Mit lép a Fidesz most, hogy a hét bő esztendő után megérkezett a hét szűk év a gazdaságunkba?

„Orbánék főzték, Orbánék is egyék meg.”

A sok csalódott ellenzéki szavazó április 4-i (hétfői) kommentjeiben talán egyetlen pozitívumként (de legalábbis kárörvendő hangként) ezt az értékelést is ki lehetett venni. Az állítás ugyan sok sebből vérzik, hiszen például a magyar gazdaságban is sok problémát okozó Covid, majd a globális infláció, végül pedig az orosz–ukrán háború hármasából egyik sem magyar felelősség, de az állítás mindenesetre arra utal, hogy a magyar kormány nagyon nehéz helyzetbe lavírozta magát, ezért igazságos, ha ők is másznak ki belőle.

Magyar kormányzati felelősség akad bőven. Ilyennek mondható a hét bő esztendő (sok uniós forrás, nemzetközi likviditásbőség, alacsony kamatok, mérsékelt nyersanyagárak) végén a fedezet nélküli, vélhetően a szavazatgyűjtésre bazírozó osztogatási hullám, így az adó-visszatérítés. Ilyen volt a sok-sok, a költségvetést és a cégeket, szektorokat nehéz helyzetbe hozó piactorzítás, így a hatósági árak. De utólag hibának tűnik a jó időkben már ellőtt puskapor (a hírneves high-ressure economy), a rengeteg, sokszor politikailag lojális cégeknek adott hitel, kötvényprogram, támogatás és hosszú távú megbízás.

Miből kéne kimászni?

Na de mi a negatív kórisme, és hogyan fog harcolni ellene az új kormányzat?

• Mint azt Virovácz Péter, az ING Bank vezető közgazdásza kiemeli, 2022 márciusában éves összevetésben 8,5 százalékon állt az infláció, ráadásul a pénzromlás nem is csak egy-két termékre vonatkozik, hanem rendkívül széles körű az inflációs nyomás. „Jelen adatok fényében egyre kevésbé tartjuk valószínűnek, hogy bármilyen reális jegybanki szigorítás mellett 2023-ban visszatérhet az infláció a 3 százalékos célhoz.”
• Gyenge, olykor kritikusan gyenge a forint, aminek vannak pozitívumai is, de azért a drasztikus (egy időre az euró ellenében a 400 forinton is túllépő) szint veszélyes; igaz, e sorok írásakor éppen „csak” 380 forint az euró.
• Török Lajos, az Equilor Zrt. vezető elemzője azt is kiemeli, hogy április elejére az egész évre tervezett hiány 73,3 százaléka már összejött, a központi alrendszer első három havi hiánya 2309,4 milliárd forint volt, azaz vagy egyensúlyjavító intézkedésekre lenne szükség, vagy megint feljebb kell lépni a 4,9 százalékos hiánycélról.
• Ráadásul az orosz agresszió utáni helyzet is elvesz a magyar gazdaság növekedési esélyeiből (gondolhatunk a közvetlen kereskedelemre, az autóipar orosz vevőire vagy a háborúközeli Magyarország turisztikai vonzerejének csökkenésére).
• Némi politikai kritikával azt is hozzátehetjük az előző ponthoz, hogy a magyar külpolitika elszigetelődése is ronthat a magyar gazdaság együttműködési, kereskedelmi, illetve tőkevonzó képességén, ennek legközvetlenebb sztorija, hogy mikor kapunk RRF-támogatást és RRF-hitelt az uniótól.
• A sok piactorzító intézkedés (kamatplafon, üzemanyag-ársapka, rezsicsökkentés, élelmiszerár-rögzítés) szintén sok mindent átalakít a gazdaságban, ezek a lépések hol támogatják, hol nehezítik az infláció elleni harcot, de például az érintett állami és piaci cégeknek veszteségeket okoznak, az energiaátmenetet és az orosz függés csökkentését hátráltatják.

