A Nyugat azt hitte, hogy nehezebben állnak át az oroszok új piacokra. Ilyen ügyesek, vagy másról van szó?
Oroszország vált Kína legnagyobb olajszállítójává májusban – írja a BBC.
A Kínai Általános Vámhivatal adatai szerint a különböző orosz olajimportadatok, amelyekben vannak csővezetékes szállítások, de különböző orosz kikötőkből induló tankerek szállításai is, a múlt hónapban együttesen 8,4 millió tonnát tettek ki. Ezzel ebben a hónapban Kína szempontjából Oroszország fontosabb beszállító lett, mint Szaúd-Arábia, amely májusban csak 7,8 millió tonnát adott el.
Azt hittük, hogy ez nehezebb lesz
Az Európai Unió hatodik szankcióját, amely korlátozta a nyugat-európai országok orosz olajimportját, korábban szakmailag azért is sokan kritizálták, mert a nyersolaj most nagyon keresett termék.
Vagyis ha a Nyugat beavatkozik a kereskedelmi kapcsolatok módosításával, azzal alapvetően két hatást ér el, tovább emeli az árat, illetve Oroszországot valóban új kapcsolatok keresésére ösztönzi, de az értékes nyersanyag az övé marad, el fogja tudni adni
– vélte Pletser Tamás, az Erste Bank olajipari elemzője. Ugyanakkor abban valóban joggal bízott a Nyugat, hogy különböző okok miatt Kína például nem lesz nagy vevő. Részben azért, mert
- Kína finomítói nehezen dolgoznak fel több orosz nyersolajat;
- Kína félhet az amerikai retorzióktól, ha nagyon megsegíti Oroszországot;
- de a tengeri szállítások hajókapacitásaival is vannak gondok.
Stratégiai tartalék
Igen ám, de ahogyan Pletser Tamás meséli, arra kevésbé gondoltunk, hogy Kína akár a stratégiai készleteibe is vásárolhat. Gondoljunk csak bele, ha az orosz nyersolajat most diszkonttal kínálják, és a finomítói kapacitások most még nem is feltétlenül képesek feldolgozni a sok értékes olajat, de később képesek lehetnek rá, vagy akár az olaj tovább is adható, így érdemes lecsapni rá – gondolhatta Kína.
A kínai cégeknek amúgy hosszabb távú kapcsolataik vannak az arab cégekkel, ezeket nem akarják kockáztatni, de most amikor ráadásul Kínában az állam is megbolygatta a piacot, megnőtt a felhalmozás.
A két információ úgy függ össze, hogy a hazai üzemanyag-ellátási nehézségek miatt Kínában elindult egy finomítói korlátozás, a piac ugyanis reagált az exportkvótákra, ha nem lehet külföldre eladni a termékeket, sokan inkább nem is termeltek. A párt döntése így kontraproduktív lett, de ráirányította a figyelmet a nyersolaj tárolási piacára.
India is beszállt
Vagyis azért ennyire nem állt át Kína, csak talált egy új értelmes vásárlási okot. Ugyanakkor a nyugati világnak az semmiképpen nem pozitív üzenet, hogy India is gőzerővel vásárol.
Egyedül abban bízhatnak a szankciós csomag ötletgazdái, hogy a szankcióban van egy úgynevezett biztosítási klauzula is, aminek nincs határideje, vagyis azonnal érvényes. Ennek az a lényege, hogy az orosz olaj szállítását a nyugati cégek nem tudják biztosítani, ezért sokan óvatosságból távol maradnak a piactól.
Az orosz–indiai kereskedelmi relációban még az okoz gondot, hogy rubelben és rúpiában van az elszámolás, dollárban könnyű lenne kereskedni, de így Oroszországnak indiai árut is kellene vennie, de nem nagyon talál semmit, miközben ő ad el fegyvert, gyógyszert, nyersanyagot, és ebből hatalmas orosz kereskedelmi többlet alakult ki. Kínával viszont ez nem gond, mert hasznos kínai áru bőven van.
Kína eltökélt
Az egész orosz–kínai kereskedelmi kapcsolatnak, vagyis annak, hogy a kínai olajimport 55 százalékkal emelkedett az egy évvel korábbi szinthez képest, az a legrosszabb üzenete, hogy láthatóan a szankciókban részt nem vevő országok (a világ nagyobbik fele) nem igazán ijedt meg az Egyesült Államoktól, és valamilyen csatornán a pénz utat talál, vagyis a diszkontárra lecsapnak az olajimportőrök.
Egyelőre a kínai vevők mindenesetre inkább állami cégek, a hatalmas, 250 ezer főt foglalkoztató Sinopec és a kínai hadibeszerzéseket intéző Zhenhua Oil voltak. A most közölt kínai adatok azt is kimutatták, hogy Kína – az amerikai szankciók ellenére – a múlt hónapban 260 ezer tonna iráni kőolajat is importált
Finanszírozza az agressziót
A CREA (Centre For Research on Energy and Clean Air – Energia és Tiszta Levegő Kutatóközpont) múlt heti jelentése szerint Oroszország csaknem 100 milliárd dollár bevételre tett szert a fosszilis tüzelőanyagok exportjából az ország Ukrajna elleni inváziójának első száz napjában, annak ellenére, hogy az export volumene már visszaesett. Az Európai Unió az import 61 százalékáért felelt, körülbelül 59 milliárd dollárt fizetett.
Moszkva energiaértékesítésből származó bevétele már valamelyest csökkent a márciusi, jóval több mint napi 1 milliárd dolláros csúcshoz képest, de a BBC cikke szerint a szénhidrogén-bevételek az első száz napban még mindig meghaladták az ukrán háború költségét, amely a CREA becslése szerint napi 876 millió dollár volt az invázió kezdete óta.
