Őrült eset borzolta a magyar árampiacon a kedélyeket: egy erőmű százszoros árat kérhetett el az áramért

Az árampiacon már eleve nagyon vad árak vannak mostanában, de volt, aki a zavarosban halászva még ezekhez a magas árakhoz képest is százszoros árat ért el a magyar árampiacon.

Képzeljük el a következő esetet! Egy faluban egyetlen benzinkút van, amely megbízhatóan minden reggel 6-kor kinyit. Éppen 480 forint a benzin, érkeznek az autók tankolni. Van, aki a közeli városban dolgozik, egy másik helyinek a felesége szül a 10 kilométerre levő kórházban, egy harmadikat a beteg édesanyja hívta a közeli településről, hogy nagyon nincs jól.

Mindenki üres tankkal van éppen, az egyik nem szeretné elveszíteni a munkáját, a másik szeretne ott lenni a fia születésénél, a harmadik elbúcsúzna az anyjától. Mindenesetre reggel váratlanul üzemzavar alakul ki a falusi töltőállomáson. A három ember, akinek nagyon fontos lenne, hogy tankoljon, egyetlen mohó atyafihoz fordulhat, akinek van egy szabad kanna benzinje.

Mennyit lehet elkérni?

Ha 480 forint a hivatalos ár, mennyit kérhet el ez az ember a benzinéért? Ha egy litert most ezer forintért ad, az ugyan elég durva árrés, extraprofitnak nevezhetjük, de ennyiért most biztosan el tudja adni a benzinét.

De mit gondolunk egy olyan emberről, aki ilyenkor százszoros árat, literenként 50 ezer forintot kér egyetlen liter benzinért, mert a kétségbeesett apa vagy a még kétségbeesettebb fiú most ezt az árat is megadja?

Valószínűleg nem sok jót, lehet, hogy rövid távon az illető kannatulajdonos megkapja a pénzét, de azért a jövőben érdemes lesz a háta mögé néznie, amikor már nincsen a faluban olyan erős közvilágítás. Kissé drámai a kép, de ez a sztori megtörtént most a magyar árampiacon, és egyelőre az egész szakma csak pislog.

Százszoros ár

Történt ugyanis, hogy december 18-án, szombaton, az amúgy is extra magas, közel 300 eurós, azaz 100 ezer forint/MWh-nyi villamosenergia-árak idején egy erőmű 10 millió forintot tudott elkérni a termeléséért, ami annyira felháborította még a sokat látott energiakereskedői szakmát is, hogy nem kizárt, az ügynek lesz folytatása.

A magas európai árakról ez a térkép sokat elárul, hozzá kell tenni, hogy mindig csak az aktuális árakat látni rajta, vagyis amikor rákattint, éppen láthat konszolidált, de extrém árakat is.

Minden összejött

Mi, földi halandók ugyan nem látunk bele abba, hogy mikor, ki, mennyiért kereskedett, ezt a Mavir (Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt.) azonban jobban látja, így mi a történetet csak az elbeszélésekből tudjuk rekonstruálni, de információink szerint az egész sztori egy nyugat-magyarországi erőmű mohóságáról szólt.

December 18-án, szombaton történt az eset, amikor volt egy malőr Pakson: késett az atomerőművi blokkok egyébként minden apró részletre kiterjedő, terv szerinti indítása.

Ez a hazai villamosenergia-rendszerben energiahiányos állapotot, szaknyelven „felszabályozást” okozott.

Ez valami olyasmit jelent, hogy vagy a pillanatnyi fogyasztási igény nő meg, vagy a kínálatban alakul ki zavar. Mindenesetre a rendszerirányítónak pluszforrást kell valahonnan szereznie, hogy a kereslet és a kínálat (áramtermelés és áramfogyasztás) egyensúlyba kerüljön.

Erre a Mavirnak mint rendszerirányítónak több lehetősége van, a hiányt több forrásból pótolhatja. A legkézenfekvőbb az, hogy az itthon üzemelő erőművektől próbál többlettermelést vásárolni, „behívja” a kapacitásokat, amelyek így a magasabb termelésükkel a hiányt pótolják.

A gáz a legrugalmasabb

Nem kell hozzá nagy energetikai szaktudás, hogy

• a nap süt, ahogy süt;
• a szél fúj, ahogy fúj;
• az atom termel (ha valóban termel);
• szenes erőművünk már nincs túl sok, és azokat nem is olyan könnyű le- és felkapcsolni;
• a legkönnyebben a gázerőművek tudnak kiegyenlíteni, termelést fokozni.

Csak éppen a gáz eszméletlen drága most, nem nagyon éri meg vele áramot termelni. Ha valaki mégis termel, sokat kér érte.

A szabályozásban részt vevő erőművek jól keresnek, különböző díjakat (energiadíj, parancskövetési díj, rendelkezésre állási díj) kapnak, ami valójában ezeknek az egységeknek a fő nyeresége.

Az anomália

Az egyik hazai piaci szereplő, kihasználva a paksi blokkok késedelmes indulása miatt kialakuló energiahiányos állapotot, a megszokott szabályozási árak helyett nagyságrendekkel nagyobb árat kért a rendszerirányító rendszerében.

A rendszerirányító megpróbálta a rendszerből hiányzó energiát az üzemelő erőművel pótolni, azaz még ezen az igen magas áron is behívta a termelést. Az erőmű ezzel a magas árral visszaélve eszméletlen extraprofitra tett szert, a többi piaci szereplőnek, akiknek esetlegesen kiegyenlítő energiát kellett igénybe vennie az adott időszakra, torzított árú, nagyon súlyos költsége keletkezett.

A számok nyelvén

Hogy kontextusba helyezzük az iméntieket, az elmúlt hónapokban az átlagos felszabályozás ára 200 és 300 euró/MWh, azaz 73–110 ezer forint/MWh között alakult. A szóban forgó napon az érintett órákban a legolcsóbb ajánlat 189,6 ezer forint/MWh-nál volt, vagyis a teljes piac elszállt, azonban ez még mindig eltörpül

az anomáliát kihasználó piaci szereplő 10 milliós, egészen pontosan 9,999 millió forint/MWh-s ajánlatától.

Ez az ajánlat a megszokott ár nagyjából 120-szorosa volt. Ha a lakosság számára szolgáltatott rezsiárhoz hasonlítjuk, ez az ajánlat az egyetemes szolgáltatás árának 270-szerese volt.

Pozitívumok és nagy veszélyek

Lássuk azért meg a szörnyű esetben a pozitívumokat is! A többi erőmű is kihasználhatta volna az anomáliákat, de más nem ment a szombati árak után. Kicsit olyan volt az egész, mintha egyetlen erőmű tesztelte volna a szabályozó hatóságot, hogy az ünnepek alatt mit lehet megcsinálni a többiek rovására, mit lehet kipréselni a piacból. Egyelőre az erőmű nyert, a szabályozó úgy reagált, mintha ezzel nem lenne dolga.

De a kiegyenlítő energia költsége nem vicc. Ha a magyar ipari fogyasztókat (ők ugye nem rezsiárat fizetnek) nem védi meg senki, akkor az őrült árakkal kiárazódnak a piacaikról, csődbe mennek, recesszió lesz.