Egy 35 éves amerikai férfi 1965-ben fillérekért vett meg egy haldokló textilgyárat. Most 1000 milliárd dollárt ér a cége

Augusztus végén átlépte az amerikai Berkshire Hathaway piaci értéke az ezermilliárd dollárt, vagyis átszámolva nagyjából 360 ezer milliárd forintot. A BH a világ nyolcadik legértékesebb cége, és az első amerikai vállalat a techszektoron kívül, ami átlépte az ezermilliárd dolláros határt. Ez a teljes magyar társadalom összes ingatlanon kívüli vagyonelemének több mint háromszorosa.

Ez úgy hangzik, mint egy teljesen átlagos tőzsdei hír, de van pár dolog, ami azért eléggé érdekessé teszi. Például az, hogy ellentétben az Apple-lel, a Microsofttal, a Google-lel, vagyis a világ legértékesebb cégeivel, a befektetőkön kívül valószínűleg senki nem tudja, mi az a Berkshire Hathaway, és mivel lett ilyen sikeres.

A Berkshire Hathaway eredetileg egy amerikai textilipari cég volt, amely 1985-ben zárta be az utolsó textilüzemét. Közben viszont elkezdett felvásárolni más cégeket, és mára több tucat, a legkülönbözőbb ágazatokban működő vállalat tulajdonosa. A teljes egészében hozzájuk tartozó cégek mellett jelentős tulajdonrészük van többek között a Coca-Colában, az Apple-ben, a General Motorsban, a Moody’sban, a BYD-ben és egy csomó más cégben.

A Berkshire Hathaway részvényárfolyama 1964-ben 11 dollár körül volt, mostanra – a részvények számának növelése mellett – 700 ezer dollár fölé emelkedett. Ez 1965 és 2023 között 4,3 millió százalékos árfolyam-emelkedést jelent, vagyis a cég értéke több mint negyvenezerszeresére nőtt. Ez évente átlagosan 19,8 százalékos értéknövekedés, miközben ugyanebben az időszakban a legfontosabb tőzsdeindex, a Standard & Poor’s 500 átlagosan 10 százalékkal nőtt évenként (ami összesen így is 31 ezer százalékos, vagyis 310-szeres növekedést jelentett).

De hogy sikerült ez a hihetetlen növekedés a Berkshire Hathawaynek? Úgy, hogy a cég többségi tulajdonát 1965-ben Warren Buffett szerezte meg, aki 1970 óta elnökként vezeti a BH-t. Őt sokan a világ legjobb befektetőjének tartják, aki az elmúlt több mint ötven évben zseniális pénzügyi döntések egész sorozatával sokszorozta meg a cég értékét, és ezzel saját vagyonát.

Egy nagyra vágyó kisbefektető az amerikai vidék legmélyéről

Warren Buffett 1930-ban született az Egyesült Államok Nebraska államában, amely elsősorban mezőgazdaságáról ismert. Apja, Howard Buffett 1943-ban kongresszusi képviselő lett, így a család onnantól egy ideig Washingtonban élt, Warren az iskolát is ott végezte el, mielőtt visszaköltöztek volna Nebraskába.

Warren Buffettet nagyon fiatal korától kezdve a befektetések és a részvények érdekelték, állítólag hétéves korában elolvasott egy Ezer mód, hogy keressünk ezer dollárt című könyvet a meggazdagodásról. Még iskolásként dolgozni kezdett, közben többféle üzlettel próbálkozott, szerencsejátékgépeket üzemeltetett és beszállt az apja cégébe, amin keresztül egy farm résztulajdonosa lett. Közben folyamatosan igyekezett minél többet tanulni az egymással párhuzamosan több üzletet is irányító apjától, és annak gazdag ismerőseitől.

Buffett később a Pennsylvaniai Egyetemen, a Nebraskai Egyetemen és a Columbia Egyetemen tanult gazdálkodástudományt és közgazdaságtant, az utóbbin a kor egyik legjobb pénzügyi elemzője és befektetője, Benjamin Graham tanította. Graham az úgynevezett value investing, vagyis értékalapú befektetés egyik előfutára volt, Buffett később egész életében ezzel a módszerrel dolgozott.

Az egyetemi diploma megszerzése után, 1951-től Buffett apja cégében a Buffett-Falk & Co.-ban dolgozott befektetési értékesítőként és brókerként. 1952-ben egyetemi tanára, Benjamin Graham cégéhez váltott, ahol hamar eltanulta Graham cégértékelési és befektetési módszereit. Az itt megkeresett pénzével a következő években maga is több befektetői társulásban lett tulajdonos.

