilalmára, valamint a közös piac olyan elveire, mint a letelepedés szabadsága vagy az áruk szabad mozgása.

A testület szerint az uniós jogalkotók – a miniszteri Tanács és az Európai Parlament – nem lépték túl a mérlegelési mozgásterük határait. A pihenőidő járműben töltésének tilalma nem új, csak korábbi bírósági ítéletet ültet át a jogszabályba. A bíróság elismerte, hogy „ezek a szabályok nagyobb hatást gyakorolnak bizonyos vállalkozásokra”, de „azok olyan üzleti modellt választottak, amelynek értelmében szolgáltatásaik jelentős részét, ha nem is teljes egészét a székhely szerinti tagállamuktól távol eső tagállamokban letelepedett címzettek részére nyújtják”, ráadásul alapíthatnak máshol leányvállalatokat. A testület többek között azzal érvelt a kabotázsnál, hogy a szabályok nem tiltják a fuvarokat például visszafelé, a székhely szerinti országba.