Így lett 370 forint az euró: a spekulánsok ellenünk vannak, de az EU-val folyó viták is kellettek a történelmi forintmélyponthoz

A november 22-i kereskedési hét indulásánál a forint veszélyes, ugyanakkor meglehetősen összetett helyzetbe került. A 370 forintos euró értékelésénél az első fontos megjegyzés, hogy a különböző gazdasági információk nem automatikusan épülnek be egy deviza árfolyamába.

Nem az van, hogy egy jó magyar növekedési adatra magától felmegy a forintárfolyam, vagy ha nő a hazai munkanélküliség, akkor pedig automatikusan gyengül a forint.

Nem, a forint piacán mindig vevők és eladók lépnek fel, ha nő vagy éppen csökken az árfolyam, akkor az mindig vételek és eladások, vagyis üzletkötések eredménye, először tehát a piaci szereplőket kell megértenünk, és ebben Török Lajos, az Equilor Zrt. vezető elemzőjének a segítségét vettük igénybe.

Mindenhol spekulánsok gyülekeznek

A kelet-közép-európai régió devizái éppen trendszerűen gyengülnek. Nyomás alatt áll a magyar forint, a cseh korona és a lengyel złoty is. Ezt kissé paradox módon részben éppen az okozza, hogy a jegybankok elkezdtek „normálisan” (szakszóval prudensen) viselkedni.

Vagyis ha baj van, akkor nem húznak újabb váratlan (unortodox) lépéseket, hanem a problémákat (magas infláció, gyenge árfolyam) beismerik, vagyis védekeznek, kamatot emelnek. Ha pedig a spekulánsok látják a küzdelmet, vérszemet kapnak.

Egy kis kitérővel idehozhatjuk, hogy az MNB vezetői már végre nem harsogják azt, hogy nem figyelnek az árfolyamra, nincsenek árfolyamcéljaik. Ez amúgy nyilván eleve sem volt teljesen igaz, de mivel az utóbbi időben ez a kommunikáció csak fokozta volna a bajt, ezt az MNB örvendetesen elhagyta, már nem halljuk.

Befektetői aggyal

A forint piacán nagy alapok, sok külföldi befektető üzletel. A külföldi devizabefektetők pedig önző élőlények, a piacgazdaság tiszta logikájából adódóan egyetlen dolog érdekli őket: a nyereség.

Az nyilván teljesen mindegy egy angolszász, akár londoni, akár New York-i befektetőnek, hogy

• a magyar forint mennyit ér,
• hogy a magyar infláció mekkora, vagy
• hogy a magyar gazdaság hogyan teljesít,

nekik csak az kell, hogy a helyzeten kereshessenek. Ha úgy tudnak keresni, hogy a Magyar Nemzeti Bank céljai ellen mennek, majd azt teszik, ha pedig a jegybank oldalára állva kínálkozik nagyobb profitesély, akkor majd odaállnak.

Most éppen a legnagyobb spekulánsok inkább kóstolgatják a regionális jegybankokat, addig ütik őket, amíg nem tudnak kiharcolni valami erősebb lépést, nem tudnak kikényszeríteni egy számukra előnyösebb pozíciót. Aztán ez vagy sikerül, és aranyeső hullik rájuk, vagy ha sikertelenek, egyszer majd feladják, és elállnak, vagy pozíciót váltanak, és átállnak.

Pozíció 1.: a zsebpénz

Egy olyan viszonylag kiszolgáltatott (vagyis kicsi) piacon, mint a magyar, legalább háromféle befektetői stratégia látható a devizapiacon. Ebből kettő erősíthetné a forintot, csak éppen a nagyok játéka gyengíti a pénzünket.

Az első stratégia most nem olyan lényeges. Ez amolyan befektetői zsebpénz, peanuts, ahogy az angol mondja. Ha a befektetők azt érzékelik, hogy az MNB informálisan mindenképpen tartana egy bizonyos árfolyamszintet, mondjuk, szentül elhatározza, hogy 370 forintnál nem enged gyengébb forintot, akkor azzal lehet viszonylag könnyen keresni, hogy amint a forint 370 forintnál is gyengébb, akkor azt meg kell venni, mert visszajön majd 370 alá, és ott keresni lehet.

Magyar befektetők tömege játszotta például ezt, amikor az euró és a svájci frank között volt egy kívánatosként definiált 1,2-es átváltás. Ebben az ügylettípusban sok apró centet el lehet tenni, ameddig ez a rezsim működik, a baj csak akkor jön, ha felborul a rendszer (lásd a magyar brókercégek bukását 2015-ben, amikor a frank-euró átszakadt, de ne kalandozzunk el).

Pozíció 2.: a legyilkolás

A második stratégia egy „szemetebb” és nagyobb volumenű játék. Adott egy béna és szerencsétlen helyzet, amiben vergődik egy állam, lehet a példa korábban Nagy-Britannia, amikor Soros György megtámadta, vagy a délkelet-ázsiai kistigrisek 1997-ben, de vannak orosz, argentin, görög esetek is.

Ezek az államok ahhoz gyengék, hogy megvédjék a devizájukat; ha jön egy tőkeerős cápa, akkor ő addig tudja shortolni, eladni a vacak devizát, ameddig át nem szakad a gát. Amikor pedig a nagy nyomás alatt hirtelen még jobban meggyengül a deviza, akkor az eladók szénné keresik magukat.

Csakhogy az MNB erős, tud védekezni

Mindjárt bemutatjuk a harmadik spekulatív stratégiát is, de itt fontos megjegyezni, hogy Magyarországon a befektetők nem lehetnek biztosak abban, hogy le tudják győzni az MNB-t, de tesztelik, kóstolgatják.