Buffett – Grahamtől ellesett – módszere az volt, hogy megpróbálta megbecsülni a tőzsdén elérhető kisebb-nagyobb cégek valódi értékét. Ha ez jóval magasabb volt, mint amennyi a tőzsdei részvényárfolyamok szerinti értéke volt, akkor elkezdte megvásárolni a cég részvényeit, és reménykedett benne, hogy azok később legalább annyira emelkednek, amennyire ő a cég teljesítménye alapján becsülte a cég valódi értékét.

Ma már elég sok módszer és lehetőség van a cégek valódi értékének megbecsülésére, az 1950–1960-as években azonban még sokkal kevésbé voltak fejlettek a vállalatértékelési módszerek, így a hasonló technikával dolgozók könnyen találtak alulértékelt vállalatokat. Buffett több kisebb, alulértékelt cég részvényeit is elkezdte felvásárolni, hogy aztán az észbe kapó többségi tulajdonosok jóval drágábban vegyék őket vissza tőle.

Egy fiatal befektető és egy haldokló textilgyár

Az 1960-as évek elején Buffett talált egy pénzügyileg nehéz helyzetben lévő textilipari céget, a Berkshire Hathawayt, amelynek a részvényei a rossz kilátások miatt nagyon olcsók voltak. A cég egyik textilüzemet adta el a másik után, és a pénzből minden értékesítés után vásároltak valamennyit a saját részvényeikből. Buffett abban reménykedett, hogy az egyik ilyen értékesítési körben majd az ő részvényeire is ajánlatot tesznek, és drágábban veszik meg őket, mint ahogy ő vette a tőzsdén.

Ez meg is történt volna, csakhogy a cég többségi tulajdonosa megpróbálta minimálisan átverni Buffettet, aki annyira felidegesítette magát, hogy a saját és üzlettársai pénzéből inkább vett még több részvényt, míg végül 1965-ben meg nem szerezték a Berkshire Hathaway többségi tulajdonrészét. Erről azóta élete legrosszabb befektetéseként beszél, a haldokló textilipart ugyanis nem sikerült feltámasztani, az üzemek meg csak vitték a pénzt, amíg 1985-ben az utolsót be nem zárták.

Buffett azonban nem adta fel, a korábbi befektetési cégeit beolvasztotta a Berkshire Hathawaybe, amellyel elkezdett a legkülönfélébb iparágakba fektetni. Vásárolt biztosítókból, energiacégekből, egy vasúttársaság részvényeiből, bankokból, ruhacégekből, tévétársaságokból és egyéb médiacégekből – a legtöbb esetben olcsón. A megszerzett tulajdonrészek egy részétől gyorsan megvált, ha azok értéke jelentősen megnőtt, más részesedéseket azonban máig megtartott.

Egy szigorúan követett stratégia

A legtöbb bróker és alapkezelő ma már fejlett szoftverekkel és számítógépes rendszerekkel hozza meg a befektetési döntéseit, és a legjobb befektetési stratégiákat elméleti szinten sokan ismerhetik. Az 1960-as, 1970-es és 1980-as években azonban még nem voltak ilyen döntéseket segítő rendszerek, a brókerek pedig a legtöbbször a megérzéseikre és a körülöttük lévő hangulatra támaszkodva hozták meg döntéseiket.

Buffett az értékalapú befektetés tökélyre fejlesztésével abban az időszakban nagyon kifizetődő üzleteket tudott kötni, az osztalékokból és árfolyamnyereségből megszerzett jövedelmet pedig kivétel nélkül újra befektette – legtöbbször szintén áron alul kereskedett cégekbe.

A CNBC-nek nemrég nyilatkozó Howard Marks befektető szerint Buffett titka, hogy „hét évtizeden keresztül következetesen, fegyelmezetten és szokatlan rálátással követett egy jól átgondolt stratégiát. A következetesség és a fegyelem elengedhetetlen, de egyáltalán nem elégséges. A szokatlan éleslátása nélkül nyilvánvalóan nem ő lenne a történelem legsikeresebb befektetője.”

Buffett a nyolcvanas évek óta gyakran megosztotta befektetési stratégiáját másokkal. Szerinte a részvénypiacon mindig hosszú távon, legalább 10 évre érdemes gondolkodni, és szinte soha nem érdemes eladni. Nagyon leegyszerűsítve, szerinte ki kell választani azokat a cégeket, amelyekről a befektető elhiszi, hogy hosszú távon sok pénzt tud termelni, és meg kell várni, amíg az adott cég részvényei egy válság vagy egy kisebb tőzsdepánik miatt vesztenek értékükből. Ilyenkor érdemes venni belőle, majd a részvény osztalékával újra elkezdeni nézelődni, hol lehet olcsón jó céget venni.

Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy Buffett még a tőzsdézés modernizációja előtt halmozott fel hatalmas vagyont, vagyis abban az időszakban, amikor a részvényekben tartott pénz nagyobb részét nem profi vagyonkezelők és befektetési bankárok, hanem amatőr, a megérzéseikre hagyatkozó brókerek és kisbefektetők kezelték. A Berkshire Hathaway részvényárfolyama 1995-ig évente több mint 30 százalékkal nőtt, azóta viszont átlagosan csak 12 százalékkal. Vagyis Buffett még akkor tudott nagyot gurítani, amikor mindenki más ügyetlenül tőzsdézett, azóta pedig csak hatalmas vagyonát görgeti előre, és fekteti be újra meg újra.

Az omahai orákulum és a gigantikus pénzhegy

Buffett körül az elmúlt évtizedekben teljes kultusz alakult ki, az amerikai és nemzetközi szaksajtóban gyakran omahai orákulumként hivatkoznak rá, utalva az isten háta mögötti szülővárosára, és arra, hogy sokan jóstehetséget tulajdonítanak neki. Egy-egy nyilatkozata gyakran végigmegy a tőzsde világán, befektetési döntéseit pedig rengetegen próbálják követni vagy utánozni.

Buffett idén nyáron azzal került be a hírekbe, hogy eladta Apple-részvényei felét, amiből sokan arra a következtetésre jutottak, hogy szerinte mára túlárazott lett az amerikai techszektor. Ezen kívül egy másik fontos befektetéséből, a Bank of America részvényeiből is több milliárd dollárért adott el, ami miatt persze mások is azonnal elkezdték eladni a cég részvényeit.

Az elmúlt fél évben az amerikai tőzsde soha nem látott csúcsokon járt, Buffett pedig következetesen adta el azokat a részvényeit, amelyek árfolyama igazán sokat nőtt mostanában. A Berkshire Hathawaynek mára egy majdnem 300 milliárdos „készpénzhegye” van, vagyis ennyi pénzt tartanak rövid lejáratú kötvényekben, ahonnan bármikor kivehetik azt.

Sokan figyelmeztetnek, hogy Buffett a 2008-as válság idején is rengeteg pénzt vett ki a tőzsdéről, és akkor is készpénzhegyet épített. Ebből aztán a 2008-as válság alatt, az összeomló árfolyamok idején nagyon olcsón vásárolt be egy csomó cégből, amelyekkel később rengeteget keresett. Mivel most is készpénzhegyet épít, sokan attól tartanak, hogy egy újabb nagy amerikai gazdasági válsággal számol, amelyben megint visszaesnek majd a részvényárfolyamok, és megint bevásárolhat olcsón. Az Economist elemzése azonban felhívja rá a figyelmet, hogy Buffett is tévedhet – ahogy sokat tévedett már korábban is –, és simán lehet, hogy az amerikai tőzsde még évekig emelkedni fog.

Elosztogatná a vagyona 99 százalékát

Buffett augusztus 30-án lett 94 éves, és még mindig maga vezeti a Berkshire Hathawayt, bár már évekkel ezelőtt megnevezte utódját Greg Abel jelenlegi alelnöke személyében. Buffett pillanatnyilag a cég nagyjából 16 százalékos tulajdonosa, vagyonát így körülbelül 150 milliárd dollárra szokták becsülni. Ezzel a Forbes szerint most épp a világ hatodik leggazdagabb embere, de a részvényárfolyamok függvényében rendszeresen cserélődnek a helyezések a lista 5. és 10. helye között.

Warrent ismerősei barátságos emberként írják le, Bill Gates még 1996-ban „szórakoztató, szerény, bájos fickóként” hivatkozott rá. Abban az időben állítólag rendkívül szeretett a Mekiben reggelizni, imádta a hamburgert és a sült krumplit, és naponta öt doboz kólát megivott.

Buffett 2006-ban fogadta meg, hogy vagyona 99 százalékát még életében, vagy halála után jótékony célokra adományozza el. Azóta Bill Gatesszel arra buzdítanak minden ultragazdagot, hogy legalább vagyonuk felét hasonló célokra adományozzák el. Buffett pedig nem csak ígérgetett, azóta minden nyáron jelentős összeget eladományoz, a Forbes szerint eddig 55 milliárd dollárt, átszámolva majdnem 20 ezer milliárd forintot adott jótékonysági célokra. A lap szerint ha Buffett 2006-tól nem kezdi el szétosztogatni a vagyonát, most akár kétszer ennyi pénze is lehetne, amivel ő lenne a világ leggazdagabb embere.

Buffett korábban elsősorban a Bill és Melinda Gates Alapítványnak adományozott, idén júniusban azonban kivette őket a végrendeletéből. Annak mostani állapota szerint halála után vagyona 99 százaléka egy olyan jótékonysági alapítványhoz kerül, amelyet három gyereke felügyel. A többit pedig megkapják zsebpénznek.