Nagyhatalom vagyunk megújuló energiában, csak épp nem Magyarországon használjuk fel

2022. december 20. – 07:20

Nagyhatalom vagyunk megújuló energiában, csak épp nem Magyarországon használjuk fel
Magyarország egyik legnagyobb kiterjedésű üzeme, a dunaföldvári Pannónia Bio bioetanolgyár – Fotó: Pannonia Bio Zrt.

Másolás

Vágólapra másolva

A dunaföldvári Pannonia Bio Zrt. 20 másodpercenként feldolgoz egy tonna kukoricát. Elsősorban bioüzemanyagot gyárt belőle, de hatalmas mennyiségű állati takarmányt, élelmiszer-alapanyagot és biogázt is termel. A társaság döntően magyar kukoricát használ, de úgy tűnik, hogy a termékek eladásánál jól megvan az intenzívebb magyar kapcsolatok nélkül. A megújulókra építő és szuverenitást szorgalmazó energiastratégiánk tükrében azonban luxusnak tűnik ez a működés.

Magyarország többféleképpen szeretne orosz olajat, illetve földgázt kiváltani. Az egyik remélt irány a fokozott bioetanol-, valamint biogáz-felhasználás. Nem indulunk rossz pozícióból, ugyanis Magyarország – az Egyesült Államok és Brazília után – a harmadik a világon az egy főre jutó etanol (alkohol) előállításában.

Ugyanakkor a kormány az energiaszuverenitási tervei megfogalmazása során eddig nem igazán vette fel a kapcsolatot a legnagyobb magyar céggel, pedig ebben az iparágban tényleg van egy egészen gigantikus játékosunk. Az ír hátterű, dunaföldvári Pannonia Bio Zrt. biofinomítójában jártunk, ahol a gyártást és a céget Eric Sievers, a tulajdonos képviselője, Hódos Ferenc stratégiai igazgató, illetve Dobai Lajos gazdasági vezető mutatta be.

A méretekről

Képzeljen el egy céget, amely

• 20 másodpercenként feldolgoz egy tonna kukoricát, 9 percenként egy kamionnyi kukoricát;

• ezzel összességében az amúgy a világpiacon is jelentős magyar kukoricatermés egyhatodát használja fel egymaga;

• a kukoricából naponta 20 vasúti tartálykocsinak megfelelő üzemanyagot állít elő;

• aggregáltan annyi bioetanolt termel, hogy minden 20 liter, Európában használt bioetanolból 1 liter Dunaföldváron készült (a megtermelt bioetanolnak nem csak bioüzemanyag-célú felhasználása van);

• ráadásul, mivel a cég tényleg mindenestül hasznosítja a kukoricaszemet, 2023 végére – a jövőre induló árpafeldolgozással együtt – a Pannonia Bio már annyi fehérjét tudna előállítani, amennyi évente egymilliárd vegán hamburger elkészítéséhez lenne elegendő.

300 eurós gázárnál már a cipődet is elégeted, csak energiát termelj

Háború van és energiaválság, az energiapiacon nagyon felértékelődött minden, ami hazai energiaforrás. Olajunk, földgázunk nem lesz több, még ha növeljük is a kitermelést a szűkös lehetőségeinken belül, tengerpartunk sincs, vagyis valójában még az energiaimport is problémás. Viszont van, amiben erősek vagyunk, na, ez a kukorica.

A magyar agrárium kulcskifejezése a nagyobb hazai hozzáadott érték. Lázár János építésügyi miniszter sokat beszélt erről, amikor még úgy tűnt, hogy a mezőgazdaság a szíve csücske. A sokat emlegetett tejipari példával: az nem jó leosztás, hogy Magyarország nyers tejet exportál, majd visszahozza a drága német gyümölcsjoghurtot, és az élelmiszeripar nem nálunk éri el a hozzáadott értéket.

A kukorica esetében azt már az elődeink is tudták, hogy a magyar föld kiváló a kukoricatermesztésre, ha pedig a gazdák növelni szerették volna a „hozzáadott értéküket”, azaz a hasznukat, akkor a kukorica egy részét megetették az állataikkal, és az állattenyésztésnek nagyobb volt a jövedelmezősége.

