Három nagyon nehéz hónap jön, 20 százalék is lehet az infláció

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) mindig elmondja, hogy a hazai infláció elsősorban külföldi eredetű. A kormány pedig rendre háborús inflációról beszél (szerencsére ez is külső ok). Igen ám, de most jön egy olyan kőkemény időszak, amikor az infláció kapcsán a hazai tényezőkről kell majd elsősorban beszélni.

• Például az aszályról, amely még megdobhatja az élelmiszerek amúgy is brutális drágulását, amely szintén „belső” ok, de természetesen nem kormányzati felelősség.
• Vagy a rezsinövelésről, amely egy politikai termék részleges elengedése miatt tesz most rá egy nagy lapáttal a hazai pénzromlásra.
• De az üzemanyag-ársapka szűkítéséről is, amely egy olyan elveszített kormányzati fogadás volt, ahol a kormány arra tett, hogy átmeneti lehet az energiaárak drasztikus áremelkedése.
• Illetve a kata évközi átalakításáról, amely miatt a „piaci szolgáltatások” összefoglaló név alatt összegyűjtött szolgáltatók olyan tehernövekedést élnek át, amelyet biztosan megpróbálnak áthárítani a fogyasztókra.

Sajnos ebből a mixből, a legutóbbi (júliusi) 13,7 százalékos inflációs adatra annyi új elem rakódik rá, hogy az általunk megkérdezett elemzők már 20 százalék feletti inflációt várnak.

Lássuk a számokat!

Az augusztustól már életbe lépett rezsiemelésnek (a gáz és az áram részleges „visszapiacosításának”) 3-4 százalékpontos hatása lesz az inflációra

– véli Török Lajos, az Equilor Zrt. vezető elemzője. Ráadásul, mivel folyamatosan emelkednek a világpiac árak (cikkünk írása idején 230–240 euró/MWh volt az amszterdami tőzsdei gázjegyzés és 450–500 euró/MWh a villamos energia hazai tőzsdei ára) valójában egy újabb rezsinövelés sem zárható ki.

Nagy János, az Erste Bank elemzője szerint is elég borús a kép. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a magyar inflációs mutatóban majd csak az októberben közreadott szeptemberi inflációs adatában láttatja először a rezsinövelés hatását. Vagyis nem az augusztusi fogyasztás, hanem a szeptember eleji számlázás alapján becsül. De már korábban is lehet információnk, mert a KSH az augusztusi energiafogyasztás alapján úgynevezett harmonizált fogyasztói árindexet készít az uniós statisztikai hivatalnak, az Eurostatnak, utóbbi közös módszertana alapján. Itt pedig nem a számla beérkezése számít, hanem az a periódus, amikor azt a terméket vagy szolgáltatást elfogyasztotta a lakosság.

Üzemanyag

Egyelőre a rezsi a legnagyobb pótlólagos inflációs tényező. Az üzemanyag-ársapka változó szabályainak hatása még minimális, 1 százalék alatti. A KSH itt majd arra ad becslést, hogy az immár drágábban tankoló céges autók hány százaléka fut tényleg cégesen (rendeltetésszerűen, például egy területi képviselő esetében), és mekkora része van amolyan cafeteriaalapon valójában magánhasználatban is, vagyis itt olyan céges autókra gondolunk, amelyekkel nyaralni is mehet a munkavállaló családja.

A lakossági „cégesek” nincsenek annyira sokan, igaz, náluk elég jelentős, nagyjából 50 százalékos áremelkedés következett be (az 50 százalékos drágulás a 720-as és a 480-as literár alapján jönne ki).

Ám ez a ma még kicsi hatás csak a történet eleje. Ha október 1-től (eddig van érvényben a lakossági ársapka) vége a 480 forintos benzinnek és dízelnek, márpedig Török Lajos szerint nagyon nagy csoda lenne, ha nem lenne feloldva az üzemanyag-ársapka, akkor novemberben újabb 2-3 százalékpontnyi pótlólagos infláció jelenik meg az akkor közölt októberi adatban.

A kata nehezen becsülhető

Inflációs szempontból a leginkább „magyaros önsorsrontás” a kata átalakítása. Ez ugyanis nemcsak a megszorításokkal terhelt lakosság egy jelentős részének talajvesztését eredményezi, de nagyon komoly inflációpumpa is. Viszont itt az elemzők sokkal nehezebben kalkulálnak, mert ki tudja azt megmondani, hogy a mai katások közül ki hogyan reagál:

• van, aki abbahagyja;
• van, aki a szürkezónába lép át;
• van, aki foglalkoztatott lesz;
• van, aki megpróbál árat emelni.

