Oszlassuk el a gázmítoszokat: nem ötödáron kapjuk a gázt, de nem is a magyarok fizetik érte a legtöbbet

2022. július 29. – 11:56

frissítve

Oszlassuk el a gázmítoszokat: nem ötödáron kapjuk a gázt, de nem is a magyarok fizetik érte a legtöbbet
A Mol Nyrt. százhalombattai Dunai Finomítója – Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

A gáz rezsiára extra olcsó volt, az új lakossági piaci ár tényleg elég magas nemzetközi összehasonlításban is, de messze nem a magyarok fizetik a gázért a legtöbbet.

Amióta tudjuk, hogy a magyar lakosság az átlagos gázfogyasztás feletti fogyasztását a rezsiár hétszeresén lesz kénytelen fizetni, egyre többet olvashatunk a gázárral kapcsolatos mítoszokról. Az RTL most arról írt, hogy az átlag felett fogyasztó magyarok fizetik Európában messze a legtöbbet a gázért.

Korábban pedig olyan állítások is pörögtek a hazai és az orosz propagandában, mintha Magyarország ötödáron kapna orosz gázt, erről a G7 többször is leírta, hogy biztosan nem igaz.

Az érdekes az, hogy ezek az állítások még nyilvános adatok alapján is könnyen megcáfolhatóak. Kezdjük azzal, hogy mindenki megnyugodhat (persze csak az, aki egy hétszeres áremelés belengetése után még képes megnyugodni), de egyáltalán nem a magyarok fogják fizetni a legdrágább gázt.

Nem nálunk a legdrágább

Az energiahivatal oldalán minden hónapban megtekinthető, hogy melyik európai nagyvárosban mekkora a gáz ára.

2022 júniusában az eurócent/kWh összehasonlításban elkészített lista alapján Budapesten volt a legalacsonyabb az ár, 2,68 eurócent/kWh (nem csoda, hiszen ez még a mesterséges rezsiár), a legdrágább pedig Stockholmban volt a gáz, majdnem 10-szer annyi, 23,78 eurócent.

Vagyis rögtön leszögezhetjük – és ez a fenti, az energiahivatal adatai alapján készített grafikonunkon is látszik –, hogy még akkor sem Budapesten lenne a legmagasabb az ár, ha minden gázfogyasztás hétszeres áron történne a jövőben.

De mivel ráadásul az átlagos fogyasztásra megmarad a rezsicsökkentett rész, a magyar fogyasztók átlagára sokkal kisebb mértékben fog növekedni. Hogy mennyi lesz az átlagár, még nem tudjuk. Ha ugyanannyi lenne a nem támogatott fogyasztás, mint a támogatott, akkor 11,5 eurócent körül lenne a magyar ár, amivel még mindig a középmezőnyben lennénk. De ez nem is valószínű, reálisabb, hogy az átlagár nem fogja elérni a 10 eurócentet sem.

Vagyis ha az olcsó zágrábi, pozsonyi, varsói gáznál már drágább is lesz talán a magyar földgáz, a drága Amszterdam, Koppenhága, Bécs lakói sokkal többet fognak fizetni, de még a szófiai vagy prágai átlagárat sem fogjuk elérni.

Számít a gyenge forint

Persze ehhez az összevetéshez fontos az is, hogy az árakat, nemzetközi kitekintés lévén, euróban, illetve eurócentben adtuk meg. Az árfolyam alakulása ezt jelentősen befolyásolja, hiszen a jogszabályok forintban rögzítik és a fogyasztók is jellemzően forintból származó jövedelmeikből forintban fizetik meg a magyarországi gázfogyasztásuk árát.

Az összevetés szempontjából tehát azt is mondhatjuk, annál jobb lett, minél rosszabb lett. Aki szeret azzal büszkélkedni, hogy nemzetközi összevetésben milyen olcsón adja az áramot vagy a gázt a lakosságnak, a dolog mi sem egyszerűbb: csak gyengíteni kell a forintot. Ha például Budapesten a gáz 40 forintba kerül kWh-ként (fiktív példa), akkor 300 forintos eurónál ez az ár 13,3 euró cent, de 400 forintos eurónál már csak 10 eurócent. Vagyis Magyarország semmit nem tett, csak megrogyott a devizája, és máris jobb pozíciót vehet fel a listán.

Nem ötödáron vesszük

Vissza fogunk még térni a lakosság terheire, de egy pillanatra nézzük meg, hogy mit tudunk a nagy állami gázbeszerzésekről, Magyarországnak mennyibe fáj a krízis?

A tisztánlátást nehezíti,

  • hogy a gáznak rendkívül gyorsan változó piaci ára van,
  • hogy hivatalosan nem tudjuk, hogy az oroszoktól milyen áron kapjuk a földgázt,
  • de az sem segít, hogy elég sok mértékegység keveredik, így a köbméter, a MJ, illetve a MWh.