A kukoricával azonban ma már nemcsak az lehet opció, hogy állatoknak adjuk oda (ez természetesen megmaradt), de az is, hogy üzemanyagot vagy gázt állítsunk belőle elő. Jelen áraknál sokaknak felcsillant a szeme. Ahogy az üzemben hallottuk:

„Ha 10 euró a földgáz ára, nem érdemes kukoricából biogázt előállítani, de 300 eurós gázárnál már a cipődet is elégeted, csak energiát termelj.”

Élelemből energia?

Ha belegondolunk, az olaj és a földgáz is növényi eredetű energiahordozó, csak a kialakulásánál néhány millió éves volt a folyamat, de ezt akár fel is gyorsíthatjuk. A Magyar Bioüzemanyag Szövetség honlapján talált szellemes megjegyzéssel:

„A bioetanol évente megújuló növényekből előállított üzemanyag, ezért semleges az üvegházhatásra. A fosszilis energiahordozók alkalmazásakor egy szén-dioxid konzervet bontunk ki: az abból származó szén-dioxidot is a növények kötötték meg, csak néhány millió évvel ezelőtt, így a jelenlegihez képest többletet juttatunk a légkörbe.”

Természetesen sok támadást is kap ez az ágazat: nagy az energiaigénye, nehogy már az értékes élelmiszerrel tüzeljünk, tönkreteheti az autókat az üzemanyag, stb. Mindegyikre hallottunk ellenérveket, de erről később, előbb mutassuk be azt, hogy egyáltalán mi ez a kukoricabiznisz.

A kukorica

Az egész termelés alapanyaga a kukorica, ami egy elég egységes, kifejezetten „emberi” haszonnövény, a mi beavatkozásunk nélkül nem szaporodna. Két nagy csoportot azért megkülönböztetünk, a csemegekukoricát, ami édes és ízletes, illetve a takarmánykukoricát, ami nagyobb szemű, de ízetlenebb. Magyarország igazi kukorica-nagyhatalom, ha éppen nincs aszály 8-9 millió tonna kukorica is megterem évente, ebben a terményben világszinten is top 15-ös játékosok vagyunk. Itt látható erről a Központi Statisztikai Hivatal adatsora.

Mint hallottuk, Magyarországon sajnos még mindig elég alacsonyak a termésátlagok, más országokban akár rosszabb adottságok mellett is sokkal jobb produktivitás érnek el (például Ausztriában, Olaszországban, az Egyesült Államokban), de azért a környező országokat (így Romániát, Szerbiát vagy Ukrajnát), ahonnan olykor importál is például a dunaföldvári üzem, már „megverjük” hatékonyságban.

A hatékonyság részben az unió által értéknek elfogadott kisebb birtokméret miatt is alacsonyabb, de az is számított, hogy amennyiben a farmerek nem lehettek biztosak abban, hogy lesz, aki a családban továbbviszi az üzletet, illetve lesz stabil vevő, akkor nem fektetnek jó gépekbe. Ugyanakkor az, hogy hatalmas stabil vevők vannak, segítheti a tervezést.

Márpedig vannak

• a dunaföldvári Pannonia Bio Zrt. évi 1,2-1,3 millió tonnát vásárol;

• a Szabadegyházán található osztrák–amerikai hátterű Hungrana Kft. 1,2 millió tonnából gyárt izocukrot (ez egy élelmiszeriparban is használt ízesítő) és etanolt;

• míg a Mészáros Lőrinc nevével fémjelzett, Tiszapüspökiben felépített, de egyelőre még veszteséges Kall Ingredients Kft. 0,5 millió tonna kukoricából készít izocukrot és bioetanolt.

Egyed, etess, vagy gyárts üzemanyagot?

A fenti cím (food? feed? fuel?) az örök dilemma, vagyis ha megtermeltük a kukoricát, azt valamilyen formában megegyük, megetessük az állatokkal, vagy üzemanyagot csináljunk belőle?

A szakmabeliek szerint teljesen fals az a vád, hogy az energiások a hasznos ételt és takarmányt eltüzelik, hiszen jól látható, hogy a biztos vevőkör miatt több farmer kezdett kukoricatermesztésbe és gépesített is. A hazai állattartók 2 millió tonnás igényére is jut kukorica, de még exportra is marad bőven termény a normál években.

