Az nem kifejezés, hogy olcsó: Szerbiában néztük meg a Merét, a hozzánk is készülő orosz diszkontot

Hétfőn jött a hír, hogy Magyarországon is terjeszkedésbe foghat a Mere nevű orosz diszkontlánc. A cég azzal az egyszerű ígérettel hívta fel magára a figyelmet, hogy 20–30 százalékkal olcsóbb az Aldinál és a Lidlnél. Kedden ezért elmentünk a Szegedtől úgy száz kilométerre található szerbiai Kúlára, hogy megnézzük, tényleg ennyire olcsó-e a Mere, és hogy milyen hangulatra, vásárlói élményre számíthatunk majd az itthoni megjelenéssel.

Első és második látásra is fapados élmény a Merében sétálgatni, ami nagy belmagasságával inkább hasonlít egy raktárra, mint egy áruházra. A dolgot akár úgy is fel lehet fogni, hogy hiányzik a szokványos üzlettér, és egyből a raktárral kezdődik a bolt, ahová viszont szabadon bemehetnek a vásárlók.

A termékeket nagy kiszerelésben, raklapokra helyezték ki, a legtöbb papírdoboz ki sincs csomagolva, még rajtuk a fólia. Hűtőpultok és -szekrények helyett egy PVC-hőfüggönnyel elválasztott, hideg helyiségben dideregve navigálhatunk a hús- és tejtermékek között.

Nincs zene, nincs dizájn, nincs dekoráció, az árcédulák a dobozokra és a polcokra celluxozott sárga A4-es lapok. Egyáltalán nem a komfortra vagy az esztétikára helyezik a hangsúlyt,

az üzleti modell lényege, hogy a bazári jelleg ellenére nem igazán van választék, de ami van, az pofátlanul olcsó.

Az első soron, az édességek között összefutottunk egy vajdasági magyar családdal, akik pontosan ezért járnak a Merébe. Szerintük az alacsony árakat nem szenvedi meg a minőség, semmivel nem rosszabbak a termékek, mint más áruházakban. Itt azonban nem túl bő a kínálat, főleg orosz és szerb dolgokat lehet találni, bár van például német mosószer is, teszik hozzá.

A termékek nagy része valóban orosz importáru, így ebben az üzletben nem a friss zöldséget, gyümölcsöt, kenyeret vagy húst érdemes keresni, inkább a sokáig elállókat, mint a fagyasztott péktermékeket, süteményeket, csonthéjasokat, konzerveket, instant ételeket vagy a tésztákat.

A legtöbb terméktípusból egyetlen, általában nem túl fantáziadús névvel ellátott márka van. Ilyen a Dear Cat száraz macskaeledel, aminek 575 forint kilója, vagy az ötliteres kiszerelésű, 830 forintos Nice Hands folyékony szappan. Találunk azért számunkra ismerős márkákat is: a félliteres CIF súrolószer 620 forint, ez a szerb Lidlben 1100-ért, a magyarban 1400-ért megy. Fél liter Domestos a magyarországi 1040 forintos és a szerbiai 1215 forintos árával szemben itt csak 815 forintnyi szerb dinárba kerül.

Magyar termék is akad a Merében: a sajtpultnál szembenéz velünk a Hajdú termékcsalád, illetve látunk magyar feliratú kilós kutyaszalámit is pár száz forintért.

Vannak szép számmal Oroszországból hozott termékek is, mint amilyen a Kelet-Európában népszerű alkoholmentes, erjesztett gabonaital, a kvasz, amit 375 forintért adnak egy másfél literes palackkal, de vehetünk Moszkva Vodkát is – 1470 forintért egy litert. Néhány dolgot ki is próbáltunk,

a Sprint nevű orosz Snickers-utánzat például olyan, mintha egy olcsó müzliszelet és egy gipszkartonlap szerelemgyerekét falatozná az ember, bár nem tudjuk, mire számítottunk 81 forintért.

