Férfiak Tusványoson: Bezzeg az én időmben a Nyugat robotjai nem vették el a házamat!

Ha Tusványoson rákíván egy jó micsre az ember, vagy megenne egy kis káposztát, egy úgynevezett gasztroudvarban tud mindenfélét vásárolni. A medvék ellen kerítés, a napfény ellen sátrak védenek itt: és hogy mit hallgathat jó ebédhez nóta helyett az egyszeri fesztiválozó? Leültem ebédidőre az egyik sátorba, a „Férfiak Klubja – Férfi. Érték. Minta. Példa” molinó alá, és egyebek mellett megtudtam, hogy Soros-terv van, a konteó igazság, a férfi pedig, mint ez az előbbi mottóból kiderülhetett: érték.

Ezen, a csütörtöki ebédidős beszélgetésen, az „Átalakuló világrend vagy összeesküvés-elmélet” című előadáson Csapai Árpád lelkész hamar meg is adta az alaphangot azzal, hogy energiavesztés van jelen a világban,

„megvolt az izmosak korszaka, a jelen korszakban pedig mintha ez megszűnt volna”.

Csapai szerint az egyház különböző korokban próbálta megtalálni azokra a kihívásokra a választ, amit látott a társadalomban. Népvándorlás idején földművelést kellett tanítani az embereknek, a háborúk alatt betegápoló rendek jöttek, viszont

„a jelenkor problémáját megfogalmazni sem tudjuk, nemhogy megadni a választ”.

A Csapai által leírt tekintélyválság alapja, hogy a ‘60-as években, „a mi időnkben vidéken még a kocsmatöltelékek is egyéniségek voltak. Mostanában mintha nem születnének meg az igazi egyéniségek, de ha meg is születnek, nem ismerjük fel őket”. Csapai egészséges társadalomkritikát hiányolt a világból, mire a Férfiak Klubjának moderátora gyorsan rá is kapcsolódott: hiszen tudják, „mi a különbség az összeesküvés és a valóság között? Három hónap”.

Bedő Imre, a Férfiak Klubjának alapítója ezután arról beszélt, hogy a politikusok ki akarják sajátítani a politikát, de „ezt nem lehet odaadni nekik. Azért jó, hogy van Tusványos, mert vissza tudjuk venni azt a fajta felelősséget, ami nélkül nem tudunk létezni”. Szerinte a Férfiak Klubja is ezért van, hogy „a saját kultúránkat, még amíg el nem veszítjük teljesen, addig kezdjük el újra megismerni és használni. Kincsesbányán ülünk a saját kultúránkat nézve”.

A gyerekeinket adják vissza!

Bedő szerint van egy hihetetlen feszültség, amit az úgynevezett „ők” szítanak férfiak és nők között. „A gyermekeinket leszakították rólunk” a Youtube- és egyéb csatornákkal, „elhitették velük, hogy nincsen már mit hallgatni az öregektől”. Bedő szerint az átnevelés, agymosás az animációs filmeken keresztül megy.

„A férfi olyan kötelezettségekkel teli konstrukció, amit le kell vetkőzni. Ők [a liberálisok] a szabadságot így értelmezik”

– mondta Bedő, aki aztán arról is beszélt, hogy közben rosszabbak az élelmiszereink, a levegőnk. Ráadásul „van tévénk, mégis betegebbek vagyunk”, dobta be ekkor Bedő a mindent elsöprő érvet, amely jobban nem is mutathatná, hogy mennyire rossz minden.

A mostani világot aztán az összes létező diktatúrával próbálták az előadók leírni: először Bedő részéről elhangzott, hogy „Nyugat-Európából és Amerikából érkezik az a fajta diktatúra, ami a Szovjetunióból jött”, ez pedig nem teszi a jelent mássá, mint „egy nyugatos Ceaușescu-diktatúrává az osztrák határon túl”.

Csapai erre rákontrázva arról beszélt, hogy az úgy nevezet „hálózat” által irányított gondolat anarchiához vezet. A liberalizmushoz hasonló példának a ‘30-as évek Németországát hozta fel. Azt, hogy ott is „várták már, hogy valaki teremtsen rendet”. Hogy ez azt jelenti-e, hogy Csapai szerint Hitler is egy liberális termék, az nem derült végül is ki, de Bedő azért hozzátette, hogy saját magukat konzervatívok helyett inkább a természeteseknek kéne nevezni.

Nyugat? Nyugat!

Amikor Csapai az örök értékekről és a matematika meghazudtolásáról kezdett el beszélni, a velem szemben ülő nő – akivel néhányszor kerek szemekkel összenéztünk – feladja a dolgot. „Megyek” – tátogta felém, és felállt. A közönség többi tagja azonban nem adta fel, magukat legyezve, feszült figyelemmel hallgatták tovább, ahogy kiderül, mi minden rossz gyökere:

a Nyugat.

Hiszen például a zöldmozgalommal olyasfajta neveket adnak Nyugaton, amire ugranak a fiatalok. Bedő szerint ez „mindenkinek olyan szimpatikusnak tűnik, de ha mögé nézel, kiderül a csúf valóság. Kívülről tényleg szép”, de Bedő szerint utána kötelezni akarnak a zöldek, hogy egy 15 perces városban lakjunk, „abszolút kiszolgáltatva”.

Bedő természetesen azt a paradoxont is fel tudta oldani, hogyan lehetett igazából a Nyugat hibája a Szovjetunióból érkező kommunizmus is: szerinte a Szovjetunió igazából nyugati volt. Lenin, Trockij micsoda? Természetesen nyugati import. És ki nem tiszteli az „erőszakos oltáselleneseket” és az oroszokat, akiknek a számláját zárolták? Tudja már ön is, amit a Férfiak Klubjának sátrában mindenki: a Nyugat.

Hogy ez a hálózat hogyan épül fel, azt Bedő magyarázta el a beszélgetésen: szerinte ugyanis a neomarxista emberek a 21. századra „egy hálózatba álltak, iskolákba járatták ezeket, akik ma államokat vezetnek” – foglalta össze Bedő a legmegdöbbentőbb tényt, miszerint az országok vezetői még iskolába is jártak. Ez a hálózat Bedő szerint mit hálóz be? A Nyugatot.

„Ezért van az, hogy ami öt évvel ezelőtt összeesküvés-elmélet volt, fű alatt lehetett ilyeneket olvasgatni, ma már abszolút nyilvánvaló. Sajtótájékoztatót tartanak, törvényeket módosítanak”

– mondta Bedő Imre, mire a moderátor felháborodva hozzátette azt is, hogy „nincs Soros-terv? Miközben ott volt az interneten, feltöltve, hogy here is my plan!!”. Bedő és Csapai aztán még elmondta azt is, hogy régen vidéken volt még „hit, meg összetartás”, míg a városban mi van? Hát az, hogy

„mindenkinek van külön fúrógépe, nem lehet már olyan, hogy egyvalakinek legyen az utcában. Hogy ne kelljen a másikkal kommunikálni”.

Mire a kávém végére értem, már ki is derült, hogy nem a magyar vagy a román állam fogja elvenni a lakásomat és a fizetésemet, hanem egy szoftver, ami lementi ezeket a felhőbe és vele kell majd beszélnem, ha vissza akarom kapni. A sátor beszélgetői aztán megbeszélték még, hogy harcolni kell a bankkártyák ellen, újra kell definiálni, mi a gyermek: meg azt is, hogy a nyugati környezetvédelmi jogszabályok ahhoz vezetnek majd, hogy akinek nincs pénze, az eszi majd a csótányport. Jó étvágyat!