Vannak meggyőző érvek a készpénzhasználat mellett, de nem azok, amik a Facebookon terjednek

„A készpénz az emberi szabadság utolsó bástyája! Fizess mindig készpénzzel. Minden bankkártyás tranzakciónál jusson eszedbe, abban a pillanatban egy újabb börtönrácsot húztál saját magad köré. Minden tranzakcióval digitális rabszolgákat teremtesz. Minden tranzakcióval elveszel egy esélyt attól a reménytől, hogy gyermekeid, unokáid egy szabad jövőben fognak élni.”

„Nem szabad elveszteni a reményt. Elég kilátástalannak tűnik, de vegyük fel a kesztyűt! KÉSZPÉNZ!!!”

„Bankkártya és digitális pénz = modern rabszolgaság!!! CSAK A KP!”

Tele van ilyen kommentekkel a közösségi média. A magyar internethasználók összeesküvés-elméletekre fogékonyabb része attól tart, hogy a magyar kormány, az Európai Unió, a Világbank, az IMF és sokan mások be akarják tiltani a készpénz használatát, hogy aztán a bankkártyaadatok alapján mindenkit megfigyelhessenek, ellenőrizhessenek és ha kell, irányíthassanak.

A Facebookon Doktor Gődény és Szakács Árpád is kiállt a készpénzhasználat mellett, és a kormányközeli médiabirodalomhoz tartozó Hír TV-n is mennek műsorok, amikben beszélő fejek fejtegetik, miért hozza el a bankkártya az új jobbágyságot. Sőt, a nyáron még Tusványoson is volt olyan beszélgetés, amiben a Fidesz holdudvarához így-úgy kötődő résztvevők megegyeztek, hogy „harcolni kell a bankkártyák ellen”.

Több európai országban még parlamenti szintű politikai képviselete is van a digitális pénztől rettegésnek. Ausztriában az FPÖ, Magyarországon pedig a Mi Hazánk követeli, hogy a készpénzhasználathoz való jogot ismerje el az alkotmány. Ausztriában 530 ezren írták alá az ezt követelő petíciót, a kezdeményezést Karl Nehammer kancellár is támogatja, készpénzhasználat jogának alkotmányba foglalása már a parlament elé került.

„A készpénz nyomtatott szabadság”

– mondta még tavasszal az FPÖ pénzügyi és költségvetési szóvivője, Hubert Fuchs.

Közben már több mint egy éve terjednek Magyarországon is a keepcashalive.com ausztrál „szabadságharcos” weboldalra irányító kis cetlik. Egy ilyen cetli fotóját osztotta meg a Facebookon a fideszes médiaszemélyiségből a Fideszt jobbról előző médiaszemélyiséggé váló Szakács Árpád is.

Szabadság és személyes adatok

Bár az egyszerű konteós szomszédokat hallgatva a készpénzpárti kiállások fájóan gyakran vezetnek az oltásokban lévő csipekig, szabadkőművesekig, világkormányig és mindenféle más veszedelemig, van azért jó pár tényleg megfontolandó eleme is a bankkártyaellenes érvrendszernek.

Pedig a készpénz erényeit még az az Európai Központi Bank is listázza, amit Facebook-kommentekben gyakran éppen a készpénz elleni összeesküvés egyik fő szervezőjének tartanak. Honlapjukon több érvet is felsorolnak a készpénz mellett.

• A készpénz biztosítja a szabadságot és a függetlenséget, mert az egyetlen fizetőeszköz, amit az emberek harmadik fél bevonása nélkül használhatnak. Nem kell hozzá különleges felszerelés, áram és internet sem.
• Törvényes fizetőeszköz, és az EU szabályai szerint a boltok, éttermek és más kereskedők nem utasíthatják vissza az elfogadását, hacsak nem egyeztek meg korábban a vevővel más fizetőeszköz használatában.
• Védi a személyes adatainkat, hiszen a készpénzes vásárlásoknál nem kell megadnunk semmilyen adatunkat. Ideális esetben így senki nem értesül arról, hogy éppen mi voltunk azok, akik az adott pillanatban az adott helyen az adott terméket vagy szolgáltatást megvásároltuk.
• Inkluzív, azaz olyan emberek számára is fizetési és tartalékolási lehetőséget biztosít, akik a digitális pénzhez nem férnek hozzá, például nincs bankszámlájuk vagy azt nem szívesen használják.
• Segít nyomon követni a költéseinket, ezzel segíthet a spórolásban, hiszen pontosan tudjuk, mennyink van belőle, és ha kifogy a zsebünkből, nem tudunk többet elkölteni. (Ezt számos tanulmány is igazolta: az emberek tényleg hajlamosak sokkal többet költeni, ha kártyát használnak, mint amikor készpénzből vásárolnak.)
• Gyors, hiszen azonnal kiegyenlíthetjük vele a tartozásunkat, nem kell a bankközi elszámolásra várni.
• Biztonságos, hiszen nem lopják a kiberbűnözők, és mivel a készpénzt a jegybankok bocsátják ki, nem érinti az sem, ha a számlavezető bankunkkal történik valami.
• Segít a gyerekek pénzügyi tudatosságra nevelésében is.

