Meddig éri meg egy olajkút fúrását finanszírozni?

Jórészt a bankokon múlik, hogy sikerül-e elkerülnünk a klímakatasztrófát. Ha többé nem finanszíroznak olyan beruházásokat, amelyek üvegházhatásúgáz-kibocsátása magas, akkor a zöld átmenet gyorsabban megvalósulhat, és a felmelegedés is a még elviselhető mértékű marad. A klímasemleges bankolás egyelőre önkéntes, de versenyelőnyökkel is kecsegtethet. A hazai bankszektor egyelőre nincs felkészülve a zöld átállásra, de a hátránya azért nem behozhatatlan – derült ki a zöldpolitikával foglalkozó think thank és tanácsadó cég, a Green Policy Center tanulmányából, illetve annak bemutatójából.

Az Európai Unió a vállalásai szerint 2050-re eléri a klímasemlegességet, de a változások üteme jelenleg nem kecsegtet ezzel a sikerrel. Schaffhauser Tibor klímapolitikai tanácsadó arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlegi szakpolitikák és vállalások nem elég ambiciózusak, és erről az eddig befektetett pénzösszegek is árulkodnak.

2050-ig évi 100 milliárd dollárt kéne befektetni globálisan, hogy megvalósuljanak a klímacélok, összegében akár 5,6 billió dollár is szükséges lehet, és ehhez képest eddig csak 274 millió dollárt (109 milliárd forintot) mobilizáltak összesen a cél érdekében.

Ez is rámutat arra, hogy az államok mellett a bankokra is hatalmas feladat hárul, amire egyelőre nincsenek igazán felkészítve. Fejes Tibor fenntartható pénzügyi tanácsadó arról beszélt, hogy korábban a bankok csak marketingértéket láttak abban, ahogy reagáltak a természeti változásokra, de ez mostanra kezd átalakulni. A klímaváltozás üzleti lehetőséget és kockázatot is jelent, és egy profitorientált cégnek ezekkel számolnia kell.

„A klímasemleges bankolás egy új evolúciós lépcsőfokot testesít meg, amelyben a bank elköteleződik amellett, hogy az üzleti tevékenységét összhangba hozza a klímacélokkal. A profitmaximalizálás mellett az üzleti modell szívében a fenntarthatóság is egy célértékké válik” – mondta Fejes.

A pénzügyi tanácsadó szerint két szélsőséges pálya áll előttünk, az egyik szerint hamarosan eljön az összeomlás és a világvége, az optimista verzió szerint pedig gyors átállás következik be. Persze ezek között mozogva még számtalan más utat is befuthatunk, de a modelleket ezen lehet jól bemutatni. Az első verziónál a bankok is megsemmisülnek, a másodiknál, ami a rövid távú hasznot lesőkön kívül mindenki érdeke lenne, pedig páratlan üzleti lehetőségekkel is számolni kell.

A zöld átállás beruházási igénye nagy, ezért Fejes szerint nemcsak új vállalatok jöhetnek létre, hanem új iparágak is megszülethetnek.

Hogy jó eséllyel az utóbbi pályát válasszuk, arra az is kényszeríthet minket, hogy a párizsi klímaegyezmény vállalásait az Európai Unió és Magyarország is törvénybe foglalta, ennek pedig a bankszektornak is meg kell felelnie. Igaz, ennek gyakorlati lépései csak kevéssé látszanak. A klímasemlegesség egyelőre önkéntes alapon működik – több bank már csatlakozott is különböző fenntarthatósági kezdeményezésekhez –, de elkerülhetetlennek tűnik, hogy kötelezővé váljon minden bankra nézve.

Fejes szerint itthon a Magyar Nemzeti Bank (MNB) jó gyakorlatokat fogalmazott meg Zöld ajánlásában, amelyre realisztikus, ambiciózus tervek épülhetnek majd, de a többi hazai stratégia, a Nemzeti energia- és klímaterv vagy a Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia részletessége nem nyújt elég fogódzót a tervezéshez, egyszerűen nincsenek részletes szektorális tervek.

Az MNB felmérése szerint nincs olyan bank ma Magyarországon, amely akár 50 százalékban megfelelne a felügyeleti „zöld” elvárásoknak. Ezzel olyan nagyon nem lógunk ki, hiszen az Európai Központi Bank elemzése azt mutatja, hogy az egész eurózónában nincs olyan bank, amelyik teljeskörűen felkészült lenne. A trend azért látszik, az európai nagybankok körülbelül 80 százaléka tett valamilyen típusú klímasemlegességi vállalást.

Magyarországon jellemzően az európai nagybankok leányai csatlakoztak klímasemlegességi célkitűzésekhez, de például az OTP és az MKB is aláírta már a klímasemlegességi vállalást. „A következő lépések, például a finanszírozott kibocsátások felmérése és közzététele egyelőre nem mindenhol történt meg. Kevés olyan információnk van, hogy a magyar bankok milyen kibocsátásokat finanszíroznak, és még kevesebb arról, hogy kik és milyen szektorális célokat tűztek ki” – mondta a pénzügyi tanácsadó.

Mindenki a potyautasoktól tart

Fejes úgy látja, hogy itthon egyelőre zöldítés folyik, hiszen vannak már például zöld kötvények és hitelek is, és a vállalatirányításban, stratégiákban is megjelennek zöld szempontok, de ez nem egyenlő a klímasemlegességgel. A tanulmány szerzői bankokkal készített interjúkban próbálták kideríteni, hogy mi az oka a lemaradásnak. Az egyik egy klasszikus játékelméleti dilemma, a potyautas-probléma.

