Infláció: a világ kezd jobban állni, de itthon nagy bravúr lenne az év végi egy számjegyű szint

Ismerik az osztrák fizikus, Erwin Schrödinger macskás gondolatkísérletét? Erős leegyszerűsítéssel az a lényege, hogy egy képzeletbeli macskát betesznek egy zárt dobozba. Kívülről nem lehet belátni, és a dobozban a macska mellett van egy szerkezet, amelyet a macska nem tud befolyásolni, és amely ugyanakkora eséllyel feltör egy méregkapszulát, vagy nem tör fel. Ha egy óra hosszat magára hagyjuk a dobozt, nem tudhatjuk, hogy milyen állapotban lesz a macska a doboz kinyitásakor.

A tőkepiac is tele van ilyen Schrödinger-macskákkal. Képzeljük el, hogy egy kétesélyes bírósági döntésre vár egy társaság, megszüntetik a céget, vagy nem. Az első esetben 0 dollárt ér majd a részvény, a másodikban 100 dollárt. De mennyit ér a döntés előtti percben? 50 dollárt? Vagyis a döntés után vagy veszítünk, vagy nyerünk 50 dollárt? Vagy 0 közeli értéket, mert mindenki kerüli az ilyen nagy kockázatokat?

Gyurcsik Attila, az Accorde Alapkezelő befektetési igazgatója szerint most az infláció tűnik ilyen cicának. Nem tudjuk, hogy él-e, és lesz még bajunk az inflációval, vagy halott, azaz megküzdöttünk a pénzromlással.

Lesz-e, vagy legyőzzük?

Mindkettő mellett vannak érvek, és szinte ugyanakkora az esélye annak, hogy marad a magas infláció, mint annak, hogy legyőzzük. Ha egy pillanatra visszagondolunk az előzményekre, a pénzromlást egy ideig mindenki ideiglenesnek gondolta, de aztán csak nőtt és nőtt. Most egy olyan átmeneti helyzet van, amikor az inflációs dobozt egy ideig még nem tudjuk kinyitni. Ez egy klasszikus egyrészt–másrészt dilemma, de kezdjük a magas inflációra utaló jelekkel.

Nagyon nehéz addig az infláció ellen harcolni, ameddig globálisan is kevés a munkaerő, és csakis jobb fizetési ajánlatokkal lehet munkaerőt átcsábítani. Az amerikai gazdaságból hiányzik két-három millió ember

– véli Gyurcsik Attila.

Sokan a Covid alatt vonultak passzivitásba, és még nem tértek vissza a piacra. Ha pedig valahol nagyobb a kereslet, mint a kínálat, és ez van jelenleg a munkaerőpiacon, akkor a terméknek (munkaerő) nő az ára.

Mindenfelé drágulás

Az Egyesült Államokban kétszer annyi nyitott állásajánlat van ma is, mint amennyien állást keresnek. Sőt, már Kínában is nagyon nagy a hiány a kékgalléros (nem irodai) munkaerőből. Eközben a diplomásoknál 20 százalék körül van a munkanélküliség, annyian képezték magukat, hogy abból strukturális hiány és túlkínálat jelentkezett egyszerre.

Ilyenkor persze azon is el lehet gondolkodni, hogy a magyar oktatás érthetetlen pusztulása, a hiányzó források, vagy a nyelvvizsga-követelmények eltörlése akár valami tudatos politika is lehet: legyen itthon, külföldre kimenni nem képes, képzetlenebb munkaerő? Nagy kérdés, hogy hazánkban el tudunk-e majd mozdulni a tudásintenzív ágazatok felé, mindenesetre a magyar ár-bér spirál rekorder, azaz kéz a kézben járnak az ár- és a béremelések. Így pedig csatát lehet ugyan nyerni az infláció ellen, de a háború vége még messze van.

