Deloitte: Megjelentek a globális minimumadó modellszabályai

Nyilvánosságra hozta modellszabályait a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) a globális minimumadóról, és az EU is kiadta irányelv-tervezetét a minimumadó unión belüli gyakorlatba ültetéséről – hívta fel a figyelmet a Deloitte nemzetközi üzleti tanácsadó.
Az MTI által ismertetett összefoglalóban kiemelték: a dokumentumok tartalmaznak néhány jelentősebb eltérést a korábbi tervezetekhez képest, de a rendszer koncepciója továbbra is az, hogy a nagy multinacionális vállalatcsoportok adóterhelése elérje a minimum 15 százalékos mértéket minden olyan országban, ahol ezek a cégek jelen vannak.

A modellszabályok nem változtatnak azon, hogy abban az esetben, ha egy országban az adott vállalatcsoport tényleges adóterhelése nem éri el a 15 százalékot, akkor a különbözetet – a feltöltési adót – más országok szedhetik be.

A koncepció lényege

Mielőtt elvesznénk az adózási kifejezésekben és a részletszabályokban, próbáljuk megmagyarázni, hogy miről is van szó! Ebben Dr. Czoboly Gergely, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda ügyvédje volt a segítségünkre, aki elmondta, hogy

olyan nagy országok, ahol sok sikeres multinak van a központja, Németország, Franciaország, illetve az Egyesült Államok már egy ideje elkezdték azt javasolni, hogy legyen egy globális minimumadó.

Mi, magyarok eleinte nemmel szavaztunk, de végül – bizonyos diplomáciai eredmények elérését követően – Magyarország is azon 136 ország közé került, amelyik támogatja a kezdeményezést.
A cél az, hogy amennyiben egy multinacionális cégcsoport (például egy nagy autógyár) több országban is leányvállalattal van jelen, és mindenhol társasági adó (nyereségadó) fizetési kötelezettsége van, akkor, ha olyan országban dolgozik, ahol a társasági adó mértéke alacsony (jelen esetben 15 százalék alatti), ne kerülhesse el ennek a minimálisan szükséges mértéknek a befizetését.

Nemzeti jog marad

Vagyis az adókivetés továbbra is nemzeti hatókör marad, az OECD nem akar abba beleszólni, hogy ki mekkora adót vet ki a hazájában, de azt javasolja, hogy amennyiben szabályos alacsony adót kivetni, úgy az is legyen szabályos, ha az anyavállalat országa (például az említett Németország, vagy Franciaország) egy speciális adó formájában beszedi a hiányzó részt a saját országában lévő anyavállalattól. Ez az alapkoncepció.

Csak, hogy ne legyen ilyen egyszerű, a végeredmény nem az lesz, hogy a multik ezt a különbözetet majd otthon fizetik be, hanem egy csavarral a működésnek helyet adó ország maga is beszedheti a különbözetet.

És a számítás sem olyan egyszerű. Ahogy Dr. Czoboly Gergely mondja, a szabályok során ugyanis nem feltétlenül a nominális társasági adókulcsokról beszélünk. A 15 százalék sok mindent tartalmaz, mást viszont nem, az adókedvezményeket (fejlesztési, beruházási, kutatási kedvezményeket) például szintén nem fizetik be a cégek, márpedig a 15 százalékhoz csak az effektív befizetett adót lehet figyelembe venni.
Ugyanakkor, ha, mint például Magyarországon, a cégek árbevételük alapján helyi iparűzési adót is fizetnek, ami a forgalom 2 százaléka is lehet, azt például be lehet számítani. Ez nem is olyan kicsi összeg, gondoljunk csak bele, a forgalomra vetített 2 százalék az a nyereségre vetítve kifejezetten magas adóteher is lehet.

Kire vonatkozik?

Nagyon fontos, hogy ez az egész szabály csak a nagy multikat fogja érinteni, azokat, amelyek 750 millió euró feletti forgalommal bírnak.

Vagyis a magyar kkv-ket nem, itthon ez az Audi, Mercedes szintje, de egy osztrák, német, vagy francia édesipari társaságra aligha vonatkozik.

Mint a Deloitte is írja, a modellszabályok lehetőséget biztosítanak arra, hogy a feltöltési adót maguk az érintett államok szedjék be. Ha nem élnek ezzel a lehetőséggel, akkor az elsődleges szabály alapján az adót valamelyik anyavállalat szintjén, főszabályként a végső anyavállalat szintjén kellene befizetni. Ha az érintett aluladóztatott csoporttagok anyavállalatai nem fizetik meg az elsődleges szabály alapján a feltöltési adót – mert az adóügyi illetőségük szerinti hatóságok nem alkalmazzák a minimumadószabályokat –, akkor a fennmaradó különbözetet a másodlagos szabály alapján lehet beszedni.

A másodlagos szabály a feltöltési adó teljes összegét szétosztaná a vállalatcsoport azon tagjai közt, amelyek olyan országban működnek, ahol implementálták a minimumadó-szabályokat,

így biztosítva, hogy az adó teljes összegét befizessék a vállalatok. A feltöltési adó összegének szétosztása a munkavállalók, valamint a tárgyi eszközök értékének arányában történne meg.

Bevallottan bonyolult

A Deloitte maga is jelezte: nagyon összetett és bonyolult szabályrendszer kerül a világ legtöbb társaságiadó-rendszerébe, az új szabályok alkalmazása valószínűleg kihívást jelent majd az adóhatóságoknak és az adózóknak is.
Az OECD és az EU tervei szerint a szabályokat várhatóan 2023-tól kell alkalmazni.