Orosz kamatdöntés: döntsük már el, most Oroszország, vagy az EU lőtte lábon magát!

2022. július 22. – 15:37

frissítve

Orosz kamatdöntés: döntsük már el, most Oroszország, vagy az EU lőtte lábon magát!
Elvira Nabiullina, az orosz jegybank elnöke. Fotó: Olga Maltseva / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Oroszország a kamatpolitikában is szembe megy a Nyugattal. Miközben a fejlett világ kamatemelésekkel védekezik a növekvő infláció ellen, Oroszország július 25-től 150 ponttal kisebb irányadó kamatot vezet be.

Adott ez a szörnyű háború, az orosz agresszió, amely közben a magyar közvélemény is eléggé megosztott. Akár abban is, hogy az egyes állampolgárok minek és kinek drukkolnak, de ezt most hagyjuk, viszont a gazdasági következményekben tényleg megkülönböztethető két csapat.

  • Az egyik vélemény szerint az Európai Unió előreszalkadt a különböző szankciókkal, és a magas energiaárak, az ellátási bizonytalanságok végén lábon lőtte magát, Oroszország eközben vígan finanszírozza az extra kiadásait a magas szénhidrogén-bevételekből.
  • A másik vélemény szerint ez badarság, meg kell nézni, hogy az EU gazdaságai hogyan fognak teljesíteni 2022-ben, és mennyit esik vissza az izolált, a nyugati technológiáktól már elzárt orosz gazdaság, és azonnal látható, hogy ki is szívatta meg magát a háborúval.

Egy meglepő kamatdöntés

Az orosz jegybank (Central Bank of Russia – CBR) mindenesetre július 22-én bejelentette, hogy július 25-től 150 bázisponttal 9,5 százalékról, 8 százalékra csökkenti az irányadó kamatát.

Ha nagyon egyszerűen fogalmazunk, amikor van tér egy gazdaság élénkítésére, akkor a kamatcsökkentés a megfelelő politika. Ha hűteni kell a gazdaságot, ha harcolni kell az inflációval, akár a recesszió megkockáztatásának az árán is, akkor a kamatemelés.

Ha az Egyesült Államok, az Európai Unió és Magyarország kamatot emel, Oroszország pedig kamatot csökkent, akkor ezt hogyan kell értékelni?

  • Náluk nem akkora az infláció veszély, ők már tudnak élénkíteni?
  • Vagy náluk már akkora a baj, hogy nem kell a recesszió felé terelni a gazdaságot, az már megtörtént magától, lehet élénkíteni?

Mindkettő lehet igaz. Mindenesetre az orosz jegybank számokat is közölt:

Inflációs kilátások

A jegybank közleményéből kiderül, hogy az előrejelzése szerint az éves orosz infláció 2022-ben 12-15, százalékra szelídül, 2023-ban már csak, 5-7 százalék lehet. 2024-ben pedig a jegybanki célig, vagyis 4 százalékig csökken. Mindez azért jó hír nekik, mert az orosz infláció májusban még 17,1, míg júniusban 15,9 százalék volt.

A jegybank nyíltan fogalmaz:

„A fogyasztói árak jelenlegi növekedési üteme továbbra is alacsony. Ez egyrészt egy sor egyedi tényező hatásának, másrészt a fogyasztói kereslet visszafogott dinamikájának köszönhető. Az üzleti tevékenység lassabban hanyatlik, mint azt júniusban a jegybank várta. Az orosz gazdaság külső feltételei azonban továbbra is nehezek, és továbbra is jelentősen korlátozzák a gazdasági tevékenységet"

A jegybank hozzátette: az infláció alakulását, valamint a belső és külső tényezők lehetséges kockázatait figyelembe véve hozza meg a további döntéseket, az igazgatóság a következő kamatdöntő ülését 2022. szeptember 16-án tartja.

Lehet kritizálni?

Az orosz kormányzati politikának van egy kevésbé ismert arca. Vlagyimir Putyin és csapata kérlelhetetlenül autoriter az ellenzéki hangok, például a háború elleni tüntetések, akárcsak a háború elnevezése és sokféle más, erősen antidemokratikus kérdésben. Ugyanakkor a gazdasági intézkedéseknél az elnök sokszor szinte teljesen szabad kezet ad a hozzáértő szakembereknek.

Ezt lehet látni az energiapolitikában, a monetáris politikában, a devizatartalék-kezelésben, vagy a nyugdíjreformban.

