A kormány a Revolutot és a Transferwise-t is szeretné elcsípni

Csütörtök este Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter és Rogán Antal kabinetminiszter, vagyis a kormányzati agytröszt két tagja egy háttérbeszélgetés keretében fejtette ki a kormányzati megszorítások háttérgondolatait, amelyeket a Portfolio tudósítása alapján ismerhettünk meg.

Előzetes megállapítások

Mielőtt ezeket ismertetnénk, egy pár generális megjegyzés az elemzőkkel folytatott beszélgetések alapján.

• Annak van értéke, hogy a kormány láthatóan nem szeretné elengedni a hiányt, felismerte az egyensúlytartás fontosságát.
• Az intézkedésekből világít, hogy az extranyereség megközelítés fals, a logika fordított volt, top-down megközelítéssel be kellett szedni egy nagy összeget, amire szinte cégszinten kialakított intézkedéseket kreált a kormányzat.
• A kereskedelmi láncokra nem nyereség, hanem forgalom alapján kivetett adó nagyon megemelheti a hazai árszintet, erősen inflációgerjesztő hatású.
• Szintén kellemetlen elem, hogy az eleve alacsony pénzügyi kultúrával rendelkező országban teljesen ellehetetlenül a tőzsdézés a kiterjesztett és megemelt tranzakciós díjakkal, de akik mégis ilyenbe vágják a fejszéjüket, azok a külföldi (internetes) szolgáltatókhoz terelődnek.
• A légitársaságokra kivetett adó, úgy tűnik, jól van bemérve, vélhetően az utasonként kivetett díj miatt nagyon nem csökken Budapest éleződö hubszerepe, ezt az áremelkedést le fogják nyelni az utasok.
• Az hiú ábrándnak tűnik, hogy a pénzügyi szférában a külföldi szolgáltatókat is megadóztassa az állam, így a magyarok pénzügyei egyre inkább külföldi szolgáltatókhoz tolódnak, elsősorban a külföldi pénzintézetek nem ide fognak fókuszálni a hitelállomány-növelésben.
• Ahol valóban van aktuálisan kedvező gazdasági körülmény (Mol: Ural–Brent-marzs, bankok: kamatmarzs), ott határozottan bejelentkezett az összegért az állam.

Rogán Antal kiegészítései

Rogán Antal Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter az említett háttérbeszélgetésen leszögezte, hogy a rezsivédelmi és honvédelmi alap felállítására azért van szükség, hogy ne fenyegesse veszély a kormány gazdaságpolitikai céljait, és szükség esetén készen álljon a hadsereg, hogy meg tudja védeni az ország területi épségét.

A kabinetminiszter szerint az új adókat pillanatok alatt be lehet vezetni, parlamenti jóváhagyásra most nincs szükség, majd utólag, ha a veszélyhelyzet véget ér, akkor kell a parlamentnek is elfogadnia. A kormánynak a nehéz helyzetben is fontos marad

• a teljes foglalkoztatottság,
• a nyugdíjasok,
• a családtámogatások és
• a rezsiharc.

Igaz, a támogatások szerkezetében lesz változás.

Itt a rezsiharc ára

Nagy Márton szerint a rezsiharc idén 400-500 milliárd forintba kerülhet az egyetemes szolgáltatói körben (a piaci ár és a csökkentett ár közötti különbözet hatása), de a rezsivédelmi alapba 700 milliárd forintot tesz a kormány, a kettő összege közötti különbség (200-300 milliárd forint) az állami szféra magasabb energiaszámlájának kompenzációja. Vagyis a rezsivédelmi alap nemcsak a lakosság rezsijét védi, hanem az állami szféra rezsijét is.

Rogán Antal azt mondta, hogy olyan, 2022-ben és 2023-ban esedékes beruházásokat tolnak el 2024-re és 2025-re, amelyek érdemben még nem indultak el. Lázár János építésügyi miniszter ebben elmondása szerint partner (különös érzés lehet úgy beruházási miniszternek lenni, hogy Paks II., vagyis az ország legnagyobb beruházása nem része a feladatainak, majd a kormány megalakulása után kiderül, hogy a további beruházások zöme pedig kitolódik).

