A szóda reneszánszát hozhatja el a bolti palackok betétdíjas rendszere

Július 1-én végül elstartolt az italcsomagolások visszagyűjtésének rendszere Magyarországon, amellyel a lakosságot tették érdekeltté abban, hogy segítse az újrahasznosítást. Ettől a naptól kezdve a gyártók már nem hozhatták forgalomba az italokat a betétdíj nélküli palackokban. A fogyasztóknak minden 1 deciliter és 3 liter űrtartalom közötti fém, üveg, és műanyag doboz vagy palack után 50 forint betétdíjat kell fizetniük a termék megvásárlásakor, ezt az összeget pedig csak akkor kapják vissza, ha a csomagolást értetlen állapotban visszaviszik a MOHU egyik REpont-automatájába.

Az újrahasznosítási számok növelése egy nemes cél, de több hátránya is van a rendszernek. Vidéken például ma még könnyen előfordulhat, hogy nincs a környéken kézi visszaváltó pont vagy automata, mivel utóbbiakból egyelőre csak nagyjából háromezret telepítettek Magyarországon, elsősorban a 400 négyzetméternél nagyobb üzletekbe. Közben a visszaváltás pillanatáig kell ügyelnünk a palack vagy az doboz épségére, hiszen ha az behorpad, előfordulhat, hogy nem veszi vissza az automata, emiatt pedig sok helyet foglal az össze nem nyomhatót csomagolás. Az indulás heteiben emellett több probléma akadt a gépekkel: voltak üzletek, ahol megteltek a gépek, és olyan is, ahol csak egyszerűen nem működtek.

Aki eddig szénsavas ásványvizet vásárolt nagy mennyiségben buborékigénye kielégítésére, az július óta kényelmetlenebb helyzetben találhatja magát, hiszen őrizgetnie kell a 1,5 literes palackokat a következő visszaváltásig. Az új szabályozás ugyanakkor nem vonatkozik a szikvizes palackokra, hiszen azok külön körforgásban működnek, és egyszeri legyártásuk után annyiszor tölthetjük újra őket, ahányszor csak bírjuk. Egy másik megoldás lehet, ha mi magunk készítjük el otthon a buborékos vizet egy eldobható patronnal. Ez a két szódázási lehetőség egyre nagyobb népszerűségnek örvend a betétdíjas rendszer kikerülése miatt, ezért úgy tűnik, új fejezetet nyílhat a szódázás kétszáz éves magyarországi történetében.

Szódatörténelem

Jedlik Ányos indította el a mesterséges szénsavas vizek gyártását Magyarországon, miután helyettesíteni szerette volna a Győrbe szállított balatonfüredi természetes ásványvizet 1826-ban. A 19. század elejére a szódavíz már elterjedté vált Angliában a szódaszifon 1813-as feltalálásával, de Jedlik egy új eljárást dolgozott ki, amivel egy gép segítségével már olcsó, nagyüzemi szódát lehetett készíteni Magyarországon. A szikvízgyártás hamar virágzásnak indult, mint kisipari mesterség, de 1927-ben szikvízgyárat is alapítottak Budapesten.

Akkor még nem tudthatták, de már a vége felé közelített szikvizes mesterség virágkora, ugyanis nem sokkal később, az 1960-ban években egy új trend ütötte fel a fejét: az otthonunkban elkészíthető szódák. Ezekhez csak szifonra és patronra volt szükség, a házi módszerrel szódát és tejszínhabot is elő lehetett állítani a szén-dioxidot és dinitrogén-oxidot tartalmazó patronokkal, amelyeket az élelmiszerboltokban tudtak visszaváltani az emberek. A szódapatron az 1960-as években gyakran hiánycikk volt nyaranta, de 1978-ban már 600 milliót állítottak elő belőle évente. Idővel az ízesített patronok is megjelentek, amelyekkel citromos, tonikos, és narancsos szódavizet lehetett készíteni.

A palackozott ásványvizek fogyasztásának 1990-es évektől kezdődő felfutásával aztán a szódafogyaszásnak fokozatosan leáldozott. A 2010-es évek második felében már csak tízmillió darab fogyott a patronokból évente, és 2018-ban úgy tűnt, ennek a piacnak végleg annyi, mivel kivonták a forgalomból a hagyományos, 1961 óta változatlan formában gyártott patronokat. Onnantól már csak egy eldobható, visszaváltásra nem alkalmas változatban lehetett őket vásárolni, ezzel pedig csak sokkal drágábban lehetett szódázni, mint a visszaváltható patronok korában. Az egyik legnagyobb magyarországi patrongyártónak számító Liss Kft. számai alapján a házilag készített szóda költsége egy literre vetítve 100 forintra emelkedett, így már csaknem 50 százalékkal meghaladta a bolti ásványvizek akkori árát.