„Az üvegházgáz-csökkentésben élenjáró országok több pénzt, több energiát fektetnek be, mint amennyi értéket teremtenek saját maguknak ezzel. A nem csökkentő országok pedig csak élvezik a tisztább levegőt a befektetett energia nélkül. Egy ilyen piaci helyzetben mindenkinek az az érdeke, hogy ne tegyen semmit, viszont ez vezet a legrosszabb kollektív következményhez. Ez egy piaci kudarc, amelyet külső beavatkozással és koordinációval lehet orvosolni. Ha mindenki együtt csökkent, akkor kapunk optimális eredményt mindenki számára. A klímasemlegességre való törekvés ugyanúgy egy közjó, ahogy a nemzetek kibocsátáscsökkentése is az. Tehát a finanszírozott kibocsátások menetrendszerű csökkentésén dolgozó bankoknak idővel jövedelmező üzleti lehetőségekről kell lemondaniuk klímasemlegességi vállalásaik betartása érdekében” – mondta Fejes Tibor.

„Gondoljunk például az új olajkutak fúrására. Ennek a finanszírozása rövid távon jövedelmezhető lehet, azonban a hosszú távú kockázatok, környezeti, társadalmi költségek és a hitelportfólió dekarbonizációja melletti elköteleződés miatt egy klímasemleges bank ezt nem teheti meg. Kénytelen kizárni ezt az üzleti lehetőséget. Ha viszont van más bank, amely ezt megteszi, akkor a beruházás megvalósul. A társadalom és a környezet ezzel veszít, viszont a finanszírozó nyer vele, profitelőnyre, akár versenyelőnyre is szert tehet. Ezt úgy küszöbölhetjük ki, ha a pénzügyi rendszer egésze vagy a túlnyomó többsége elköteleződik a klímasemlegesség mellett” – hozott fel példákat Fejes.

Azt sem tudják, mit nem tudnak

„Nem az a probléma, hogy nem tudjuk beszerezni az adatokat, hanem az, hogy nem léteznek” – idézett egy banki vezetőt Fejes Tibor, és ezzel rámutatott egy másik olyan hiányosságra, amely hátráltatja az átmenetet.

A bankok maguk sem tudják mindig, hogy a finanszírozni kívánt projektek klíma szempontjából milyennek minősülnek, és ehhez milyen adatokat kellene beszerezniük igazolásul. Míg a banki vezető idézete arra világít rá, hogy vagy nincsenek is adatok, vagy egyszerűen nem férnek hozzá. Ilyenek például az ingatlanok energiakibocsátási adatai, amelyek ugyan a Lechner Tudásközpontban megvannak, de a bankoknak nincs közvetlen hozzáférésük ehhez. „A legnagyobb probléma azonban a kkv-k esetén áll fenn, és ez bőven túlmutat a bankszektor hatáskörén is. A kkv-knak nagyon kevés adatuk van, és nagyon kevés olyan kkv van, amelyik tisztában van azzal, hogy a klímaváltozás és a klímapolitika milyen hatással lesz az üzleti környezetére” – mondta Fejes.

A zavart csak még tovább fokozza, hogy az ügyfelek is tájékozatlanok, gyakran azt sem tudják, hogy mit nem tudnak. „Az ügyfelek nincsenek tisztában a klímaváltozás hatásaival, nem érzékelik emiatt a kockázatokat, nem látják a lehetőségeket, és ezért nincs érdekükben a zöldítés, a beruházás, ezek eredőjeként nincsenek adataik” – mondta Fejes.

A klímasemlegességre való törekvést a politikai-gazdasági döntések is képesek megfúrni, egész egyszerűen nincs idő vele foglalkozni vagy képzéseket rendelni hozzá. „Sok olyan példát hallottunk, hogy a kamatkörnyezet gyors alakulása, a moratóriumok, a különadók mind olyan hirtelen változások és olyan akut problémát generálnak, amelyek teljes mértékben lekötik a kapacitásaikat” – mondta Fejes.

Az is egy akadály, hogy a klímasemlegességgel kapcsolatban ellentmondásos kormányzati programok és üzenetek jelennek meg, kiszámíthatatlanok a szabályozói lépések.

A kép ezek alapján lesújtónak is tűnhet, de még az útkeresés fázisában van Magyarország, néhány területen viszont úttörő is. Fejes Tibor az MNB szerepét emelte ki, amely szerinte kiemelkedően támogató piaci környezetet teremtett. „Egyetlen európai jegybank sem indított hasonló programot, mint a zöld tőkekövetelmény kedvezmény. Egyetlen szomszédos felügyelet sem dolgozott ki olyan részletes elvárásokat, mint az MNB Zöld ajánlása. Ezen a ponton véleményem szerint a meglévő keretrendszer olajozott működtetése a következő nagy lépés és kihívás, amellyel tovább lehet zöldíteni a magyar pénzügyi rendszert.”

A többi problémára maguk a tanulmány készítői próbálnak majd válaszokat adni, egy kézikönyvvel a bankoknak adnak iránymutatást, de a bankszektoron túlmutató kihívásokat majd kormányzati szinten kell kezelni.

A monoton gépelési feladatoktól az Alrite beszédfelismerő megoldás mentette meg újságírói csapatunkat.