Jó hírek is vannak

Ez a helyzet nagyon különös nemzetközi hatásokat is kelt. A globális feldolgozóipar éppen recesszióban van. Paradox módon ennek még a Covidhoz is van köze. Akkor ugyanis az volt a jellemző, hogy a szolgáltatásokra alig költöttünk, de a termékekre igen, sőt olykor túlfogyasztottunk, félelemből raktároztunk. Most azonban a közelgő recesszió és a készletek miatt a feldolgozóipar termékeire nincs akkora gyártási igény.

Az álmoskönyvek szerint, ha feldolgozóipari recesszió van, akkor kamatcsökkentéssel kell élénkíteni, de a FED most egy feldolgozóipari recesszióba szigorít bele a magas infláció miatt, vagyis kamatot emel, ilyen nem nagyon volt eddig, ez az infláció letörése mellett szól.

Éppen ezért halott is lehet az inflációs macska, vagyis remélhetjük azt is, hogy jól haladunk az infláció elleni küzdelemben. Ezzel mindenféle érdekes következmény jár együtt. Ha magasabbak a kamatok, kevesebb a beruházás, kevesebben vesznek lakást, vagyis ingatlanpiaci áresés is bekövetkezhet. A német ingatlanpiaci árszint már 16 százalékkal esett vissza.

A magasabb kamatok negatív következményeként úgy tűnt, hogy elkezdődött egy bankválság is, de azért ami eddig történt – véli Gyurcsik Attila –, az még válságocskának sem nevezhető. A bankok ugyanis válságállók, nagyon sok pénzük van (jól vannak feltőkésítve), elég jó állapotban vannak. De tény, hogy ilyenkor a bankok szigorúbban hiteleznek, a globális gazdaság lassul.

S hogy Schrödinger macskája életben van-e, vagy haldoklik? Nem tudjuk, de annyi biztos, hogy az üröm és az öröm együtt jár: ha jól küzdünk az infláció ellen, akkor nagyobb az esélye a recessziónak, ha szép marad a növekedés, akkor itt marad a magas pénzromlás is.

Világcsúcs lenne

Jobbágy Sándor, a Concorde Értékpapír makroelemzője szerint mindenesetre

gazdaságtörténeti bravúr lesz, ha az év végére Magyarországon valóban egy számjegyű lesz az infláció, de van rá esély, mert több tényező is ma már moderált, ahhoz képest, mint amikor tavaly felpörgette az inflációt, ilyen a forintárfolyam, vagy az energiaár.

Ez némileg újdonság is, hiszen gyakorlatilag 10 évig egy gyengülő trend volt a forintárfolyamban, immár a gazdasági szereplők gondolkodásában is kell egy átállás. Vagyis olyan is lehet, hogy a forint erősödik. Mindez persze extrém vonzóvá teszi a magyar befektetéseket. Gondoljunk csak bele, egy külföldit az nem érdekel, hogy mekkora a magyar infláció, neki az számít, hogy a magyar papír mennyi nominális kamatot fizet és közben hogyan alakul a forint és az euró, vagy a forint és a dollár keresztárfolyama. Most mindkettőben van nyerési potenciál.

Jobbágy Sándor szerint mindenesetre nyáron indulhat lefelé igazán a magyar infláció, szeptember lesz például az az első hónap, amikor a bázishatás már jobban segít, mert egy évvel korábban ott jelent meg a rezsiemelés hatása a magyar inflációs kosárban, addig viszont hónap per hónap egy nagy inflációs tétel ott marad.

Az éves átlagos infláció szinte biztosan magasabb lehet, mint tavaly (14,5 százalék), de ha sikerül az egy számjegyű év vége, akkor a 16-18 százalékos szint fölé nem megy az átlagos érték. Tőlünk nyugatra eközben azért már most is jobb a helyzet, az infláció nem akkora probléma. A munkaerőhiány Nyugat-Európában ugyanis nem olyan nagy, mint az Egyesült Államok, Kína, vagy Kelet-Közép-Európa esetében.

