Gazdatámogatás: lehet pénzt adni és brüsszelezni, de a világpiaci trendeket és az ukrán gabonát nem állíthatja meg a kormány

Az utóbbi héten valósággal záporoztak a kormányzati bejelentések a magyar gazdák védelmében tett vagy tervezett intézkedésekről, amelyeken belül pár csoportot érdemes megkülönböztetni:

• Az egyik az ukrán importverseny és Brüsszel elleni felszólalások (Nagy István agrárminiszter visszatérő fordulata szerint Brüsszel az oligarchákat támogatja, a háborút pénzeli, nem pedig a gazdákat, és agrárválságot okoz). A kommunikációs rohamok mellett e körben intézkedések is születnek, legutóbb egy általánosabb, importtal kapcsolatos bejelentési kötelezettség.
• A második csomag a mindenféle kifizetések, pénzügyi támogatások felgyorsítása, újabb állami források, gázolaj-támogatások megítélése.
• Végül a harmadik terület annak a már megkezdett, leginkább 2025 elejétől hatályba lépő szabályozási csomagnak a folytatása, amely a gazdák védelmében szabályozza újra a termeltetői megállapodásokat, a kockázatmegosztásokat és bünteti a vevők késve fizetését, itt egy korábbi közleményre tudunk utalni.

A gazdák nehéz helyzete

Kezdjük azzal, hogy a bejelentések minden oldalról, vagyis a segítő állam és a megsegítendő termelők oldaláról is érthető. A kormány előtt biztosan ott lebeg a június 9-i európai és önkormányzati választás, és ilyenkor mindig felértékelődnek a nagy lobbierejű csoportok felé tett gesztusok.

Ugyanakkor a gazdák oldaláról tényleg vannak jogos panaszok, bizonyos terményeknél (mi zöldségekről, zöldborsóról, hibrid kukoricáról, de vetőmagról is hallottunk) visszatérő probléma az, hogy a gazdák komoly erőfeszítéseket tesznek egy nagy vevő megrendelésének kiszolgálására, aztán a vevő végül cserben hagyja a gazdákat. Olyan gyakorlatokról hallottunk, hogy a nagy felvásárló végül mégsem igényel annyi árut, amennyit kért, indokolatlanul alacsony összeget kínál, esetleg késve fizet.

A gazda ilyenkor kiszolgáltatott, mert nem olyan egyszerű egy-egy igényesebb terményre felkészülni, feladat a talaj-előkészítés, a komplex műtrágyázás, az akár 200-400 méteres védőtávolság kialakítása más termőterületekről, aztán eltűnik, nem nagyon van mit tenni. Ezek ugyanis nem lédig termékek (vagyis nem tömegáruk), itt a nagy vevők visszaélhetnek a gazdák töredezettségével, védtelenségével. A helyzet talán csak akkor lehetne jobb, ha lennének a termelőknek erős szakmai felvásárlói szövetségeseik.

Az ukrán ügy és a globális túlkínálat

A konkrét új bejelentések értékelését kezdjük az ukrán üggyel: a magyar kormány a már fennálló, huszonnégy termék Ukrajnából érkező importjának korlátozása mellett saját hatáskörben tovább szigorított. Nagy István agrárminiszter bejelentette, hogy

azokra a termékekre, amelyeket tilos behozni, teljes körű bejelentési kötelezettséget írnak elő származási országtól függetlenül.

Beszéltünk olyan szakemberrel, aki emiatt vészharangot kongat. Benne vagyunk az uniós Közös Agrárpolitikában, de előírunk a magyar piacot védő intézkedéseket, még ha az egyelőre csak egy bejelentés is. A minisztériumban vajon tényleg nem tartanak attól, hogy majd máshol az unióban ellenlépéseket tesznek, például hogy válaszként ott majd a magyar importot kell bejelenteni? Lehet úgy különutas politikát folytatni, Brüsszelt ostorozni, hogy soha nem lesz belőle visszacsapás? Vagy az lehet a gondolat, hogy ha lesz, az megint csak jó a kormánynak, mert politikai tőkét lehet kovácsolni abból, hogy megint minket támadnak?