Ráadásul a bioetanol-termelésnek állandó kihozatalai vannak, vagyis amikor a gyártásban a kukorica minden elemét (keményítő, rost, fehérje, csíra) feldolgozzák, abból nemcsak üzemanyag készül, de ugyanannyi takarmány is, emellett kukoricaolaj, biogáz, emberi fogyasztáshoz szánt alapanyag, növényi eredetű szerves trágya.

Kamionok jönnek kukoricával, kamionok mennek üzemanyaggal – Fotó: Pannonia Bio Zrt.
Kamionok jönnek kukoricával, kamionok mennek üzemanyaggal – Fotó: Pannonia Bio Zrt.

Mindenesetre a Pannonia Bio rengeteg gazdával és nagykereskedővel (Cargill, UBM) van kapcsolatban. Előbbieknél jobb az ár, hiszen a kereskedő kihagyható, utóbbinál azért kiszámíthatóbb, profibb a kiszolgálás a nagyobb mennyiségekre is.

Még a vállalat 55 ezer tonnás kukoricatárolója, a „dóm” is csak arra jó, hogy egy 14 napos periódus, például egy karácsonyi, szilveszteri időszak különösebb beszállítás nélkül letudható legyen, de egy ilyen üzemben egész évben pontosan ütemezett beszállításra van szükség.

Alig ismert, hatalmas cég

A Pannonia Bio közvetlen tulajdonosa a luxemburgi Ethanol Europe S.á.r.l, de Európa legnagyobb biofinomítója valójában a dublini székhelyű ír mezőgazdasági cég, a Mark Turley ír üzletembernevével fémjelzett ClonBio Group Limited (ClonBio) leányvállalata.

Gigantikus cég, tavaly 162 milliárd forintos árbevételt és 39 milliárd forintos nyereséget ért el, de ha a társaság nem egy állandóan változó uniós szabályozási fekete lyukban és valójában szinte hazai ismeretlenségben dolgozna, sokkal jobban integrálódhatna a hazai üzleti életbe, állami zöld célokba.

A Pannonia Bio esetében ma még a forgalom 80 százalékát a bioetanol teszi ki, amelyet javarészt vasúton visznek el a környék osztrák, román, lengyel finomítóiba, ahol a bioetanolt bekeverik a benzinhez az üzemanyagokba.

Piramisok Európában

A kukoricaszemeket száz százalékban feldolgozó cég valójában hat fő terméket gyárt: évi 540 millió liter bioetanolt, 325 ezer tonna állati takarmányt (magas fehérjetartalmú, szárított kukoricatörkölyt), illetve kiegészítésként kukoricaolajat, emberi fogyasztásra szánt biotermékeket, az orosz földgázt helyettesítő biogázt és növényi eredetű szerves trágyát.

Ahogy végighaladunk a gigantikus, csövekkel, tartályokkal teli üzemen, szabad szemmel legjobban a takarmánygyártás látható: meggyőződhetünk arról, hogy igenis Európában is vannak piramisok, a termelés végeredménye ugyanis hatalmas kúpokban tornyosul. A Pannonia Gold egy úgynevezett DDGS (Distillers Dried Grainswith Solubles) fehérjében gazdag alapanyag, amit megvesznek a takarmánygyártók, majd térfogatnövelővel, vitaminokkal dúsított takarmányként adják szárnyasnak, kérődzőnek, sertésnek. Állítólag jó is, hogy keverik, mert a „fehérjeport” annyira szeretik amúgy a tejelő marhák, hogy addig ennék, amíg el nem dőlnek.

Vicces, hogy a termékpiramisok leltározása sem könnyű, nem úgy néz ki, mint egy tévéüzemben, ahol megszámolják, hány doboz tévé sorakozik a raktárban, hanem geodéták érkeznek, akik a hatalmas piramisok térfogatát számolják ki. Gyakran feltehettük magunknak a kérdést a tanulmányaink során, hogy vajon mikor fogok én találkozni az életben sinusszal, kovalens kötéssel vagy a kúp térfogatával. Íme a bizonyíték, hogy a V=(r2⋅π⋅m)/3 képletet van, aki hasznosítja.

A fő termék

A „folyékony” és a gázos termelési vonal szabad szemmel nehezebben látható a hatalmas cső- és tartályrendszerben, de annál jobban szagolható. A dunaföldvári cég óriási területen helyezkedik el, de ha nagyon leegyszerűsítjük a fő folyamatokat, alapvetően egy sörgyárból és egy pálinkafőzdéből áll.