Dél-Amerika nagyon vonzó lett

Ha ilyen környezetben tőkepiaci esélyekről beszélünk, elsőként általában nem Dél-Amerika, vagy Magyarország ugrik be a befektetőknek. Ugyanakkor most kifejezetten vonzóak ez a piacok, mert nagyon jók az árazások.

Egy átlagos dél-amerikai papír P/E mutatója 6-os, ami azt jelenti, hogy a részvényekért hatévnyi nyereségtermelést kell csak adni. Összehasonlításképpen, az Egyesült Államokban ez az érték 18, de a történelmi idősorok alapján Dél-Amerikában is 6 és 30 között szokott szóródni ez az érték, vagyis most a megszokott intervallum alján áll

– mondja Büki András, az OTP Alapkezelő portfólió-menedzsere.

Ha ehhez hozzátesszük, hogy a legtöbb deviza értékeltsége is alacsony, akkor mind a részvények áremelkedése, mind a deviza erősödése nyereséget hozhat. Ráadásul Latin-Amerikában – Magyarországhoz hasonlóan – nagyon kedvező most a kötvénybefektetések előretekintő reálhozama.

Okok a háttérben

De mi lehet ennek az oka? Elsősorban az, hogy a földrészen baloldali fordulat volt a politikában, ugyanakkor ennek nagyobb volt a füstje, mint a lángja, az új erők, mint például Brazíliában Luiz Inácio Lula da Silva elnök, nem szántották be a tőkepiacokat, a kampány során erősebben fogalmaztak, mint amit aztán végre is hajtottak.

Összességében innen a pozitív meglepetésnek nagyobb az esélye, mint a negatívnak, de azért azt sem szabad elfelejteni, hogy a földrészen mindig történhet valami cifra (gondoljunk a legatyásodott Venezuelára, vagy Bolíviára), és ha máshol is jön egy államosítás, az óriási kockázat.

Addig azonban Latin-Amerika egyes országaiban, ilyen Brazília és Kolumbia, akár kötvényt, devizát, vagy részvényt, illetve azokat összefogó tőzsdén kereskedett alapot (ETF-et) is érdemes lehet venni, máshol, így Chilében, vagy Peruban, ahol több a belpolitikai zavar, érdemesebb az egyedi részvények közül csipegetni.

Vagyis aki korán ébred, kihasználhatja a befektetők túlzott félelmét. Ez a trend egyébként általában is igaz, például ameddig a kínai–amerikai szembenállás során nem történik valami extrém (például Tajvannal), addig a befektetőknek érdemes észre venniük, hogy az Egyesült Államok gazdasága 1 százalékkal nő, Kína azonban újra 5 százalékkal hasít, ráadásul be volt zárva, ami után nagyon megugrott a fogyasztás, az például biztos, hogy a kínaiak turisztikai kiadásai ugrásszerűen nőttek.

Egyszerűbben

Az persze mindig nagy kihívás, hogy egy magyar lakossági befektetőt rábeszéljen valaki egy perui részvényre, kolumbiai kötvényre, de még az is, hogy egy ilyen alapra. A legtöbb befektetőnek így maradnak az inflációkövető papírok, vagy a befektetésialap-piac sztártermékei, a rövid kötvényalap, a magas inflációs környezetben ezek hozzák leginkább az értékőrzést. Amíg 10 százalék felett vannak a kamatok, ezek biztosan vonzók, már-már verhetetlenek maradnak.

Az is készpénznek vehető, hogy amikor a jegybankok emelik a kamatokat, vagyis a mennyiségi lazításból mennyiségi szigorításba léptek át, addig nem működnek azok a stratégiák, amelyek az ingyenpénzre apelláltak.

De valójában most tényleg útelágazás van, senki nem tudhatja biztosan, hogy mi lesz Schrödinger macskájával, vagyis mi lesz az inflációval, a kamattal, jön-e a szélesebb recesszió. A recesszió ugyanis mindig meg szokta oldani az inflációt, de ma még nagy a szórásuk a várakozásoknak. És akkor még csak a gazdasági bizonytalanságokról beszéltünk, a geopolitikaiakról szót sem ejtettünk.