Egy bizarr gáztörténet: Szerbiának földgázt értékesítünk, miközben nagyon szeretnénk még Moszkvától vásárolni

Az elmúlt napokban rengeteg hír szólt a földgázról. A hírek zöme a hiányról, a válságról, a kétségbeesett felhalmozási kísérletekről szólt. Vagyis arról,

• hogy az Északi Áramlat 1-en csak csordogál az orosz földgáz Nyugat-Európába;
• Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter meglepő úti célként Moszkva felé vette az irányt, ahol az eddigi szerződések felett igyekezett 700 millió köbméter további orosz földgázt beszerezni;
• Magyarország egy speciális (legfeljebb 1,85 milliárd eurós) hitelre is állami kezességet vállalt azért, hogy a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség egy különleges földgázkészletet is felhalmozzon;
• a lakossági földgázfogyasztás átlagfogyasztás feletti része augusztus 1-től hétszeresére drágul.

Mindezen információk egy irányba mutattak: spórolnunk kell a gázzal. Ám eközben egy pillanatra beúszott a képbe egy olyan információ is, mintha Magyarország lenne a „földgázkirály”, és amolyan nagyvonalú lépésként 500 millió köbméter gázt tárol és értékesít Szerbiának.

Pont azoknak a szerbeknek, akikről azt gondolhatnánk, hogy a legjobb helyzetben vannak, hiszen Oroszország legközvetlenebb támogatói, nekik biztosan könnyen ad Vlagyimir Putyin gázt. Hát, mint látni fogjuk, ez egyáltalán nem így van.

Nem ellentmondás?

Ki az, aki ezek között az információk között rendet tud teremteni?

• Most akkor tényleg eladtunk vagy csak tároltunk gázt Szerbiának?
• Ha igen, ez hogy néz ki? Megfordul a szokásos gázszállítási irány, és nem Szerbia felől (Kiskundorozsma határponttal) jön a gáz Magyarországra, hanem innen megy oda, például a tárolóinkból?
• Szijjártónak összejött a moszkvai út, lesz végül orosz deal?
• Tudjuk már, hogy honnan fogunk még földgázt venni?
• Az oroszok most súlyos konfliktusban állnak az Európai Unióval. A szankciós törekvések árnyékában nem lesz annak politikai következménye, például az RRF-források lehívására nézve, hogy Szijjártó Péter a kapcsolatok bővítése ügyében kiment az oroszokhoz tárgyalni?

Nem fogunk mindenre pontos választ adni, ahogyan azt az alapvető ellentmondást sem tudjuk feloldani (talán nem is lehet), hogy miként lehet magyar érdek egy ilyen szerb eladás a nagy beszerzési küzdelemben, de azért pár nagyon fontos részletet megismertünk ezekről az ügyletekről a háttérbeszélgetéseink során.

Hagyományos magyar–szerb kapcsolat

Kezdjük ott, hogy bár most a nagy gázhiány során előtérbe került ez az ügylet, a magyar–szerb gázkapcsolat egyáltalán nem újdonság. Ameddig Magyarország döntően Ukrajna felől kapta az orosz gázt, mi láttuk el tranzitországként Szerbiát is. Aztán amióta megépült a Török Áramlat balkáni ága, ez a szerepünk megszűnt, pont hogy mi kapunk orosz földgázt Szerbia felől, de a mai napig mi adjuk a szerb piacnak a rugalmasságot.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy bár Szerbia és Oroszország tényleg jó barátok, mégis a két ország között viszonylag kicsi és viszonylag rugalmatlan gázszerződések vannak, ráadásul Szerbiának tárolási lehetősége sincsen sok, így a mai napig jellemző, hogy Magyarország segít (persze jó pénzért).

Két cső

A logikus az lenne, hogy mivel mi nagyon sok földgázt veszünk Szerbián keresztül Oroszországtól, így amikor mi adunk el Szerbiának gázt, akkor nem utaztatjuk ide-oda a molekulákat, hanem a szerbek lecsippentek az orosz szállításból, és kitárolnak egy adott mennyiséget.

Ez lenne a logikus, de jellemzően nem ez történik. Képzeljük el azt a furcsa helyzetet, hogy Magyarország és Szerbia között valójában két cső van:

• az egyik a Kiskundorozsma 2, ez elvileg egy kétirányú cső, de nagyjából mindig felénk jön a gáz, itt jön be a napi 16 millió köbméter orosz földgáz;
• a másik a Kiskundorozsma 1, ez volt a régen is használt cső, amelyen kifelé megy a gáz.

Rendkívül furcsa megoldásként van olyan molekula, ami bejön a 2-es csövön, majd megfordul, és kimegy az 1-es csövön, de olyan ügylet is van, hogy bejön a 2-es csövön, bemegy egy magyar tárolóba, majd kimegy az 1-es csövön.

Miért nem egyszerűbb ez?

A szerb–orosz kapcsolat rugalmatlan, Szerbia mindig megkap egy adott mennyiséget, de nem tud igazán alkalmazkodni a téli-nyári fogyasztási különbségekhez, és nincs megfelelő tárolási kapacitása sem.

Ezért a magyar kereskedőcégek szépen keresnek azon, hogy a fűtési szezonban (január–márciusig) exportálni szoktak Szerbiába, meg lehetne ezt oldani virtuálisan is, de Szerbia nagyon furcsa gázrendszerében két külön cég, a Gastrans, illetve a Srbijagas a tulajdonosa a két vezetéknek, és ezért a furcsa sokszállításos viszony maradt fent.