Az üzem területén ennek megfelelően váltakoznak a szagok, keveredik itt a kellemes pékségillat (amikor kenyeret eszünk és édes ízt érzünk, valami olyasmi történik, mint ebben az üzemben, a nyálunk segítségével a keményítőt, cukorrá alakítjuk), a közepesen vonzó dublini kocsmaszag és egy szabolcsi szeszgyár bódító cefreszaga is.

A gyártás fő elemei

Maga az eljárás így néz ki:

• a közelben termesztett, majd bevizsgált takarmánykukoricát (a nedvességre és a toxinokra kell figyelni) meg kell őrölni;

• majd 72 óra alatt fermetálással, a kukoricához adott víz, enzimek és sörélesztő hozzáadásával sörlé készül;

• a 14,5 százalékos alkoholtartalmú sört desztillálják a pálinkafőzdében, végül az így kapott 96 százalékos tisztaságú alkoholt molekulaszűréssel 99,8 százalékosra lehet tisztítani.

Az egész folyamat nagyon tiszta, és bár az őrlés, szárítás energiaigénye hatalmas (a cég használja fel Magyarország teljes földgázigényének 0,7 százalékát), ennek egyre nagyobb részét már saját előállítású biogáz fedezi.

Kaderják Péter volt energiaügy államtitkár nemrég egy konferencián arról beszélt, hogy 200 millió köbméter gázt lehetne hazai biometánnal kiváltani. Úgy tudjuk, hogy jelenleg két üzem van Magyarországon, amelyik képes lenne akár az országos földgázhálózatba a vezetékes földgázzal mindenben egyenértékű anyagot juttatni (főleg a kéntartalomra kell figyelni, de általában is nagyon szigorúak az előírások a vezetékek és a balesetmentesség érdekében), ez a Pannonia Bio mellett a kaposvári Magyar Cukor Zrt.

Hogy ez a betáplálás egyelőre nem történik meg, annak az a fő oka, hogy az üzemek a saját energiaigényüket fedezik a biogáztermelésükkel.

Csak külföldre

Nem is kérdés, hogy egy biofinomító nagyon sok területen segíthetné Magyarország fosszilis (főleg orosz eredetű) importjának kiváltását, de a Pannonia Bio jelenleg szinte csak külföldre értékesít. A közlekedés az az ágazat, ami a globális károsanyag-kibocsátás negyedéért felel, és ahol még mindig nő a kibocsátás. A kamionra nehéz szélturbinát kötni, vagy a buszokra naperőművet.

De a megújuló energiákra vonatkozó RED (RenewablevEnergyvDirective) 2, célkitűzések szerint 2030-ra legalább 14 százaléknyi megújuló arányt kellene elérni a közlekedésben is.

A Duna szállítási útvonalnak is remek, az üzem felülről – Fotó: Pannonia Bio Zrt.
A Duna szállítási útvonalnak is remek, az üzem felülről – Fotó: Pannonia Bio Zrt.

Pedig a bioetanolosok szerint az elektromos autózás és a hidrogén akkor lesz jó irány, ha már tényleg rengeteg megújuló energia lesz az áramtermelésben, de addig a bioetanol sokkal jelentősebb és olcsó karbonsemlegesítést tenne lehetővé.

Az autók velük maradnak

Bármilyen változás is lesz a közlekedésben, ha esetleg ki is vonják a belső égésű motorokat a személyautó-értékesítésből, a 2022-ben eladott autók – mivel az emberek átlagosan 12 évig használják az autóikat – 2034-ben még biztosan itt lesznek velünk.

Ugyanakkor annak, hogy a cég szinte csak külföldre értékesít, vicces mellékhatásai is lehetnek. Amikor a Covid megérkezése után mindenki kapkodott, hogy miként lesz Magyarországon lélegeztetőgép, maszk vagy éppen fertőtlenítő, az is felmerült, hogy a fertőtlenítőgyártáshoz szükséges alkoholt (etanolt) ne lehessen kivinni az országból.

