Miért szeretne Vlagyimir Putyin a földgázért rubelt, amikor devizahiánya van?

2022. március 28. – 11:22

Miért szeretne Vlagyimir Putyin a földgázért rubelt, amikor devizahiánya van?
A magyar–ukrán gázhatár átemelő állomása – Forrás: Szabó Sándor / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Vlagyimir Putyin elnök agressziója orosz szempontból már középtávon is súlyosan önsorsrontó az energiapiacon is. Már az első hetek után látszik, hogy Oroszország az Egyesült Államok pozícióját nagyban javította a gázpiacon.

Oroszország megtámadta Ukrajnát, de természetesen már a Nyugattal is háborúzik, legalábbis gazdasági értelemben. A felek minden olyan területen próbálkoznak, ahol a másiknak kárt tudnak okozni. Oroszország immár nem remélheti, mégha átmenetileg ez is a helyzet, hogy az agressziójával úgy borítja fel a világrendet, hogy az országát finanszírozó szénhidrogén-szállítások zavartalanok maradnak.

Nem, mert a Nyugat minden erejével igyekszik leválni az agresszor államról, a nagy nyugati cégeknek ciki orosz üzletekbe keveredni, a Nyugat blokkolta Oroszország devizatartalékainak egy jelentős részét, több bankot kizárt a SWIFT-rendszerből, magánszemélyek vagyontárgyait is zárolta.

A rubel gyengült, Moszkva nehezen jut devizához. Éppen ezért elsőre eléggé érthetetlennek tűnik, hogy Vlagyimir Putyin miért állítaná le egyetlen devizabevételét, vagyis az orosz szénhidrogénért, jelen esetben az orosz földgázért miért szeretne rubelt kérni, és miért nem jó neki a dollár és az euró.

Okos húzás

Valójában Moszkva borzalmas, és már középtávon is súlyosan önsorsrontó lépései között ez még a legracionálisabb. Ha azt mondjuk, hogy Oroszország és a Nyugat között négy fontos energetikai kapcsolat van,

  • földgáz,
  • olaj,
  • olajszármazék (például dízel) és
  • nukleáris,

akkor rövid távon még a földgáz esetében a legnagyobb az európai kiszolgáltatottság. A többiből vagy lassabban fogynak ki a szükséges készletek (fűtőelem), vagy könnyebb más csatornából beszerezni őket (az olaj- és olajszármazék könnyebben szállítható hajón, mint az elsősorban vezetékeken és csak kisebbrészt LNG-tankereken érkező földgáz).

Putyin így arra játszik, hogy a földgáz fontos lesz Európának (például Magyarországnak és Németországnak), és még egy diktátumot, egy egyoldalú szerződésmódosítási javaslatot is elfogadhatnak a vevők.

De mire jó az neki?

A rubel nagyon gyenge, Oroszországnak devizára van szüksége, miért kér Putyin rubelt?

A válasz az, hogy az a vevő, aki majd megveszi a rubelt, hogy kifizethesse a földgázt, orosz bankoktól fogja venni azt, vagyis a deviza így is befolyik Oroszországba.

De így még erősödhet is a rubel. Hiszen mi történt? A Nyugat elvágta Oroszország 640 milliárd dollárnyi devizatartalékának a felét, de le is tiltotta a bankkapcsolatokat, így az oroszok most nem igazán tudnak interveniálni a rubel védelmében. Ám, miért ne végezhetné el a feladatot Moszkva helyett a Nyugat?

Ha rubelben kell a nyugati vevőknek fizetni, akkor vagy rubelt kell venniük azoktól a bankoktól, amelyekkel még üzletelhetnek, vagy enyhíteni kell a pénzügyi szankciókon, és vissza kell engedni a piacra más orosz bankokat.

Orosz rulett

A németek szerint ez persze szerződésszegés, hiszen a szerződés szerint euróban és dollárban rendezik a szállítást. A szerződés itt valóban fontos, van olyan vevő, akinek például a szerződése megengedi az előre fizetést, és most gyorsan küldött egy csomó devizát Moszkvának, hogy ne kelljen a következő hónapokban rubelt vennie, de rendezve is legyen a földgáz pár hónapra (nyilván ebben is óriási a kockázat, hiszen mi van, ha tovább eszkalálódik a helyzet, akkor nem jó, ha a pénzünk a problémás partnernél van).