Lehet így gondolkodni, csak éppen eközben a magyar mezőgazdaság jár majd rosszul. Ráadásul, mint hallottuk, az Agrárminisztérium nívós szakembergárdája mindezt érti is, mégis más jön ki végül a hivatalos kommünikékben.

Legyen a példánk a takarmánykukorica! Figyelem, a takarmánykukorica tömegáru, vagyis amiről most szó lesz, az nem a korábbi történetben említett csemegekukorica. Mi azt tapasztaltuk, hogy a jól azonosítható nagy vevők (biofinomítók, izocukorgyártók, gabonakereskedők, takarmánykeverők) egyelőre csak ízlelgetik az új szabályozást, de azt rögzítették a Telexnek, hogy 2023 nyara óta a gabona inkább kifelé megy Magyarországról, nem történik érdemi behozatal. Egy évvel korábban (2022 nyara után) az aszály, így a kisebb hazai mennyiségek és az aflatoxinszennyezés miatt volt erősebb import is, de immár visszaállt a normál kerékvágás, vagyis Magyarország gabonaexportőr.

Az intézkedés mögötti szempont így vélhetően inkább az, hogy a kormány valahogy segíteni akar a gazdáknak kicsit feljebb tolni az árakat.

A gazdák körében ugyanis nagyon elterjedt az a vélekedés, hogy az ukrán áru rosszabb minőségű, az ukrán termelők az EU-ban tiltott szereket használnak, és a vevőiknek nem érdekük ezeket kimutatni. Mindenki szeretne több pénzt kapni a gabonáért, csak most nehezebb felfelé tolni a gabona árát.

Az ukrán gabona piacaira visszatérünk, de Berta Lászlótól, a Dunagabona Kft. gabonakereskedő ügyvezetőjétől azt hallottuk, hogy

most Kína is a magyar gazdák ellen van.

A globális túltermelés részeként Kínában is nagy lett a belföldi kukoricamennyiség, így nincs akkora igény az állami COFCO vagy más gabonafelvásárlók részéről az importra.

A nagy sertéstermelő és -fogyasztó Kína amúgy jelentős vevő, a vámszabad területekre importál, ahol hatalmas keverőüzemekben készül a sertéseledel. Ha azonban a központból leszólnak, hogy nem kell import, van elég hazai, akkor ezek a mennyiségek is európai piacokon jelennek meg, ahogyan a brazil és amerikai (részben GMO-s, részben nem GMO-s) termelés is jön az európai piacra. Ha pedig túlkínálat van, akkor az áru olcsóbb lesz.

Piaci szkanderezés

Ugyanakkor maga a kormány rendre azt üzeni a gazdáknak, hogy minden bajukért az EU felel, ami választási évben egyfelől érthető – más kérdés, hogy a magas ár jó annak, aki elad, de rossz annak, aki vásárol, de az a sejtés, hogy utóbbiak kevesebben vannak, vagy nem fektetnek akkora hangsúlyt erre a kérdésre.

A torzító próbálkozások azonban nem túl sikeresek. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) felé előírt mostani tájékoztatás például zavarja a vevőket. „Olyan űrlapokat kell kitölteni, hogy mi a szállítójármű rendszáma, de azzal, ha megveszel egy tételt, még nem tudod, hogy milyen rendszámú kamion hozza majd be, ezekkel az át nem gondolt adminisztratív terhekkel mindig az szív, akinek a hétköznapokban foglalkozni kell velük” – mesélték nekünk.

De importál-e bárki Magyarországra kukoricát? Magyarországon van három gigavevő (Pannonia Bio, Hungrana, Kall Ingredients), ezek a cégek évi 2,5 millió tonna kukoricát vesznek, ami havi 200 ezer tonna, szinte egyenletes eloszlással. Ők a magyar gazdák stabil vevői, alapvetően a velük kiépült, hosszú távú kapcsolatok révén vásárolnak árut.