Elvira Nabiullina, az orosz jegybank 2013 óta regnáló vezetője, aki most áprilisban már harmadik megbízását nyerte el, ilyen arc, „természetesen” nem kritikusa Putyinnak, de semmilyen álságos sikerpropagandának sem részese, nyíltan beszél a gazdaság nehézségeiről

Ésszel

Ráadásul Nabiullina nem először néz szembe súlyos válsággal, mert 2014-ben is volt egy, ma már talán feledésbe merülő rubelkrízis.

A jegybankárnő, mint a New York Times cikke felidézi, akkor kamatemeléssel lassította az orosz gazdaságot, megszelídítette a szárnyaló inflációt, és kemény és bátor döntéshozóként nemzetközi hírnevet is szerzett. 2015-ben az Euromoney magazin az év jegybankelnökének választotta. Három évvel később Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) akkori vezetője is méltatta szaktudását.

Az orosz geopolitikai agresszió (vagyis a háború) most ismét feladta neki a leckét. A jegybank február 24-e után mindenféle agresszív, korlátozó intézkedéssel reagált arra, hogy a rubel már egyetlen nap alatt az értéke negyedét elveszítette.

A mostani lépés pedig azért erős, mert miközben a globális infláció valójában még alacsonyabb, mint az orosz, de az elmúlt hónapokban az elszabadult infláció világszerte évtizedes rekordokat dönt, és a jegybankok mindenfelé kamatemeléssel, és nem kamatvágással reagáltak.

Nemzetközi összehasonlításban

Ezt bizonyítják az elmúlt napokban publikált elemzések is. Tardos Gergely, az OTP Elemzési Központ vezetője szerint az Egyesült Államokban, a májusban mért 8,6 százalékos infláció 40 éves csúcsot ért el, miközben júniusra az eurózónában is 8,6 százalékra nőtt a drágulás az előzetes adatok szerint.

A megkezdett monetáris szigorítások (kamatemelések) fékezhetik a keresleti oldalt, vagyis a következő fél év gyenge növekedést és továbbra is magas, igaz már a normalizálódás irányába mozduló inflációt hozhat.

A szakember előrejelző számai is elég izgalmasak:

„az infláció tetőzését világszinten, így hazánkban is év végére prognisztizáljuk 13 százalékos szinten. 2023-ra 8 százalék feletti inflációt várunk itthon. De azzal, hogy átalakul a hazai lakossági gáz- és áramszolgáltatás és az átlag feletti fogyasztásért piaci árat kell fizetni, itthon akár 20 százalék környékére is felugorhat az idei inflációs csúcs.

A dollárnak kedvez mindez

Ha a világban bárhol baj van (akár az Egyesült Államokban) az a dollárnak kedvez – tartja egy mondás, és mintha a szakemberek is ezt várnák.

Az elmúlt negyedévben a dollár már elérte az euróval szemben a paritást (1:1 árfolyam) jelentő szinteket.

A magasabb energiaárak, és az orosz gázcsapok elzárásának lehetősége miatt az európai növekedést (és a folyó fizetési mérleg egyenleget) illetően jelentősebb lefele mutató kockázatok látszanak.

A FED jóval erősebb kamatemeléseket hajthat majd végre. A piac az Európai Központi Banktól (EKB) is érdemi kamatemeléseket árazott be.

A magasabb energiaárak, a laza fiskális politika, az ellátási láncokban jelentkező nehézségek, valamint az európai uniós források felhasználhatóságáról szóló megállapodás hiánya együttesen továbbra is a magyar deviza ellen hatnak, így a forint hosszabb távon is gyenge maradhat mind a dollárhoz, mind az euróhoz képest – véli az OTP.

“A jövőképünk továbbra is erősen dollárorientált, megítélésünk szerint az euró több mint 20 éve nem látott gyengülése tovább folytatódhat, paritás alá is bőven beeshet”

– mondta az SPB Befektetési Zrt. privátbanki üzletágának vezetője, Kalapos Csaba.

De azért, hogy némi optimista kicsengése is legyen az írásunknak, a nyersanyagárak remélt korrekciója és az ellátási lánccal kapcsolatos problémák mérséklődése némi reményt adhat arra, hogy az infláció lecsengése elindulhat – véli az OTP, de sajnos itt is van egy „de”.

Vagyis mind a kínai Covid-politika, mind az európai energiaválság további kellemetlen meglepetések okozhat az elkövetkező hónapokban.

Kövess minket Facebookon is!