Ha kiesik az orosz gáz, Irán tudja a legkönnyebben fokozni a termelését. Csak ehhez az kellene, hogy a Nyugat ne harcoljon ellene, hanem inkább csak terelje.
Az orosz–ukrán konfliktus pillanatnyi állásánál is fontosabb most az energiaválságban az iráni atomalku sorsa – nyilatkozta a HVG-nek Heim Péter befektetési szakember, a Századvég volt tulajdonosa. Bár a beszélgetés csak egy kétrészes sorozat első felvonása, de olyan érdekes témák is szóba kerültek, ami miatt már így féltávon is érdemes a beszélgetést idézni.
Pár éve néhány akkori társammal meg akartuk venni a Lukoil szicíliai finomítóját és a Centrex nevű, Ausztriában bejegyzett vállalatot, amely a magyarországi orosz gázszállításokban is közreműködött.
– erősített meg Heim egy olyan izgalmas korábbi híresztelést, amelynek három éve komoly anyagot szenteltünk mi is az Index színeiben.
Kiderül, hogy végül a befektetői csoport és a Gazprom az utolsó utáni pillanatban elállt az egyezségtől.
Iránra van szükségünk
Heim elmondja, hogy mivel az oroszokkal kialakult konfliktus miatt kiesik körülbelül 80 milliárd köbméternyi gáz a világpiacról, ráadásul a világ legnagyobb LNG-előállítója, Katar is csak 5 milliárd köbméterrel tudja növelni az éves termelését, így érdemes lenne Iránnal kooperálni, amely két, maximum három év alatt meg tudja növelni a termelését körülbelül 50 milliárd köbméterrel.
Iránból jelenleg Törökországon és Azerbajdzsánon keresztül érkezhet gáz Európába. A közvetlen török út éves kapacitása 14 milliárd köbméter, az azeri csővezetéké mintegy 10 milliárd, de akár további 40 milliárd köbméternyi gáz szállítása is elindulhat hamarosan Törökországon keresztül Európába.
A Perzsa-öbölben a világ gáztartalékainak 20-30 százalékát tartalmazó mezőnek a 60 százaléka Katar birtokában van (North Dome), a 40 százaléka pedig Iráné (South Pars).
Olaj is lenne
A szakember szerint Irán az olajtermelését három hónap alatt fel tudná tornázni.
Ha azt akarjuk, hogy a következő öt évben stabil olaj- és gázellátás legyen Európában, én azt gondolom, Irán nélkül nem fog menni.
– véli Heim Péter.
Majd kiderül, hogy Heim maga is közvetítő lehetne egy ilyen üzletben,
huszonötször jártam Iránban, 2016–2018 között huzamosabb ideig is tartózkodtam ott, és az elmúlt egy évben is háromszor kerestem fel az országot. A nukleáris tárgyalások újraindulásának is van köze az utazásaimhoz.
Elhangzik, hogy korábban egy nagy, alapvetően nyersanyag-kereskedő céget akart összerakni, amit Oroszország és a Közel-Kelet, különösen Irán nélkül nem lehet.
Amikor Irán a 2015-ös atomalkunak köszönhetően megszabadult a szankciók egy részétől, volt egy olyan elképzelés az országgal kapcsolatban, hogy egy nagy, független olaj- és gázellátó rendszernek egyik központjává váljon a Közel-Keleten.
Trump alapvetően az izraeli kormányfő, Netanjahu pártján volt, azt mondta, kilépek mindenből, és falnak szorítom az irániakat. Ez azonban egy alapvető félreértés a nyugati establishmentek részéről. Irán nem fog megtörni, sokkal erősebb, mint hisszük. Az én megközelítésem más. Segítsünk nekik, és ők is segíteni fognak a világnak.
Csak Moszkva be ne előzzön!
Az Irán elleni szankció 2019-ben még nem volt nagy probléma, mert volt egy erőteljes orosz kínálat a piacokon. De a mai helyzet lényegesen különbözik a korábbiaktól.
Ha összeáll az a szövetség, amely az egykori Szovjetunióból és Iránból (és a lencse miatt a tőle nem teljesen független Katarból) áll, akkor az azt jelenti, hogy a világ gáztartalékainak sorsa egyetlen csoport kezébe kerül. És akkor a zsarolási potenciál hatalmas lesz. Ezért a Nyugatnak el kell fogadnia, hogy maga felé húzza egy kicsit Iránt. Iránnak is engednie kell, mert Iránnak sem jó, hogy ebben a szovjet birodalom által vezetett rendszerben legyen.
A szakember szerint az iráni olajnak és gáznak részben Európába kell eljutnia. Ha nem így lesz, Kína nyeli el, és Európa hoppon marad. Az oroszoknak viszont nyilvánvalóan nem jó, ha Irán megszabadul a szankcióktól, mert az gyengíti az oroszok hosszú távú mozgásterét.
Júliusban a Gazprom 40 milliárdos olaj- és gázipari befektetést ígért Iránnak, de Heim szerint ez nem konkurencia az ő terveinek.
Egyrészt korábban aláírtam hasonló megállapodást az irániakkal, amely kísértetiesen hasonlít a most szignált orosz–iráni megállapodásra, másrészt engem inkább a gázkereskedelem érdekel.