Ezek a nehézségek, emellett vannak szép sikerek is, továbbra is magas a GDP-növekedés, a béremelkedések üteme, és nagyon jók a foglalkoztatási adatok (a foglalkoztatás magas, a munkanélküliség alacsony, és a munkaerőpiac szerkezete is javult).

Mit fog tenni az új kormány?

A Fidesz–KDNP eddigi működéséből és a megnyert választás utáni első nyilatkozatokból az látszik, hogy Orbán Viktor kormányfő nem szeretne a lakossági kedvezményekhez nyúlni. A sokat emlegetett rezsidíjak mellett mintha az újonnan bevezetett élelmiszer-, üzemanyag-, illetve kamatlimitek is megmaradnának.

De nem tervez nagyobb strukturális kiigazítást az adórendszerben sem (például progresszív adóztatást), hanem továbbra is megpróbál alacsony személyi és társasági adókkal, magas (de nem adónak, hanem csak „árnak” tűnő) forgalmi adókkal operálni, és szinte biztosan egyedi bevételszerző akciókkal, elsősorban szektorális különadókkal fogja toldozni-foltozni a büdzsét.

Orbán Viktor azért hagyott magának menekülő útvonalat is. Ha Brüsszelben erőltetik az orosz energiakapcsolatok felbontását, vagy ha Brüsszelben erőltetett marad a zöld irány, akkor nehezen tartható a rezsicsökkentés – mutatott rá már jó előre a felelősre a kormányfő.

Ezen üzenet lényege, hogy volt egy jó magyar irány, de az aktuális körülmények miatt az európai vállalásaink (2050-es nettó zéró kibocsátás) és a rezsicsökkentés együtt csak akkor marad, ha az EU ezt segíti; ha nem, akkor Brüsszel lesz a felelős.

Különadók

Ha pedig jönnek a különadók, akkor már jó előre ki lehet találni, hogy mi lesz az irány. Olyan szektorok kerülnek célkeresztbe, ahol sok a külföldi, van nyereség, az ágazat nem tud elköltözni, mint egy gyár, nem a NER-t kell megsarcolni (nekik eleve nehezebb lesz újabb megbízásokat adni, mert beruházásból biztosan kevesebb lesz).

Vagyis készüljenek a bankok és a kiskereskedelmi láncok, reménykedhetnek, hogy megússzák a távközlési cégek és az energetikai társaságok, fókuszon kívül maradhat az építőipar és a biztosítási szektor.

Hozzá kell tenni, hogy a különadók mindig összetett hatásúak.

Ha majd a kormány kinevez egy kiskereskedelmi láncokkal foglalkozó biztost, bankügyi biztost vagy bármilyen felelőst, ezek az emberek nagyjából zéró kompromisszumkészséggel előjöhetnek az új adózási ötleteikkel.

A láncokkal kapcsolatban mindig ott van a hit, hogy amennyiben ez az eleve nagyon alacsony nyereséghányaddal és komoly szakmai profizmussal dolgozó (valóban dominánsan külföldi) szektor nagyon ágál az adók ellen, akkor majd szívesen megvesszük mi, magyarok a láncaikat. Más kérdés, hogy ez akár erős állampolgári elégedetlenséget is szülhetne; gondoljunk csak bele, ha az Aldi és a Lidl helyett a fogyasztóknak vissza kellene térniük a magyar láncokhoz.

Bankok, energiacégek

A hazai bankok is újabb adóra számíthatnak. A szektornak magas volt a nyeresége, ugyanakkor az államnak úgy lenne érdemes belőnie az adót, hogy az ne terhelje agyon a szektort, például ne fogja vissza a hitelezési aktivitást. Ha az adó (például egy mérlegfőösszegre vetített adónem) bünteti a hitelezést, akkor a bankok szigorítanak, ez rontja a magyar vállalkozások helyzetét.