Ugyanakkor a beszélgetéseink során azért azt is tapasztaltuk, hogy a nagy vevők azt nem akarják elfogadni, hogy az üres zsebű kormány az ő rovásukra szeretné jól tartani a magyar gazdákat. Ahogy egy iparági mondást hallottunk: „We run a business and not a fan club”, vagyis

a nagy vevők üzleti döntéseket szeretnének hozni, nem barátokat szerezni a magas megadott árakkal. Márpedig a kisebb költség egyenlő nagyobb haszonnal.

Mi történik tehát? A nagy vevők alapvetően inkább a magyar gazdáktól vásárolnak, de „nevelő szándékkal” olykor szándékosan beszereznek némi külföldit (leginkább ukránt) is, hogy a magyar gazdák érezzék: amennyiben a piacon elérhető árunál magasabb az árigényük, van más megoldásuk.

Mint hallottuk, ráadásul a nagyok ilyenkor is megtehetik, hogy magyar szereplőtől (gabonakereskedőtől) vesznek, őket viszont az már kevésbé zavarja, ha az áru eredetileg nem magyar, ha esetleg Szlovákiában vagy Romániában volt elvámoltatva, csak jó minőségű legyen. És az ukrán kukorica jó minőségű (nem toxinos). Ez egyfajta játék:

„Szkanderezünk, húzgáljuk a másik bajuszát, így működik egy piac, mindenki keresi a hasznát. Ezt a piacot rombolják le a mindenféle intézkedések, az ársapkák, az importtilalmak, az adminisztratív feladatok.”

Brüsszel szerepe: a hagyományos exportpiacok

Az igazi bajuk azonban a magyar gazdáknak nem is az, hogy itthon kiszorulnak a vevőknél (mert nem is szorulnak ki), hanem az, hogy a külpiacaikon is az ukránokkal versenyeznek. Március elején az Európai Parlament (EP) nemzetközi kereskedelmi bizottsága (ENTA) ugyanis megszavazta az Európai Bizottság azon javaslatát, hogy

egy évvel hosszabbítsák meg az egyes ukrán mezőgazdasági termékek vámmentességét.

Végül az EP-képviselők és a Tanács elnökségének a megegyezése értelmében 2025. június 5-ig felfüggesztik az Ukrajnából az EU-ba irányuló mezőgazdasági exportárukra kivetett kvótákat és importvámokat. A cél nem is lehet vitás: Kijev megsegítése, hogy Ukrajna jobban integrálódhasson az uniós vérkeringésbe, és jobban el tudja adni az áruját.

Magyarországnak ez fáj igazán, mert ha a magyar áru helyett a korábbi német, olasz, spanyol partner (miközben mindegyik állam maga is nagy termelő) több olcsó ukrán árut fog venni, akkor hiába a hazai importtilalom vagy más szabály, a magyar gazdák nem tudják eladni a termékeiket külföldön. Még akkor sem, ha mindenféle egyéb szabály is van, elsősorban az érzékenyebb áruk, például a tojás, a baromfi, a zab vagy a kukorica esetében.

Mint hallottuk, az európai piacokon pedig már nehezebb magyaros, unortodox eszközökkel belepiszkálni a természetes folyamatokba. A nagy vevőknek teljesen mindegy, hogy mekkora egy magyar gazdaság, hogy esett-e az eső, vagy volt-e aszály, őt az érdekli, hogy milyen áron van alapanyag. Ezt pedig a párizsi Matif és a chicagói tőzsde határozza meg. Ezt bizonyos gazdák értik, eszerint próbálnak is szerződni, gazdálkodni, mások viszont átveszik a kormány narratíváját, vagyis elhiszik, hogy a kormány majd megvédi őket az alacsonyabb ártól, és kivárnak az eladásokkal.

Csakhogy a kormány olyat nem nagyon tud lépni, amivel a magyar gabona versenyképességét lehet növelni.