Igaz, a magánszektor beruházásai a miniszterek tervei szerint nem változnak, sőt, az állami ösztönző összegek és programok fennmaradnak, a külföldi működőtőke-beáramlás támogatása nem változik. Miközben természetesen azt senki nem gondolhatja, hogy a „rámutatós” különadók, illetve a bankok hitelvisszafogása után majd ugyanannyian fognak Magyarországon beruházni.

Kormányzati spórolás

Nagy Márton szerint a minisztériumok kiadásai éves szinten 8000 milliárd forint körül vannak, ha 5-10 százalékot meg lehet takarítani, akkor az már 400-800 milliárd forint költségvetési javulás. A miniszter úgy vélte, hogy az idei 800 milliárd forintos extraprofitadó-bevétel jövőre tovább emelkedhet (az infláció és a gazdasági növekedés miatt).

A Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője azt mondta, hogy

a változó rezsiárak mellett is olyan költségvetéssel kalkulál a kormány, amellyel tartani tudja a 4,9 százalékos idei GDP-arányos hiánycélt, és jövőre ez 3,5 százalékra csökken.

Nagy Márton ennek kapcsán arról is beszélt, hogy a kormány a háborúra és az energiaárak, infláció elszállására hivatkozva el is engedhette volna a hiánycélt, de nem tette, szerinte az intézkedéssorozat 60 százalékban tartalmaz kiadásoldali lépéseket, és 40 százalékban adóoldali lépéseket.

A miniszter szerint csökkenti az intézkedések „megszorító csomag” jellegét, hogy ez nem egy általános adóemelés, hanem célzottan egyes szektorok extraprofitját vonja el a kormány.

A cégek még örüljenek is

A legszürreálisabb érvek ott hangoztak el, amikor a miniszterek arról beszéltek, hogy az intézkedések olyan ágazatokat terhelnek, ahol nem indokolt, hogy ez a profit lecsapódjon.

Sokszor ezek a cégek valójában nem is akarják ezt a profitot realizálni

– magyarázta állítólag Nagy Márton, aki azt is hozzáfűzte, hogy ezek az ágazatok a rendkívüli helyzet nyomán tesznek szert erre a pluszprofitra, majd kiemelte, hogy ezeket az új adókat a különadók felett szedi be az állam, és az egész idei évre, vagyis visszamenőlegesen.

A bankoknál levezette

Az extranyereségre a különböző szektorokban teljesen eltérő érvek hangoztak el, ebben voltak teljesen furcsa megközelítések (úgy extraprofitról beszélni egy-egy szektorban, hogy csak utasszám-növekedésről vagy forgalombővülésről beszélni, és a költségsokkokat nem említeni), de a legérthetőbb logika a bankokról szólt, ebből idézünk.

Nagy Márton szerint magasabb kamatok idején természetesen nagyobb a bankok kamatmarzsa, de a kormány azt próbálta kiszámolni, hogy mennyi volt a magyar bankszektor elmúlt 22 évének átlagos kamatmarzsa, illetve egy olyat is számolt, hogy magasabb inflációs környezetben mi az átlagos kamatmarzs. Előbbire az jött ki, hogy 2,5 százalék, utóbbira az, hogy 3,5 százalék. Ha ezeket az átlagos értékeket levonjuk a ma elérhető 6,7 százalékos marzsból, akkor a miniszter szerint 4,2, illetve 3,2 százalékos extramarzs adódik.

A 13 ezer milliárd forintos betétállománnyal ezt megszorozva még 400-500 milliárdos banki extramarzs számolható, de a kormány becslései 350 milliárd forintos extraprofitról szólnak, ám ezt nem vonja el a kormány, „csak a kétharmadát”

– zárta a tárcavezető a bankadó mértékének tudományos hátterét.