Az energiaszektorban pedig sok cég eleve elszenvedi a rezsiharcot (MVM) vagy az üzemanyag-ársapkát (Mol), ezeket nehéz tovább terhelni, még akkor is, ha utóbbi szerencséjére a drága olajon és különösen a Brent–Urál-marzson (az orosz beszerzés, amíg jön az olaj, most különösen nyereséges) sokat nyer is. Vannak persze további szektorbeli szereplők (Opus-csoport), de eddig a Fidesz nem arról volt híres, hogy a saját oligarcháit adóztatta volna agyon, és ez most már a távközlési szektorban is akadályt támaszthat.

Az államnak a legjobb esetben kiszámítható piaci környezetet illene teremtenie. Ha ez a viharos időkben nem elvárható, legalább arra kellene figyelnie, hogy a bankok vagy a vállalkozások tolerálhassák a veszteségeiket (elmaradt nyereségeiket). Hiszen ameddig a piac viseli az externáliákat, és amíg nem az államnak drága a piactorzítás, addig a kormányt aligha érdekli, hogy nehéz helyzetbe hozza például a bankpiacon a K&H-t, az Erstét, az UniCreditet vagy a Raiffeisent, de például a Bankholdingnak vagy a Gránit Banknak erősebb lehet a lobbiereje.

A bankpiac érdekessége (például a láncokkal ellentétben), hogy külpolitikailag sem annyira izgalmasak a tulajdonosok, a németekkel mindig nehezebb összetűzni, de az olasz, az osztrák, a belga kormány eddig nem bírt Magyarországon kiemelt lobbierővel.

Infláció

A kormányzat torzításai (limitált áron veheti a lakosság a benzint, a far-hátat, illetve az áramot) ellenére komoly gond az infláció. Virovácz Péter szerint nagy valószínűséggel valahol a 8-9 százalékos sávba várható 2022 egészében is az éves átlagos inflációs mutató. A Magyar Nemzeti Bank kamatemelési ciklusa folytatódhat a következő hónapokban, a mértéket mind felfelé, mind lefelé módosíthatja az ukrán háború lefolyása.

„Annak ellenére tehát, hogy február óta az üzemanyagárak és néhány alapvető élelmiszer ára is be van fagyasztva, az infláció nem fékeződött le. A márciusban elszabaduló energia- és nyersanyagárak és a továbbra is gyenge forintárfolyam újabb inflációs nyomást eredményez. Orbán Viktor miniszterelnök arra utalt, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy az árstopintézkedések fenntarthatóak legyenek, így várhatóan ennek, valamint a mai inflációs adat következtében csökkent a valószínűsége, hogy nyáron két számjegyű inflációs mutatót lássunk Magyarországon.”

Ennyire azért nem tiszta

Ám egy pillanatra nézzünk túl azon, hogy a torzítás árakat csökkent. Ha a magyar háztartásoknak kevesebbet kell fizetniük a gázért, az áramért, a tejért és a dízelért, ráadásul a hiteleik törlesztése is limitált (kamatplafon), akkor több marad egyebekre, vagyis a lakossági pénztárcák védelmének van egy jelentős inflációgerjesztő oldala is.

Ráadásul egy koncepciózusabb gazdaságpolitika akár olyan szempontokon is elgondolkodhatna, hogy amennyiben a magyar lakosság is piaci árat fizetne például az áramért, a benzinért vagy a gázért

• akkor több energiát spórolnánk meg;
• elindulna az orosz energiafüggés csökkenése;
• érdemes lenne környezetvédelmi (például szigetelési) projektekbe fogni.

De ez a cikk most elsősorban nem a zöld megközelítéssel, hanem a makrogazdasági kérdésekkel foglalkozik. Legutóbb 2011–2012-ben lehetett ezt az egyensúlyteremtő feladványt látni, amikor a kormány számtanilag nézte a kihívást, de szépen belőtte a 3 százalékos hiánycélt, és addig pakolgatta az összegeket, ameddig össze nem jött.

