A Végzet közgazdásza súlyos válságra számít, a gazdasági és pénzügyi összeomlást se zárja ki

A válság már itt van, de a neheze még ezután jön – röviden így foglalható Nouriel Roubininek, a 2008-as világgazdasági összeomlást is megjósoló közgazdásznak az előrejelzése, amely néhány napja jelent meg a Project Syndicate oldalán (az írást a Hvg.hu találta meg). A korábban bejött válság-előrejelzése miatt a Végzet közgazdászának is hívott Roubini szerint az infláció növekedése tartós lesz, és ahhoz hamarosan gazdasági recesszió társul.

Amikor a recesszió bekövetkezik, az súlyos és elhúzódó lesz, széles körű pénzügyi nehézségekkel és adósságválságokkal

– írja a szerző. Szerinte a jegybankok sem fognak tudni kellően hatékonyan küzdeni az infláció ellen, egyrészt azért, mert az árrobbanást kínálati sokkok táplálják (így például az orosz–ukrán háború, a már azt megelőzően elkezdődött, de azóta felgyorsult energiaár-robbanás vagy az ellátási láncok nehézségei, amik jórészt a kínai zéró Covid politikából fakadnak), másrészt azért, mert „a központi bankok, függetlenül attól, hogy milyen keményen beszélnek, hatalmas nyomást fognak érezni, hogy visszafordítsák szigorításukat, amint a kemény gazdasági landolás és a pénzügyi összeomlás forgatókönyve megvalósul”.

Szerinte ennek az Egyesült Királyságban már most érzékelhetők az első jelei: „az új kormány meggondolatlan költségvetési ösztönző intézkedéseire adott piaci reakciókkal szembesülve a brit jegybank rendkívüli mennyiségi enyhítési programot indított az államkötvények felvásárlására”. Roubini szerint ez jól jelzi, ami a jövőben még inkább várható lesz, hogy a monetáris politikát egyre inkább foglyul ejti a kormányzatok gazdaságpolitikája által vezérelt fiskális politika. Veszélyesnek tartja azt is, hogy a háború miatt bevezetett „szélesebb körű szankciórendszer – nem utolsósorban az amerikai dollár és más valuták fegyverré tétele – tovább balkanizálta a globális gazdaságot”, illetve hogy a kereskedelmi és bevándorlási korlátozások felgyorsították a deglobalizációs tendenciákat.

Mi következik ebből? Roubini szerint az, hogy a válságból nem lehet csak „némi fájdalommal” kiszállni, amit Jerome Powell Fed-elnök emleget, a közelgő recesszió nem átmeneti és sekély lesz, hanem magában hordozza „egy súlyos és elhúzódó stagflációs adósságválság kockázatát”. Ezt a véleményét már régóta hangoztatja, de „most a pénzügyi piacok – beleértve a kötvény- és hitelpiacokat is – helyzete megerősítette azt a véleményemet, hogy

a központi bankok erőfeszítései, hogy az inflációt visszavezessék a célértékre, gazdasági és pénzügyi összeomlást is okozhatnak majd”.

A fent említett zavarok mellett további sokknak nevezte a társadalom elöregedését számos kulcsfontosságú gazdaságban, hozzátéve: „ezt a problémát a bevándorlási korlátozások csak súlyosbítják”.

A válság jelei már láthatók, idén január és június között az amerikai (és a globális) részvényindexek több mint 20 százalékkal estek, miközben a hosszú távú kötvényhozamok 1,5 százalékról 3,5 százalékra emelkedtek, ami mind a részvényeknél, mind a kötvényeknél hatalmas veszteségekhez vezetett – sorolja.

„Az amerikai és a globális részvények azonban még nem árazták be teljesen még egy enyhe és rövid ideig tartó kemény landolást sem. Egy enyhe recesszió esetén a részvények körülbelül 30 százalékkal esnek, egy súlyos stagflációs adósságválság esetén pedig 40 százalékkal vagy annál is nagyobb mértékben.” Mindez azt jelenti, írja az elemzését a vészjósló „A válság már itt van” mondattal záró Roubini, hogy a nagymértékben eladósodott cégek, háztartások és országok súlyos adósságválságba kerülnek.