Ezek között persze vannak olyan pontok, amikkel lehet vitatkozni. Például a készpénzt valóban nem lopják el a kiberbűnözők, ellophatják viszont a sima bűnözők. Tolvajok ugyanis nemcsak a kibertérben vannak, hanem az egyáltalán nem kiber, egyszerű fizikai térben is, mondjuk, a piacon. Vásárlás közben kikaphatják a kezünkből a pénztárcánkat fizikai valójában, puszta kézzel, mindenféle kiberügyködés nélkül – ha úgy tetszik, offline – is.

A készpénz igazi előnyei a bankkártyával szemben az első és a harmadik pontban vannak:

nem kell a használatához harmadik fél, és védi az adatainkat.

Pont ezeket emelte ki egy tavalyi Facebook-posztjában az oltásszkeptikus influenszer, Doktor Gődény, és szigorúan véve nem is téved. A készpénz elköltését valóban nehezebben ellenőrzik az államok, hiszen az ilyen tranzakcióknak nincs olyan digitális nyomuk, amiből a vásárló könnyen azonosítható lenne. Márpedig ahhoz tényleg mindenkinek joga van, hogy egy egyszerű vásárlás során anonim maradjon.

Amiatt pedig, hogy a bankkártya használatához szükség van egy bankra is, az ilyen vásárlások könnyebben is korlátozhatók. Kínában például rendszeresen fagyasztják be az állam ellenségeinek bankszámláit, de az utóbbi években nem csak a diktatúrákban adódott példa ilyesmire. Kanadában például 2022 elején fagyasztatott be a kormány – bírósági végzés nélkül – több száz olyan bankszámlát, amit a járványügyi intézkedések ellen tiltakozó, Ottawa utcáit elfoglaló tüntetések szervezőihez tudtak kapcsolni.

Ha a szervezők minden pénze készpénzben lett volna, a bankszámláik befagyasztása semmilyen hatást nem gyakorolt volna rájuk, így viszont annál nagyobbat. A kormány persze elsősorban azokat a bankszámlákat fagyasztotta be, amikről konkrétan a tüntetést finanszírozták, nem pedig azokat, amikről a tüntető kamionosok hozzátartozói élelmiszert vásároltak, ráadásul ezt is csak az azóta hatályon kívül helyezett vészhelyzeti törvény felhatalmazása alapján tudták megtenni, az intézkedés mégis világszerte sokakat kiakasztott. Ugyanis pont azt üzente, hogy ha nagyon akarja, a kormány még egy demokratikus országban is megtalálja a módját, hogy bankszámlák befagyasztásával büntesse az intézkedései ellen tüntetőket.

Persze ha valaki feltétel nélkül bízik a kormányában, és szilárdan hiszi, hogy a jövőben sem lesz az országában olyan kormány, amelyikben ne bízna maradéktalanul, akkor ettől nem kell megijednie. Logikusan gondolkodó ember azonban nem hiheti, hogy mindig egyet fog érteni a kormányával – már ha egyáltalán jelenleg egyetért –, éppen ezért nem engedheti meg, hogy egy kormány a bankszámlák befagyasztását bármikor is az intézkedéseivel egyet nem értő állampolgárok megbüntetésére használja.

Igaz, ha valaki nagyon nem bízik az államban, akkor készpénzt használnia sem érdemes. Ugyanis ezt is az állam egyik szerve, a jegybank bocsátja ki, és az értékét is a jegybank szavatolja. Ha a jegybank növeli a pénzkínálatot, a nálunk lévő pénz értéke valószínűleg csökkenni fog, ha pedig csökkenti, akkor nőni. Ebből a szempontból annyi csak a különbség a készpénz és a bankszámlapénz között, hogy a készpénzem értékét nem tudja úgy csökkenteni az állam, hogy az csak nálam csökkenjen, mindenkinél fog. Ugyanígy nem tudja az állam csak bizonyos emberek számára ellehetetleníteni a készpénzhasználatot – ha ellehetetleníti, akkor az minden készpénzbirtokos számára ellehetetlenül. Ezzel szemben a számlapénz személyhez kötött, és a számlavezető bank segítségével az állam képes konkrét emberek számláit befagyasztani, míg másokéit békén hagyja.