Ha egy ilyen puzzle-t rak ki a kormány, akkor a Fidesz nem szisztematikusan szokott haladni, hanem eléggé ad hoc módon. Mire gondolunk? Legyen a példánk az üzemanyag-ársapka. Ez valahogy így zajlott le:

• A 480 forintos benzin jó lesz.
• De ki akar veszteséggel eladni, ki fog így töltőállomást működtetni? Akkor legyen kötelező a nyitvatartás.
• De mi van, ha ezzel tönkremennek a magyar családok, akik működtetik a kutakat? Semmi baj, akkor legyen a nagykereskedelmi ár is limitált.
• De akkor annyi külföldi jön ide tankolni, hogy veszélybe kerül az ellátásbiztonság. Jó, akkor a külföldi kamionok ne annyiért kapjanak, mint a magyarok.
• De a kiskereskedőknek még mindig nincsen miből megélniük. Oké, akkor adót is csökkentünk, és kapjanak még 20 forintot a kisebb kutasok literenként.

Félreértés ne essék, ha egy rossz szabályon javít, toldozgat-foltozgat a kormány, az jobb, mint ha erőszakosan érvényben hagyná a rossz szabályokat. Ám ezek a kérdések előre láthatóak voltak, ha nem lenne ennyire Fidesz-idegen a szakmai egyeztetés, akár el is lehetne kerülni az ilyen futamokat.

Erő is van

A Fidesznek emellett van egy csomó „tartaléka” is, csak ezek kihasználása mintha profilidegen lenne.

Kocsi János, az Amundi szakembere szerint a hazai fogyasztás erős maradhat, részben a történelmi csúcson lévő foglalkoztatás miatt, részben a kormányzati intézkedések miatt.

Az állami beruházások várhatóan mérséklődnek, a háztartások beruházásai a kedvező jövedelmi folyamatoknak és a kormányzati ösztönző programoknak köszönhetően még mindig nőhetnek.

De akkor mire mondjuk, hogy profilidegen lépésekre is szükség lehet?

Ha a kormánypárt kompromisszumkészebb lenne az európai értékekben (valódi verseny, antikorrupció, neutrálisabb közmédia, a homofóbia elleni fellépés, civilek üldözésének visszafogása), akkor vélhetően könnyebb lenne támogatáshoz és hitelhez jutni (RRF-források), de ez talán még szavazatokat is hozna. A pártnak azért figyelmeztető lehet, hogy a hagyományosan jobboldali világként számontartott Budát is elvesztette április 3-án, ahol biztosan sok a konzervatív ember, de sok a gazdasági életben önerőből sikeres, „nyugatos” gondolkodású szavazópolgár is, akinek a kormányzati csomag már nem volt vonzó.

Hasonlóképpen nagy tartalék van az értelmetlen és túlárazott beruházások visszafogásában, lenyesésében, ezt viszonylag nagy fájdalom nélkül meg lehet lépni. Hiszen a magyar gazdaság még a telített munkaerőpiac mellett is vonzó, sok német, osztrák, de dél-koreai befektető is érkezik, az építőipar nagyon sok munkaerőt felszívott, ma már Magyarországon valóban lehet minimális képzettséggel is sokat keresni.

És persze vannak lefelé mutató kockázatok. Érthető okokból itt élre kívánkozik minden, ami orosz, gáz, olaj, atom, és amit kevésbé ismerünk, IIB orosz bank vagy egyiptomi vasútprojekt.

Kockázatok és lehetőségek vannak, de tényleg lépni kell. Tavaly 3736 milliárd forint, a GDP 6,8 százaléka volt a kormányzati szektor 2021. évi hiánya, idénre kevesebbet szeretnénk, de mégis három hónap (vagyis az év egynegyede) alatt már a tavalyi szint kétharmadánál, az idei terv háromnegyedénél járunk.

A Fidesz nagyon, de nagyon utálja a kiigazítás, a megszorítás kifejezéseket. Pedig ennek is kell jönnie, csak legfeljebb majd a gépezet átnevezi azt valaminek. Ha pedig jól lesz becsomagolva, a választók egy része még szeretheti is.