Azt a mítoszt, hogy Magyarország ötödáron kapná a gázt Oroszországtól, már nagyon sok szakember és cikk cáfolta. Aki ért ehhez, az tudja, hogy ennek semmi alapja nincs.

Az árról amúgy annyit lehet sejteni, hogy immár a földgáz piaci jegyzései adják a változó árképlet alapját (a benchmarkot) és nem pedig az olaj világpiaci ára, mint korábban. A magyar árképlet alapja az amszterdami tőzsdei ár (TTF), és más országokhoz képest állítólag elég gyorsan (vélhetően csak két hónap késleltetéssel) követi a mi árunk az amszterdami árat.

Játék a számokkal!

Bár ami itt következik, az hangsúlyozottan csak egy fiktív példa, de figyeljük meg, miért zseniális ez az ár, milyen manipulatív módon lehet róla beszélni.

Tegyük fel, hogy a TTF-jegyzések így alakulnak:

  • április: 20 euró / MWh
  • május: 60 euró / MWh
  • június: 100 euró / MWh
  • július: 60 euró / MWh
  • augusztus: 20 euró / MWh.

Júniusban tehát az aktuális piaci ár 100 euró, de ha mi a két hónapos késleltetés miatt 20 eurót fizetünk, kiállhat egy kormánypárti politikus, és arról beszélhet, hogy

lám, ötödáron kapjuk a gázt.

Augusztusban aztán már csak 20 euró az aktuális ár, mi azonban a júniusi árat, 100 eurót fizetjük késleltetve, most kiállhat az ellenzéki politikus, hogy

egész Európában mi fizetünk a legtöbbet a gázért.

Igaz, igaz, mindenki boldog lehet olykor, de valójában csak a képlet sajátosságaiból adódóan igazak ideig-óráig az állítások. Amúgy nem járunk jobban, vagy rosszabbul, mint az, aki azonnali árat fizet, vagy éppen 1, 2, 3, vagy esetleg 4 hónappal késleltettet.

Na de, amit majd fizetni kell, az korrekt?

A nagy államközi szerződések persze aligha olyan fontosak az egyszeri polgárnak, az már inkább, hogy ő a realitásokhoz képest sokat, vagy keveset fizet. Itt a tényszerű állítás így szól:

a rezsicsökkentett ár rendkívül alacsony volt, a lakossági ár piaci képlete már sokkal magasabb, inkább az európai élmezőnybe tartozik, de az nem igaz, hogy ez indokolatlanul drága.

Mennyi az annyi? Általában Magyarországon köbméternyi gázfogyasztásról beszélünk, de a fizetendő árat a rendelet MJ-ban határozza meg, előbb kWh-ról beszéltünk, a tőzsdén pedig MWh-ban vannak a jegyzések.

Na, ez már tényleg elég bonyolult, de ha figyelünk az átváltásokra, megteremthetjük a szinkront.

Induljunk el a tőzsdei árból!

Ha a gáz tőzsdei ára 200 euró/MWh, akkor egy MWh gáz 80 ezer forintba kerül a piacon. Egy kWh ennek ezrede, az 80 forintba kerülne. Emlékeznek, mennyi volt a mai valóság? Magyarországon ma a piaci 20 cent helyett mindössze 2,68 centet fizetünk (ráadásul az első ár nettó, a második már áfával növelt, vagyis bruttó).

1 kWh gáz az 3,6 MJ, vagyis a rendeletben MJ-ben megadott ár úgy kalkulálható ki, hogy amennyiben 80 forintba kerül egy kWh gáz, akkor el kell osztani az értéket 3,6-tal, és így 22,2 forintba fog kerülni egy MJ-nyi gáz.

Ez csodás egyezésnek tűnik, mert most éppen a rendeletben megadott 22 forintos MJ-nyi árnál tartunk, de ne bontsunk még pezsgőt, mert ez még nem túl mérvadó.

Egyszerre magas, egyszerre alacsony

Amikor a kormány a rendeleten dolgozott, valójában még nem volt ennyire magas a gáz tőzsdei ára, ugyanakkor a lakosság által fizetendő díjban van még adó is, vagyis a nettó árhoz hozzá kell még adni az áfát (27 százalék) és az átviteli díjat.

Ekkor már inkább 30 forint/MJ a reális ár. A vezetékes földgáz energia mértékegysége a MJ, amely az egységnyi térfogatú (tömegű) tüzelőanyag elégetésekor felszabaduló hőenergia egysége. 1 köbméter földgáz az 34 MJ energia. Vagyis, ha a most 30 forintosra kiszámolt piaci gázárból indulunk ki, akkor a köbméterben megadott gázár (30*34) reálisan 1020 forint.

Elképesztő teher egy hétszeres áremelés, de sajnos úgy elszállt a földgáz ára, hogy most tényleg itt tartunk.

Kapcsolódó
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!