Ám Nagy János szerint ha a KSH szóhasználata alapján „piaci szolgáltatásoknak” nevezett ágazat felét-kétharmadát jelentő katásoknak nemcsak minden egyéb költsége, de az adóterhelése is megemelkedik (mondjuk, átlagosan 10-15 százalékkal), akkor biztos, hogy innen nagyon komoly áthárítási, áremelési hatás várható.

Ahogy az elemző mondja, azt ugyan nem tudja, hogy ő megy-e szembe az autópályán, vagy mindenki más, de az elemzők és a jegybank kommunikációjában ez a katás inflációs hatás csak amolyan vonal alatti tételként jelenik meg, de szerinte

a katások áremelései akár 0,8-1 százalékos inflációs hatásúak lehetnek, mert amikor a katás villanyszerelő, vagy könyvelő drágít, akkor alighanem a piac többi része is így lép.

Aszály

Az élelmiszer árának kérdése összetettebb. Az aszály természetesen nem segít az eleve súlyos, egyes termékeknél már ma is 30-40 százalékos dráguláson, de ha egy terménynek világpiaci ára van, akkor ott Magyarország nem meghatározó. Ha például rossz a hazai gabonatermés, de újra közlekednek az ukrán hajók, akkor a jegyzések lefelé indulhatnak (búzában, illetve más terményeknél a Párizsi Árutőzsde a mérvadó).

Az élelmiszerpiacon azért durva a drágulás, és már a „zsugorítás” is megjelent. Ez az a jelenség, amikor az ár nem változik, csak a kiszerelési mennyiség, ez a termékekre jellemzőbb, mint a szolgáltatásokra. Lehet kisebb kólásdobozt gyártani, de a fodrásznál nehezebben értelmezhető a zsugorítás, hiszen mit jelentene az? A fodrász rosszabbul vág, vagy a páciens kérése ellenére is hosszabbra hagyja a hajat?

Adóáthárítások

Sajnos az is áremeléseket okoz, hogy az extraadók áthárítása is folyamatos. A különböző kiszemeltek életében a már eddig is megjelent befizetési kötelezettségek mellett vannak téli és őszi adóbefizetési határidők. A cégek „szerencséjére” eleve akkora az infláció, hogy így nehezebben is kimutatható, hogy ők miért drágítanak.

Kicsit még rátesz egy lapáttal az inflációra a jövedéki adók változása is, amelyeknek a zöme már megtörtént, de januárban lesz még egy kör. És természetesen az sem segít, hogy a munkaerőpiac feszített, rekordalacsony a munkanélküliség, 15 százalékos a bérnövekedés, és mivel a boltokban mindenki erősen észleli is a drágulást, okkal feltételezhető, hogy elég jelentős követelésekkel lépnek fel a szakszervezetek, illetve az egyedi munkavállalók a bértárgyalásokon.

Mi segíthet?

A sok-sok inflációt növelő hatás mellett azért bizakodhatunk is. A legjobban természetesen a béke segítene, vagyis az orosz–ukrán konszolidáció.

Ha azonban erre nem is nagyon számíthatunk, a kamatemelések hatására biztos hűlni fog a gazdaság. A kamattranszmisszió a tankönyvek szerint nagyjából hat negyedév, idén decemberben már hatni fog a gazdaságban a 2021. nyári kamatemelési rajt, magasabb kamatok mellett kevesebb a beruházás, a hitelből fogyasztás.

Abban is bízhatunk, hogy velünk ellentétben az EU egészében, így a többi régiós országban is lassan tetőzik már az infláció, így már legalább kevesebb pénzromlást importálunk külföldről.

És abban is biztosak lehetünk, hogy a kiskereskedelmi forgalomban is lassul a fogyasztás generálta inflációs nyomás. A választási transzferek (adó-visszatérítés) már kifutnak, jönnek a durva rezsiszámlák, a vágtató inflációból előbb-utóbb fogyasztáscsökkentés lesz.

Jön a 20 százalék

Abban forrásaink egyetértenek, hogy hamarosan mindezek eredőjeként megérkezhet a 20 százalékos infláció. Nagy János a tetőzést inkább a jövő év legelejére teszi, vagyis a magas adat 2023 januárjában-februárjában velünk lehet, és majd remélhetőleg onnan araszolgatunk lefelé, de a szakember szerint még jövőre is két számjegyű lehet az átlagos infláció, az Erste előrejelzése 2022-re már 13,8 százalékos, 2023-ra pedig12,5 százalékos infláció.

Török Lajos szerint is hamarosan átlépjük a 20 százalékot, igaz, az elemző szerint ettől olyan nagyon azért nem kell megijedni, mert most itt tart a lengyel, a cseh vagy a baltikumi infláció is. A kellemetlen fáziseltolódás inkább ott van, hogy van, aki most lép be a rezsicsökkentés jellegű lakosságvédő intézkedésekbe, mi most kényszerülünk kijönni belőlük.