Az egész kérdés egy hatalmas rulett Putyin részéről. A reputációján az orosz elnök már nem tud rontani, de az ilyen lépésekkel vagy nyer valamit, vagy csak egyre jobban erősíti a „megbízhatatlan partner” képét, márpedig az ilyenről minél hamarabb szeretnének leválni a vevők.

Az USA nagy győzelme

Az Egyesült Államok eközben egy évtizede opponált mindent, ami orosz energiaérdek volt, szidta a kelet-európai térség orosz energiafüggését, kóstolgatta Németországot, utálta az Északi Áramlat 2-t. Most az USA és az EU egy olyan megállapodást kötött, hogy 2030-ra az amerikaiak évi 50 milliárd köbméterre fogják megnövelni az LNG-szállításukat Európába.

Putyin a háborúval elintézte azt, amiről Washington korábban nem is álmodhatott volna. Ha megnézzük a világ LNG-exportkapacitásait, akkor láthatjuk, hogy a 2021-ben legnagyobb LNG-exportőrök (Ausztrália, Katar, Egyesült Államok) úgy 70-80 milliárd köbméter cseppfolyósított földgázt adtak el, hát, ehhez viszonyítsunk egy 50 milliárdos szerződést (természetesen az amerikai 50 milliárd nem a nulláról nő ekkorára nyolc év alatt).

A szerződés megnyitása

De mi van, ha az oroszok rubelt kérnek, a nyugatiak ellenállnak, és nem adnak, akkor máris vége a gázkapcsolatoknak?

A cikkek mostanában arról szólnak, hogy Putyin mit kért a magyar kormánytól és hasonlók. Természetesen a döntéshozatali lánc végén valóban a politikai vezetők a főszereplők, de a gázszállítási szerződések cégek között élnek. Például Magyarország esetében az orosz Gazpromexport kérhet rubelfizetést az MVM-csoporttól.

Ha valaki szerződésmódosítást kezdeményez, azt a szerződés „notices” (észrevételek) része kezeli. Ez szabályozza, hogy miként kell hivatalosan a másik félnek ilyet jelezni. Vagyis a Gazpromexport kérheti, hogy a megváltozott külpolitikai helyzetre való tekintettel ő rubelelszámolást szeretne.

Magyarország most azon kevés ország közé tartozik, amely éppen bővítené az orosz gázkapcsolatait, hiszen közvetlenül a háború előtt Orbán Viktor kormányfő vívmányként jelentette be Moszkvában, hogy évi egymilliárd köbméterrel több orosz gázt szeretne a hosszú szerződés alapján behozni. Mi most ezt tárgyalnánk le, vagyis nem kizárt, hogy amennyiben ilyen rubelkérés érkezik, mi együttműködőek leszünk.

Mi van, ha itt a vége?

Ha nem lennénk azok, akkor akár el is apadhat a gázszállítás, de legalább a szerződés szerint mi vagyunk beljebb, egy későbbi jogi eljárásban látható lenne, hogy Magyarország viselkedett szerződésszerűen, Oroszország pedig egyoldalúan szerződést szeretett volna módosítani, és amikor Magyarország erre nem volt hajlandó, nem szállított.

Az persze, ha fázunk, nagyon nem vigasztaló, hogy egyszer majd talán megnyerhetünk egy jogi eljárást. Ukrajna is nyert egy dollármilliárdos szerződést a Gazprom ellen, de összességében sajnos sokkal, de sokkal többet veszített már eddig is az oroszok rombolásán.

Mindenesetre, ha nincs orosz gáz, akkor az orosz gázfüggés csökkentésére felmerülő rengeteg potenciális lépés élesedhet, ezek egy része környezetvédelmi szempontból jól hangzik, más borzalmasan. Hiszen mikről lehet szó?

  • A nyugat-európai saját földgáztermelés növeléséről (a hollandiai Groningen újraindítható, Ciprus, Románia nagy tartalékokkal bír, de ezek kitermelése évek alatt sem indítható el még),
  • több LNG-kapacitás kiépítéséről (ez zajlik),
  • gáz helyett kőolajszármazékok használatáról (áram előállítására),
  • a szén- vagy az atomerőművek lassabb kivezetése,
  • fogyasztás-csökkenésről, energiahatékonyságról (ez természetesen mindenképpen hasznos),
  • nagy gázfogyasztó iparágak (műtrágyagyártás, acélipar, bizonyos vegyipari folyamatok) teljes kiűzéséről Európából.
Kövess minket Facebookon is!