Néhány termék esetében akkora az árkülönbség, hogy azon aggódunk, vajon elnéztünk-e valamit, vagy esetleg lecsuknak-e majd a kijáratnál, mert bűncselekményt követünk el. Van például olívaolaj néven árult termék, aminek literje itt 1155 forint, a szerb Lidlben hasonlót 2020 forintért kapni. Közel kétszeres tehát az árkülönbség, de alaposabb vizsgálat után azért kiderül, hogy a két termék minősége között jelentős különbség van, a Merében ugyanis az olajfa gyümölcséből kivont törkölyolajat árulnak.

Szódabikarbónából is megéri feltárazni otthonra, 400 forintból egy kilót is hazavihetünk, míg a szerb Lidlben ez 1280, Magyarországon pedig 1400 forintba kerül. A himalájai sóból itt fél kilóért csak 170 forintot kell adni, ez a szerb Lidlben majdnem 600 forint. A zabpehelyből és kukoricapehelyből álló müzlikeveréknek a Merében 620 a kilója, a szerb Lidlben egy hasonló, vegyes müzli már 1430, nálunk csak egy icipicit kevesebb, 1400 forint.

Margarinban annyira nem térnek el az árak: nagyjából 350 forintból mindhárom üzletben lehet kapni 500 grammnyit, és a legolcsóbb másfél literes ásványvíz is mindenhol 100 forint körül van. Egy kilogramm rizsért is természetesen a Merében kérik a legkevesebb dinárt, alig 400 forintnyit. 30 darab tojást 1160-ért lehet kapni a Merében, ez a szerb Lidlben 2090, nálunk akciósan 1500.

A legtöbb termék esetében tehát jelentős az eltérés, ezért a Mere bőven jelenthet olcsóbb alternatívát Magyarországon. De hogy mennyire verne oda a többi diszkontláncnak, az jó kérdés, hiszen

a kúlai Merétől negyedórányi autóútra fekvő első Lidlben jóval többen vásároltak ottjártunkkor, a nagy árkülönbség ellenére is.

Talán a választék nagysága és a jól bejáratott márkanév ennyit számít.

De honnan is jött a Mere? A diszkonthálózatot 2009-ben alapították Szibériában, és valójában az oroszországi üzletei nem is Mere, hanem Svetofor néven futnak, ami annyit tesz: közlekedési lámpa. Az üzletlánc 20 országban, köztük Belgiumban, a Cseh Köztársaságban, Észtországban, Kazahsztánban, Németországban, Spanyolországban és Görögországban van jelen, és mintegy 2500 boltot üzemeltet ezen a két néven.

Bár a vállalatot az orosz–ukrán háború és a vele járó szankciók hátrányosan érintették, 2023-ban bejelentették, hogy a következő időszakban terjeszkedni szeretnének Kelet-Európában, amit már megkezdtek a balti államokban és Romániában, valamint Lengyelországban. A cég stratégiájáról, jelenlegi helyzetéről ebben a cikkünkben bővebben írtunk.

A Haszon.hu-hoz eljutott, potenciális partnereknek címzett levél alapján a cég ambiciózus tervekkel indulna Magyarországon: három év alatt 200 üzletet szeretnének nyitni és 700 millió eurós forgalmat elérni, először Budapesten és az agglomerációban terjeszkedve.

Fel is merült bennünk a kérdés, hogy amíg nem nyitnak mondjuk Szegeden vagy máshol a Dél-Alföldön, addig megéri-e átmenni a határon túlra, ahol a legközelebbi Mere Kúlán van, viszont jóval közelebb, Szabadkán található egy Svetofor. Mostani üzemanyagárakkal és nyolcliteres fogyasztással számolva Szegedről ötezer forintból kijöhet oda-vissza a szabadkai üzlet, ami – ha elég szódabikarbónát vesz az ember – simán visszahozza magát.

A szerzők a Szegeder újságírói. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.