Igazából senki nem figyel

A bankkártyával azonban nemcsak az a baj, hogy nehezebb vele drogot, fegyvereket és más illegális dolgokat venni, és hogy zárolhatják a számlapénzt, hanem az is, hogy a bankkártyahasználatért cserébe számunkra nem átlátható és általunk nem ellenőrizhető rendszereknek adunk olyan adatokat, amik ezeket a rendszereket egyre nagyobb hatalommal ruházzák fel.

Az az információ, hogy ki, mit, mikor, hol és mennyiért vásárol, elképesztően értékes. Nem a titkosszolgálatoknak vagy konkrét embereknek, akik bennünket figyelnek – az emberek 99 százalékát egyébként sem figyeli az égvilágon senki. Legalábbis nem személy szerint. A bankkártyás vásárlási adataink nem arra szolgálnak, hogy a mozgásunkat kövessék, vagy azt figyeljék, eltitkoljuk-e az adót. Ezek az adatok csak növelik azt a már így is óriási adathalmazt, ami rajtunk kívül még egy csomó másik ember hasonló adatait tartalmazza. Ezeket az adatokat bankok, kártyakibocsátók és velük kapcsolatban álló cégek algoritmusai elemzik, és mintázatokat, összefüggéseket keresnek bennük. Ezek az összefüggések pedig azért értékesek, mert nagyon jól használhatók reklámcélokra.

Egyszerű példával: ha valaki minden nyári napon délután 2 és 4 között vásárol két gombóc fagyit egy közeli fagyizóban, akkor valószínűleg ebben az időben lesz a leginkább fogékony a rivális fagyizó reklámjára. Vagy ha egy nap hirtelen meleg teát vesz a fagyi helyett, akkor valószínű, hogy begyulladt a torka, lehet neki gyógyszert reklámozni. De ugyanígy lehet utasbiztosítást reklámozni annak, aki repülőjegyet vett, talpbetétet annak, aki cipőt, és így tovább a végtelenségig.

Minél több ember minél több adatát tudják elemezni ezek az algoritmusok, annál pontosabb becsléseket tudnak adni arról, ki, mikor, mit, hol és mennyiért lesz hajlandó megvásárolni. Ennél a tudásnál pedig alig valami értékesebb a 21. században.

Ez az úgynevezett megfigyelési kapitalizmus alapja. Shoshanna Zuboff, a Harvard Egyetem professzora a megfigyelési kapitalizmus mint új gazdasági rendszer lényegét összefoglalva 2019-es sikerkönyvében azt írta, a megfigyelési kapitalista vállalatok az emberek viselkedésére vonatkozó előrejelzéseket gyártanak, amiket aztán a reklámpiacon hirdető cégeknek értékesítenek. Ebben a modellben az ember és az emberi létezés csak nyersanyag, amiből a bennünket megfigyelő vállalatok adatra tesznek szert a megfigyelésünkön keresztül. Ezekből az adatokból a reklámpiacon használható előrejelzést gyártanak, és ezt adják el hirdetőknek.

Mark Zuckerberg 2012-ben például így foglalta össze a megfigyelési kapitalizmus egyik legsikeresebb cége, a Facebook célját: „A Facebook ismerni fog minden könyvet, amit valaha olvastál, minden dalt, amit valaha meghallgattál, minden filmet, amit valaha megnéztél, és a modelljeink meg fogják tudni mondani, melyik bárba menj egy ismeretlen városban, a bárban pedig a pultos a kedvenc italoddal vár majd, ahogy belépsz az ajtón.”

Az emberi létezés tehát a bánya, amiből a Facebook adatot (minden dal, minden film, minden könyv) szerez megfigyelésen keresztül. Ezekből az adatokból a Facebook előrejelzést gyárt (hogy milyen italra van épp szükségem), majd ezt az előrejelzést eladja egy hirdetőnek (az ismeretlen város bárjának).

Bár a megfigyelési kapitalizmus messze legsikeresebb cégei az olyan internetes óriások, mint a Facebook vagy a Google, nincsenek mögöttük sokkal lemaradva a bankkártya-kibocsátók sem, hiszen a vásárlási adataink talán a legértékesebb személyes adataink ebben a rendszerben. Nem is kell minden kártyakibocsátónak a maga számára gyűjtenie az adatokat, sokan csak eladják őket az adatelemzésben jártasabb cégeknek, például a Google-nek, ahogyan a Mastercard teszi – bár a Mastercard tagadta, hogy az eladott adatok alapján ügyfelei és vásárlásaik beazonosíthatóak lettek volna.