Elosztás

Az is érdekes logika volt, hogy a kormány a nettó kamateredményt és a díj- és jutalékbevétel összegét az egyes bankok között hogyan osztja el. Mint kiderült, akinek több lakossági betétje van, az többet fizet arányaiban, mint ha a mérlegfőösszeg szerint lenne szétosztva a pluszteher. Ez alapján a legnagyobb magyar bank (az OTP) a teljes 250 milliárd forintos banki extraprofitadó 33 százalékát viseli, miközben a mérlegfőösszeg-arányos banki különadónak csak a 25 százalékát fizeti be. Az új teher tehát a miniszter által elmondott módszertan fényében az OTP számára 82,5 milliárd forint lehet, mindez akár el is viheti a bankcsoport nyereségét a második negyedévben (ha a bank letudja az éves terhet), de mivel annak fele már külföldről jön, az év egészében még nyereséges lehet a bank.

Szóba került, hogy a kormány a Revolutot és a Transferwise-t is szeretné elcsípni, ennek technikája egyelőre nem ismert.

A Mol a nagy vesztes

A kormány szerint az energiaszektorban két szektor tesz szert extraprofitra a mostani helyzetből: a kitermelők és az energiatermelők.

A logika az, hogy a kőolaj és földgáz kitermelésében a költségek nem nőttek úgy, mint a bevétel, ezért a tőlük beszedhető szénhidrogén-bányajáradékot a kormány háromszorosára emeli, 65 milliárd forint helyett 180 milliárd forintot fognak fizetni az érintettek. De szóba került az is, hogy a finomítás esetében keletkezik a Molnál a Brent–Ural olaj különbözetében a margin, 35 dollár, és a százhalombattai finomítás 7 millió tonna kőolaj teljesítményre képes, ennek a kormány szintén elvonja a 25 százalékát. Amíg fennáll ez a spread a két típusú olaj ára között, a kormány évi 120-130 milliárd forintnyi többletbevételt remél.

A bioetanol-termelők, bioüzemanyag-termelők, keményítőgyártók szintén magasabb adó alá tartoznak, ettől 50 milliárd forintos pluszt vár a kormány. Konkrét cégneveket is megemlített itt Nagy Márton, a Hungranát és a Pannonia Biót.

Az inflációpumpa és a repülés

A kiskereskedelmi szektor esetében a sávos adó kulcsait módosítja a kormány, 100 milliárd forint bevétel felett a 2,7 százalékos jelenlegi kulcs 4,1 százalékra módosul. Ezt biztosan a vevők fizetik meg, hiszen a 60 milliárd forintnyi többletadóra a cégek alacsony marginja nem ad teret.

A légitársaságokat terhelő adót angolul departure feenek vagy check-in feenek nevezik, Nagy Márton szerint Európában több országban is van ilyen. A magyar kormány a földi kiszolgálóktól kér utasonként 10 eurót, amit ők beszedhetnek a légitársaságoktól. A légitársaságok továbbháríthatják a terhet, itt is elhangzott a logika, hogy ezek többnyire külföldi utasok.

A gyógyszer-forgalmazók által fizetendő adó azokat a szereplőket érinti, akik nem rendelkeznek hazai termeléssel (elhangzott a Sanofi, a Bayer, a Glaxo Smithkline), és a két nagykereskedő cég lesz még az adó alanya, a Hungaropharma és a Phoenix. Az adó alapja a visszafizetésre kerülő tb-támogatás, ami után most 20 százalékot fizetnek az érintett szereplők, és ez emelkedik 24 százalékra. Ez lakossági oldalról nehezebben értelmezhető, de az elemzők szerint drasztikus intézkedés, amelynek egyelőre nehezen megjósolható a piaci hatása.

Végül ismét jöhet a reklámadó, megint lehet Brüsszellel veszekedni, ennek alapja a nettó árbevétel lesz, annak is a 2,5 milliárd forintot meghaladó része.