Ütik-vágják a forintot, mert ha egyszer az MNB elengedi, akkor óriási lesz a gátszakadás, vagyis ha a jegybank és a kormány tettei és kommunikációja nem bírja hitelesen védeni a forintot, mert kifogynak az erőforrásokból, nagyot sokat lehet nyerni a shorttal.

Az MNB azonban védekezik. Hogyha kell, beszél arról, hogy megvédi a stabilitást, rendszeresen kamatot emel, más monetáris kondíciókat módosít, esetleg interveniál (vagyis eurót ad el forint ellenében, de ezt nem jelenti be, így erről nem tudhatunk).

Az MNB eközben azt is mondja, hogy nincsen kimondott árfolyamcélja, de az importált infláció miatt azért figyel az árfolyamra is.

Csak okosan!

A fontos az, hogy a magyar MNB valójában erős, csak nem lehet abban biztos, hogy mikor mi a jó védekezés.

• Ha verbálisan interveniál, fenyegetőzik, az rövid távon talán segít, de gyengeséget is mutat, középtávon ronthat a helyzeten.
• Ha gyorsan, sok kamatot emel, kicsit kiüresíti az eszköztárát, túl gyorsan ellövi a puskaporát.
• De emellett még ott van a 35 milliárd eurónyi devizatartalék is, amit szintén használhat védekezésre. Ha az MNB forintot vesz és eurót ad el (vélhetően nem közvetlenül, hanem határidős termékekkel), akkor képes a forint árfolyamát pozitívan befolyásolni.

Az MNB tehát tud mivel védekezni – és van is miért védekeznie, mert nemcsak a forint árfolyama, de a magyar állampapírok 3–7 éves hozamai is nagyon elszálltak mostanában.

A politika

A következő pont nagyon fontos, de vitatott, és már csak azért is jogosan vitatott, mert nem mérhető. A kérdés röviden úgy szól, hogy vajon a profitra éhes befektetők mennyire figyelik a politikát.

Az Európai Unió megint feszegeti, kérdések kiküldésével kérdőjelezi meg a magyar és a lengyel jogállamiságot, Magyarország egész kérdéssort kapott, Lengyelország esetében pedig a bíróságok függetlenségén van a hangsúly.

Ez a kérdés, az uniós források jövőjének kinyitása biztosan nem segít, ingyenebéd már megint nem volt, politikai nézetektől függően majd mindenki elmondja, hogy Budapest vagy Brüsszel a hibás, de az biztos, hogy mi járunk rosszul.

De miért járunk rosszul?

Biztos, hogy rosszul járunk? Igen, biztos.

Rövid távon a finanszírozásnál, középtávon az inflációban, hosszabb távon az elvándorlásban.

A magyar állam finanszírozási oldalán nő a devizakötvények súlya, gyengülő forintnál ez nagyobb teher, ha egymilliárd euró adósságra vetítjük, nem mindegy, hogy 340 vagy 360 milliárd forintról beszélünk.

A 7 százalék felé közelítő infláció importált eleme erősödik, ha a forint gyengébb. Kicsit bízhatunk a 480 forintos üzemanyagban, ami két egész hónap és két fél hónap inflációját megfoghatja, ez akár 50 bázispontot is jelenthet, de nem szabad túlértékelni az intézkedést, mert a lakossági áremelkedés megfogásának primer hatása mellett a tovagyűrűző szekunder hatások mérsékeltek, magyarul a szállítmányozók eddig is olcsóbb üzemanyagot tankoltak.

A leginkább szoft hatás az elvándorlás, ezt végkép nehéz mérni, de a forint gyengülésével megint a bécsi, berlini, londoni keresetek értékelődnek fel a hazaiakkal szemben.

A forint gyengülése az exportőröknek viszont jó, de nekik a kiszámítható gyengülés, a forint folyamatos „leolvadása” a legjobb, a zuhanás, a nagy kilengés, a nehezebben tervezhető kiadások és bevételek kevésbé előnyösek.

Pozíció 3.: a carry trade és a hálaadás

Ígérgetjük már egy ideje a harmadik nagy spekuláció bemutatását. Ennek az a neve, hogy carry trade. Ha a forintkamatok magasabbak, mint a dollár- vagy az eurókamatok, akkor lesznek olyan befektetők, akik kemény devizában eladósodnak és forintban befektetnek.

Ha az eurókamat 1 százalék, a forint 4 százalék, akkor ezzel évi 3 százalékot lehet keresni, feltéve persze, hogy a forint nem gyengül annyit, hogy elússzon a nyereség.

A carry trade egyre drágább, elég nagy a kamatkülönbözet, ezeknek a pozícióknak a zárása és az újabbak nyitása azonban összességében forintkeresletet támaszthat, és a forintot erősíti.

Legközelebb csütörtökön avatkozhat be az MNB az egyhetes betéti kamatok módosításával.

Vélhetően ezt meg is fogja tenni, és ezen a napon gyenge lehet a forgalom, mert az Egyesült Államokban majdnem négynapos ünnep jön a hálaadás (Thanksgiving), utána pedig fél nap kereskedés, fél nap szünet és black friday.

Ha pedig az amerikaiak alszanak, akkor Európa is lassabb, nyugodtabb. Vagyis ha csütörtökön, a lanyha piacon lép az MNB, a kevésbé likvid piacon jobban is hathat a beavatkozás, ezen a napon lehet forinterősödést remélni.