2022-es szerződések

Az MVM és a MET, két magyar energiakereskedő cég a tavalyi téli (2021–2022-es) felkészülés során is adott el gázt Szerbiának, de az idén tényleg nagyobb volumenekről tárgyaltak (ez lett az 500 millió köbméter).

Mindez radar alatt maradt volna, de váratlanul Siniša Mali szerb pénzügyminiszter a politikai színtérbe emelte ezt a megszokott kérdést.

„Szerbia Magyarországtól vesz gázt, itt is tárolja, az előleget már ki is fizette”

– erről nyilatkozott hazájában.

Amikor a szerb politikus ezt bemondta, Magyarországon is politikai színezetet kapott az ügy, pedig a magyar politika addig alighanem nem sokat tudott erről.

A MET és az MVM pozíciója annyiban eltérő, hogy a MET magáncég, az MVM állami, előbbinek az az alaptevékenysége, hogy gázzal kereskedik, az állami cég esetében a hazai ellátásbiztonságra vonatkozó állami célkitűzéseknek is meg kellene jelenniük.

Ki is megy, be is jön

A helyzet tényleg furcsa, Magyarországra bejön délen napi 16 millió köbméter gáz, de ki is megy bizonyos hónapokban napi 3, más hónapokban napi 6 millió köbméter.

Szerbiának az lenne az érdeke, hogy az oroszok közvetlenül adjanak nekik el gázt (a magyar kereskedőktől természetesen már felárral kapnak gázt), de az oroszok most a barátaiknak sem segítenek, egyszerűen nem kötnek új szerződéseket, csak a meglevőket tartják be. Így a szerbeknek úgy kell tranzitországként átengedniük Magyarország felé a gázt, hogy tudják, hogy azt ők később drágábban fogják visszavenni.

A moszkvai út

Magyarország szempontjából pedig ott lép be a furcsa önsorsrontás, hogy Szijjártó Péter magyar külügyminiszter eközben Moszkvában tárgyalt Szergej Lavrov külügyminiszterrel, hogy valamiképpen gázt szerezzen.

Szijjártó Péter az első tárgyalás után konkrét sikert nem ért el, de mint a Külgazdasági és Külügyminisztérium bejelentette, Alekszandr Novak energiaügyekért felelős miniszterelnök-helyettessel folytatódnak majd a tárgyalások.

Úgy tudjuk, hogy sok idő nincsen, Magyarország törekvése az, hogy augusztus 1-től már legyen meg ez a szerződés, mindjárt mutatjuk, hogy ez miért fontos.

Na de előbb a politikai kérdés: az unión belül nem szül ellenérzést, hogy Szijjártó – bár a béke mellett letette a voksát – mégiscsak olyasmikről tárgyalt, hogy folytatni kellene a paksi atomerőmű bővítését, vagy az elinduló energiaszankciók idején újabb gázkontingensről alkudozott? De, szinte biztosan kellemetlen lesz ez.

Szijjártó Péter mindenesetre arról nyilatkozott, hogy további 700 millió köbméternyi földgáz vásárlásáról szeretne megállapodni.

„Oroszországból származó források nélkül ez nem lenne lehetséges.”

Hol fog bejönni?

A gáziparban azt mondják a szakemberek, hogy amennyiben lesz télen gáz Magyarországon, akkor jó üzlet volt a szerb deal. Ez nagyjából azon múlik, hogy bejön-e a remélt 700 millió köbméter. De egyáltalán hol tudna bejönni?

Ez sok szcenáriótól függ. Most „istenes” a helyzet. Magyarország kap gázt Szerbia felől, de Románia felől és Horvátország felől is. Ausztria felől sajnos csak 50 százaléknyi tud jönni. Ha ez így marad, akkor lehet olyan szcenárió, hogy nem fog hiányozni a szerb 500 millió köbméter.

Ám ha sikerül is lekötni az újabb 700 milliót, az október 1-ig (a gázév kezdetéig, vagyis a hagyományos betárolási időszakban) már nem nagyon férne el a csövekben.

Három megoldás marad:

• sokszor a betárolás időszaka kitolódik november 1-ig (ha az október még enyhe). Ha ez 2022-ben is így lenne, októberben nagyjából a 700 millió köbméter zöme be tudna jönni délről;
• valahogy növelni kellene az Ausztria felől beérkező gázmennyiséget;
• vagy esetleg napi 5-6 millió köbméterrel növelni kellene a déli kapacitást, korábban ilyen sok gáz még soha nem jött délről, csak a nyomásfokozással végrehajtott tesztek során. De ha kényszer van, ez is szóba jöhet.

Politikai háttér

És végül a kínzó kérdés, miért kockáztatta Magyarország az ellátásbiztonságot Szerbia érdekében. Forrásaink szerint a szerződések kereskedelmiek voltak, nem felülről kezdeményezettek.

Ugyanakkor az is igaz, hogy Orbán Viktor valamit lát Szerbiában, sokszor hangsúlyozza, hogy Aleksandar Vučić, de még a boszniai szerbek (Milorad Dodik vezetésével) is a barátai.

Szerbia pedig valóban speciális helyzetben van, sok tőkeerős érdekzóna hízeleg neki. A Balkán meghatározó országába érkezik orosz, kínai, arab és európai uniós tőke is. A körüludvarolt Szerbia mindenkinek fontos hídfőállás lehetne, és Magyarország maga is nagyon szeretne ott lenni. Azt pedig csak remélhetjük, hogy nem ezen törekvés miatt kell majd télen korlátozásokat elrendelni. A szakemberek szerint július végén úgy tűnik, hogy a telet idén is megúszhatjuk.