Amikor az illetékes minisztérium összehívta egy egyeztetésre a gyártókat, a cégeknek nemcsak azt kellett gyorsan jelezniük, hogy semmilyen kartellmegbeszélésen nem vehetnek részt, vagyis árakról, mennyiségekről nem egyeztethetnek, de azt is, hogy a kiviteli tilalom a Pannonia Bio esetében a gyár leállítását jelentette volna. Vagyis éppen az okozott volna termékhiányt. Talán akkor kevésbé esett szó róla, de az, hogy Magyarország hatalmas etanolgyártó kapacitásokkal rendelkezett, abban mindenképpen segített, hogy nem alakult ki fertőtlenítőhiány.

A világpiac

A cég mindenesetre fokozatosan az egyéb termékvonalait szeretné megvalósítani, mert a bioetanolpiac eléggé bizonytalan. Ma még biztos piacot jelentenek a nagy európai országok (Németország, Egyesült Királyság, illetve Franciaország). A különböző piacokon ismert termékelnevezések E5, E10, E85 azt mutatják, hogy az üzemanyag térfogatából legfeljebb mekkora hányadot jelent a bekevert bioetanol. A minél nagyobb arányt egyes országokban adókedvezmények is segítik.

Üzletileg pedig azért is érdekes ez a piac, mert itt még a legnagyobb gyárak is árelfogadók. A kukoricának is van nemzetközi árutőzsdei ára, elsősorban a francia Matif-ár számít. Írásunk idején 336 euró/tonna volt az ár, amit egy konkrét szállítási pontra, a francia Bayonne város legendás silóira határoznak meg.

Ha a történelmi kukoricaárakat megnézzük, akkor is látható, hogy most nagyon magasra szökött a termény ára. De az etanolnak is megvan a világpiaci ára, ami nem is olyan régen még 1600 euró/köbméter volt, de most visszaesett 850-900 euróra.

Az árazásban nagyon fontosak a lejáratok. Ha ugyanis a távolabbi etanolszállítások ára jó, akkor azonnal elindulnak a hajók Brazíliából vagy az Egyesült Államokból a cukornádból vagy génkezelt kukoricából készített olcsóbb etanollal.

Éppen ezért régen sokan a kikötőkhöz, a finomítókhoz, elsősorban az ARA (Amszterdam–Rotterdam–Antwerpen) régióhoz telepítették ezt az üzletet, de fontos változás volt, hogy a szakma rájött, hogy jobban megéri az alapanyaghoz közel gyártani. Az ír befektető például ötven szerb, román, horvát helyszín közül választotta ki Dunaföldvárt, mielőtt 2012-ben elkezdte a termelést.

A nagy árpaüzem

Kérdeztük azt is, hogy ahol ennyi finom eledel van, oda nem jönnek be a vadállatok kóstolni. Mint hallottuk, mindenesetre próbálkoznak, természetesen a megfelelő kerítések megvannak, de a Duna felől nyitott az üzem, jelentek már meg őzek vagy más vadak.

De például a környezetszennyezési szempontból veszélyes etanoltartályok annyira védettek, hogy a telep ezen része egy nagy, „egérbiztos” fekete fóliával kibélelt „kármentő medencében” helyezkedik el. Vagyis bármi történne, szivárgás, robbanás, az etanol még mindig visszanyerhető lenne, se a földbe, se a Dunába nem jutna be.

A közel negyvenmilliárdos nyereség láttán, akár azt is lehetne tippelni, hogy tíz év folyamatos beruházás után kicsit lehet élvezni a jövedelemtermelést, de Dunaföldvár nem áll le, egy újabb hatalmas fejlesztés finisében van. A végtermékek a régiek, de most egy másik gabonát, az árpát hasznosítaná egy új gyártósor. A világ egyik legnagyobb árpaüzeme év végére készülhet el.

Érdekes, hogy ebből a terményből az üzem akár a mai magyar termelés felét is kiszippanthatja (300 ezer tonna alapanyagra lesz szüksége). Az árpa különlegessége, hogy ebben a terményben a nagy kukoricás népek (USA, Kína, Brazília) sehol sincsenek, Oroszország a világelső termelő, évi 20 millió tonna árpatermeléssel, de Ukrajna is top 5-ös játékos volt. Izgalmas kérdés lesz, hogy amennyiben a gazdák megneszelik, hogy árpára nagy igény lesz itthon, milyen gyorsan reagálnak.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!