Az ingyenpénzek (támogatások) vagy az adminisztratív tiltások ugyanis átmeneti segítséget jelenthetnek, de nem a versenyképességet javítják. Azt olyan lépések segíthetnék, amelyek a gazdák termelési vagy szállítási költségeit mérsékelnék (ha például a felhasznált üzemanyag adóterhelése nem nőne, hanem csökkenne), de persze a jelenlegi nehéz költségvetési helyzetben eléggé illuzórikus ilyet várni.

Volt, van, lesz

Mindenesetre azt is hallottuk Berta Lászlótól, hogy tévedés azt gondolni, hogy az ukrán gabona valami nagy újdonság a nyugat-európai vevőknél. 2022 előtt is volt ukrán vámmentes keret, illetve vám megfizetésével is voltak kereskedelmi kapcsolatok. Igaz, a szállítás jellemzően hajókkal történt. Az 50 ezer tonnát szállító Panamax hajók voltak a legnagyobbak, amik átférnek a Panama-csatornán, de kisebb Handymax vagy Coaster hajókkal is volt forgalom.

Az ukrán áru főleg Spanyolországba, Tarragona, illetve Valencia kikötőibe ment, ehhez zárkózott fel Olaszország (elsősorban Ravenna és Livorno kikötői).

Vonaton nem vittek korábban annyi ukrán árut nyugatra (inkább csak repcét Lengyelországba), de most valóban Németország felé is mehet kukorica. Azt többen is elmondták, hogy ezeken a piacokon nincs olyan, hogy a németek vagy az olaszok az ukránokat szeretik, minket pedig nem, itt tényleg csak az ár számít, amiben amúgy egyáltalán nincsen nagy különbség, de tonnánként pár euró is számít a vevőknek. Szerettük volna megtudni, hogy egyáltalán ki mit lát, pontosan mennyivel olcsóbb az ukrán áru. Erről azonban azt hallottuk, hogy sok gazda van, sok vevő, mindig minden mozog aszerint, hogy kinek milyen éppen a pozíciója. De azt tapasztaltuk, hogy olyan nagy differencia nincsen, viszont azért az ukrán áru tonnánként pár euróval valóban olcsóbb most, és a vevők véletlenül sem hagyják benne a rendszerben ezt a profitesélyt.

És sajnos olykor becsúsznak nagyobb problémák is. Egy ilyen konkrét esetet hallottunk: a Cargill cégnek van egy hatalmas biofinomítója Krefeldben, ezt a gyárat felerészt magyar kukorica szolgálta ki, de a Cargill hirtelen megváltoztatta a technológiáját, és átállt búzára.

Támogatások

A gazdák oldaláról az mindenképpen kedvező, hogy a helyzetük javítása érdekében a kormány pénzügyi támogatásokat is meggyorsított. Május 31-ig 470 milliárd forintot kaphat 156 ezer gazdálkodó a terület- és állatalapú támogatások kifizetéseiből, majd újabb 265 milliárd forint támogatás nyílik meg.

Hamarosan pedig 200 milliárd forint értékben írnak ki feldolgozói fejlesztési pályázatokat, külön a kisebb és külön a nagyobb projektekre.

De a kormány azzal is próbált segíteni, hogy a vevőknek nagyon pontosan kell fizetniük a gazdáknak, különben komoly büntetés vár a felvásárlókra. Minden ilyen jogszabály egyfajta ostor, komolyak a bírságok, erre nagyon kell figyelni. A legjobb orvosság, ha valaki kiszámíthatóan fizet, de azért arról is hallottunk, hogy amennyiben egy gazda nagyon erőszakos ebben, lobogtatja az inkasszós papírjait, akkor azt biztosan eléri, hogy a vevő majd mással szerződik.

És olyan is van, akit zavar, hogy a kormány óvodásként kezeli, hogy nem hagyja egyedileg szerződni, hanem mindenféle kötelező szokvánnyal nyúl bele a partnerek kapcsolataiba, hiszen minden ilyen jogszabálynak (például változtak az úgynevezett termeltetés szabályai is) megvan az a hátulütője, hogy amennyiben túlságosan áttolja a kockázatokat és a terheket a termelőről, a vevőre, akkor az aktivitást fog vissza az országban.