Ehhez hasonlóan a készen kapható szikvizek jelentősége is csökkent a 2000-es évek elejétől kezdve az olcsó bolti ásványvizek elterjedésével. Ebben a trendben hozhat új fejezetet a DRS-rendszer: mivel júliustól az összes palackos vízre kell fizetnünk 50 forintos betétdíjat, némileg csökkent a bolti italok lépéselőnye a szifonnal és a szikvízzel szemben. Ennek apropóján körbekérdeztünk néhány szódás cégnél, hogy mit tapasztaltak az eladásokban a visszaváltási rendszer indulása óta.

Felpörgött a kereslet

Az utóbbi években megint elkezdtek terjedni a magyar háztartásokban a szódagépek, de a legtöbben még mindig palackozott ásványvízhez nyúlnak, ha szénsavasat innának. A szikvíz (nagyvárosokban legalábbis) jelenleg kis piac, pedig több szolgáltató is vállal házhoz szállítást Budapesten is. Ahogy azt az online kiskereskedelemben utazó Kifli.hu-tól megtudtuk, már látszik némi változás a trendben: a kínálatukban szereplő újratölthető, nyomós palackban árult szikvíz forgalma csaknem két és félszeresére nőtt idén januárhoz képest. Mint írták,

a szódaeladások növekedése „egyértelműen magasabb volt, mint a Kifli általános növekedése és a nagy kiszerelésű szénsavas vizek szezonális felfutása”.

Ennek növekedésében pedig jelentős szerepe lehetett a Kifli szerint a jogszabályi változásoknak is. A Kifli.hu a szikvizek mellett az otthoni buborékos víz gyártására szolgáló Sodastream gépek cserepatronjainak eladásával is foglalkozik. Ezeknél a termékeknél 50 százalékos növekedésről számolt a vállalat a tavalyi év azonos időszakához képest, igaz, a cég szerint a visszaváltási rendszer élesedése mellett a „Kifli általános növekedése, a szezonális hatások, és a tavalyi év hasonló időszakában tapasztalt átmeneti készlethiány megszűnése” is ráerősített a számok emelkedésére.

Györök Gyula, a szikvízeladásokkal foglalkozó, és más szikvízgyártóknak alkatrészeket gyártó Györök Kft. ügyvezetője arról írt, hogy a növekedés már tavaly év végén tapasztalható volt. Szerinte ez összefügghet akár azzal is, hogy a visszaváltás hivatalosan már január 1-én elindult, csak a gyakorlatban az italgyártók júliusig kaptak haladékot a betétdíjas palackokra való átállással, így érdemben csak ekkor kezdett működni a rendszer. Györök Gyula

nagyjából 25 és 30 százalék közé tippelte a forgalomnövekedést, de pontos számokat még nem tudott mondani.

A szódaszifonoknál is hasonló volt a helyzet: a Liss Zrt., az egyetlen magyarországi szifongyártó szerint „július hónapban 90 százalékos emelkedés volt tapasztalható a belföldi szódaszifon eladásaink tekintetében az előző hónaphoz viszonyítva”. Azt is hozzátették ugyanakkor, hogy a minta egyelőre meglehetősen kicsi, ezért több idő kellhet, hogy pontos képet kapjunk a változások mértékéről.

Olyan szikvízgyártó is akadt ugyanakkor, aki egyelőre nem tapasztalt nagymértékű növekedést az eladásokban, bár hozzátették, hogy már hozzájuk is érkeztek vevők a visszaváltási rendszer nehézségeire hivatkozva. Azért az új visszaváltási rendszert sem kell félteni, a MOHU néhány nappal ezelőtt érte el a százmilliomodik visszaváltást, és másfél hónappal a rendszer indulása után már körülbelül négy-öt millió palackot váltanak vissza naponta. A cél az lenne, hogy 2025-re elérjük a legalább 77 százalékos, míg 2030-ra a 90 százalékos uniós célarányokat. Előbbihez 6,3 millió, utóbbihoz pedig 7,4 millió palackot kéne visszaváltani naponta átlagosan.