Kínában ezekkel az adatokkal üzletelni sem kell, az olyan közösségimédia-platformok, mint a WeChat ugyanis fizetéseket is intéznek. A WeChat tehát ismeri a barátainkat, tudja, kinek, mikor mit írunk, és azt is tudja, mikor, mennyiért, mit veszünk.

Persze sokan ezt sem tartják problémának, azt mondják, hadd használják az adataimat, legalább jobb hirdetéseket kapok. Valójában ezek nem egyszerűen a hirdetésekről szólnak, hanem arról, hogy a több adat és az abból nyert, pontosabb információk hatalmat adnak olyan, profitorientált vállalkozások kezébe, amiket a felhasználók nem vagy csak nagyon korlátozottan tudnak elszámoltatni. Az állami vezetőket legalább meg kell választani, a Google, a Facebook, a Visa vagy a kereskedelmi bankok vezetőiről viszont nem mi szavazunk.

A több információ és a nagyobb hatalom pedig nagyobb befolyásolóképességet jelent. Ezek a vállalatok ugyanis már nem csupán arra képesek, hogy jól célozzanak reklámokat is, hanem befolyásolják is a felhasználóik magatartását. A Facebooknak például már 2012-ben is olyan sok adata volt a felhasználóiról, hogy sikerrel vette rá egy részüket arra, hogy szavazzanak a kongresszusi választáson. Mivel a Facebook tisztában van a választói pártpreferenciáival is, elméletileg képes lehet arra is, hogy egy országban az egyik politikai oldal választóinál csökkentse, a másik oldalnál pedig növelje a választói hajlandóságot.

És ha ennyire hatékonyan képesek a magatartásunk befolyásolására, az a reklámozás hatékonyságához is visszavezet, hiszen

egy ponton túl elmosódik a határ aközött, hogy igazán ránk szabott reklámot látunk, vagy rávettek bennünket valami olyan dolog megvásárlására, amire igazából az égvilágon semmi szükségünk nem volt.

De mindez sajnos nem szűnik meg azzal, ha szétvagdossuk a bankkártyánkat, és ezentúl mindenért készpénzzel fizetünk. Az okostelefonunk ugyanúgy információt fog gyűjteni rólunk, ahogyan az internetböngészőnk is. Az olvasóink többsége ezt a cikket is Google Chrome-ból nyitotta meg, a Chrome pedig – ahogyan kb. minden Google-termék – elképesztő mennyiségű adatot továbbít a Google-nek. Van is egy jó nagy adag ellentmondás abban, amikor emberek éppen a Facebookon hirdetik, hogy a személyes adataink védelme érdekében nem szabad bankkártyát használni, hiszen a Facebook még mindig sokkal hatékonyabban figyeli meg a felhasználóit, mint a kártyakibocsátók.

Mindenki maga dönti el, hol húzza meg a határt. Van, akinek a Facebook és a Google belefér, de a bankkártya nem, van, akinek pont fordítva, van, akinek egyik sem fér bele, és van, aki egyik adatgyűjtést sem bánja. A készpénzt egyelőre nem tervezik kivezetni a forgalomból sem Magyarországon, sem az eurózónában, igaz, a magyar kormány valóban igyekszik visszaszorítani a készpénz használatát, hiszen azzal lényegesen több visszaélést követnek el, mint a sokkal jobban ellenőrzött bankszámlapénzzel.

Igaz, vannak olyan országok, amelyekben éveken belül teljesen megszűnhet a készpénzhasználat, ehhez talán Svédország áll a legközelebb. Ehhez képest a Magyar Nemzeti Bank elemzői egy 2015-ös tanulmányukban még azt írták: „nem reális terv” a készpénzmentes pénzforgalom Magyarországon.

Itthon egyébként továbbra is a készpénzhasználat dominál, 2019-ben az 5,34 milliárd fizetési tranzakció közel 70 százalékában készpénzt használtak. A készpénzpártiak érveivel ellentétben nem igaz, hogy a készpénzhasználat ne kerülne semmibe, a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint összesen 387 milliárd forintnyi költsége volt 2019-ben a készpénzes fizetésnek, míg a bankkártyahasználatnak 232 milliárd. Igaz, míg a készpénznél 3,7 milliárd tranzakció került ennyibe, addig a bankkártyánál csak 995 millió, tehát a bankkártyahasználat tranzakciónkénti költsége egyelőre magasabb Magyarországon. A jegybanknak arról is vannak adatai, hogy a kereskedőknek mikor válik olcsóbbá a bankkártyahasználat, mint a készpénzhasználat, egy 2015-ös tanulmányukban azt írták, hogy ez a fordulat akkor jön el, ha a tranzakcióik legalább kb. 40 százalékában már bankkártyát használnak.