Elérhetetlenné vált a lakásvásárlás, és a mai magyar lakáspolitika nem tud segíteni

A Telexikon legújabb részében az utóbbi évek drasztikus lakásdrágulásával, az erre adandó lehetséges állami válaszokkal foglalkoztunk. Ebben a cikkben összefoglaljuk a videó legfontosabb állításait.

Súlyos drágulás ment végbe

A lakhatás egyre drágább egész Európában, Magyarországon pedig különösen sokat romlott a lakások hozzáférhetősége az utóbbi években. Alacsonyról indult, de az EU-n belül nálunk volt arányosan a legnagyobb lakásár- és építésiköltség-növekedés 2015 óta, a bérleti díjak emelkedésében is top 3-asok vagyunk. Hiába nőttek szép ütemben a bérek is, lakásárak és a jövedelem közötti olló egyre nagyobbra nyílt.

Pénzpiaci logika

A lakhatás világszintű drágulása nagyrészt piaci folyamatokra vezethető vissza, konkrétabban arra, hogy az ingatlanoknak nem csak használati értékük van, de befektetésnek is jók. Ciklikusan tapasztalható jelenség, hogy több pénz kezd áramlani az ingatlanpiacra. Egy ilyen (úgynevezett financializációs) időszakban élünk most is, amikor egyre inkább pénzpiaci logika érvényesül az ágazatban a lakhatási szükségletek helyett. Európában és Magyarországon is jól lekövethető jelenség a befektetések fokozott beáramlása a lakáspiacra, ezt pedig a kormányok is támogatták a maguk eszközeivel.

A lakáspolitika ellentarthatna

Az államok sehol nem hagyják, hogy teljesen piaci alapon működjön a lakáshoz jutás, ez ugyanis könnyen társadalmi válsághoz vezethetne. A lakáspolitikák nagyon különbözőek lehetnek: a második világháború után az államszocialista és a kapitalista országokban is jellemző volt a kínálatoldali beavatkozás, vagyis a nagy állami lakásépítési programok. Az utóbbi időben már a keresletoldali beavatkozás jellemzőbb: pénzt adnak az embereknek a lakáshoz jutás érdekében.

A magyar modell nem sokat segít

A magyar lakáspolitika is ebben a cipőben jár már a nyolcvanas évek óta: támogatott OTP-hitelek, szocpol, devizahitel, csok és társai. De ennek a beavatkozásnak sok hátulütője van, például az, hogy maga is drágítja a lakásokat, miközben még csak nem is épül elég belőlük. Az is probléma, hogy ezen a módon nem tudja a leginkább rászorulókat támogatni az állam. Egy emberközpontú, szükségletalapú lakáspolitika sokkal inkább visszafordulna a kínálatoldali beavatkozás felé, és létrehozna egy olyan „lakáslétrát”, amelyen legalulról elindulva is fokozatosan feljebb lehetne jutni a saját lakásig.

Lesz-e végre árcsökkenés?

Mindenkit az érdekel most, lesznek-e még olcsóbbak a hazai lakások. A kérdés a nagyvárosokat érinti, hiszen a szétszakadt ingatlanpiacon már ma is nevetségesen olcsók a falusi házak. A rövid válasz szerint érdemi árcsökkenés nem valószínű. Bár az életszínvonal várható csökkenése visszaveti a keresletet, a környező nagyvárosokhoz képest még mindig nem drága Budapest, a forint gyenge, így külföldieknek is megéri magyar lakásba fektetni.

A két ellenirányú folyamatból az jön ki, hogy ha számottevő olcsósodásra nem is, a drágulás megállására azért számíthatunk mostanában. A piac lelassulása idén már elkezdődött, így biztos, hogy az utóbbi évekhez képest sokkal inkább a vevőknek fog állni a zászló, több tér lesz az alkura. De saját lakást ettől még nem fog tudni venni az, aki csak a fizetéséből gyűjtöget erre a célra.