A húsiparban mindenki gyáva nyulat játszik, és ez a fogyasztónak sem jó

Egy ideális világban mindenki csak olyan egészséges és megfizethető élelmiszert fogyasztana, amelynek előállítása során érvényesülnek a környezetvédelmi, állatjóléti szempontok, és mindeközben anyagilag jól jár a termelő, a feldolgozó és a kereskedő is.

Az összes felsorolt kritériumot sem a nagyüzemi termelés, sem az ökológiai alapú háztáji gazdálkodás nem tudja maradéktalanul teljesíteni.

Az évtizedek óta Magyarországon élő olasz húsipari szakember, Giacomo Pedranzini szerint viszont elérhető az ideális világ, és vízióját egy kerekasztal-beszélgetésen osztotta meg az ágazat szereplőivel.

Pedranzini az 1990-es évek óta tulajdonos-ügyvezetője a kaposvári Kometa húsfeldolgozónak, volt ideje megismerni a magyar és uniós viszonyokat. „Sok versenytársunk tönkrement 2000 és 2015 között, korábban 12-13 nagy méretű húsfeldolgozó működött, mostanra hárman maradtunk az országban. Az hiszem, hogy valamit rosszul csinálunk, ha sertéstenyésztők és húsfeldolgozók is tönkrementek. Rossz logikát követtünk az elmúlt 30-40 évben.”

A húsfeldolgozó tulajdonosa röviden vázolta, mi történt, mindenki nagy mennyiségre törekedett, az lenyomta az árakat, olcsó, nem feltétlenül egészségek ételek kerültek ki a piacra, az állatjóléti kérdések pedig nem mindenhol voltak hangsúlyosak. Nagyok az áringadozások is, míg két éve két eurót adtak a hasított félsertésért a német piacon, ma 1,20-at. „Van, amikor a termelők sírnak, és az értékesítők nevetnek, és ez van vice versa is. A profitot igazságtalanul osztják el, nem a befektetett munka arányában kapják meg a szereplők, és erre együtt kéne megoldást találni, hogy ne így legyen.

A termelők kicsik maradtak, gyengültek az alkupozícióik, miközben a kiskereskedőknél folyamatos növekedés és koncentrálódás ment végbe, ők határozzák meg a trendeket.”

Szerinte a modern mezőgazdasággal az a baj, hogy a termelők és feldolgozók a költségcsökkentés érdekében csak bizonyos termékeket állítanak elő, de azokból túlkínálat van a piacon. Lásd még: élelmiszer-pazarlás.

Eközben az árverseny is arra kényszerít sokakat, hogy kockára tegyék a minőséget. A termelés közben rövid távú szemlélettel veszélyeztetik a talajok termőképességét vagy az állatok egészségét. Az ökológiai gazdálkodás sem ad egyértelműen jó válaszokat, a biotermékek nem mindenki számára elérhetőek, és a növekvő népesség igényeit nem tudja fedezni, mert ez a gazdálkodási forma túlzottan kitett a természetnek. Hogy a két rendszert hogyan lehetne jól ötvözni, arra konkrét megoldást nem kínáltak a konferencián, de hogy mi indíthatná errefelé a szereplőket, arra voltak ötletek.

Mindenki gyáva nyúl a húsiparban

Pedranzini újragondolná az iparosított mezőgazdaság szerepét, egy igazságosabb, fenntartható ellátási láncot alakítana ki, aminek a végén egy nem is olcsó, de nem is drága termék jönne ki, amelyet a vevők számára is transzparens és környezetbarát módon állítanának elő. Az olasz szakember meg is hirdette az Honestfood mozgalmat, amihez önkéntesen lehet csatlakozni.

„Valahol el kell kezdeni, ez egy olyan téma, ami az egész világot érdekli. Lehet, hogy utópisztikus az ötlet, de ha nem próbálkozunk, sosem fogjuk megtudni, hogy működőképes-e. Ha én valamiben hiszek, hogy jó, akkor annak szellemében cselekszem. Ha nem lesz sikeres, elfogadom. A siker számomra az lenne, ha pár év múlva egy egészségesebb társadalmat, és egy egészségesebb társadalmi láncot látnék” – mondta a Telexnek Pendranzini.

Moldován András, a Mangal Ilona Sertéshízlalda tulajdonosa (őt az RTL Klub Cápák között című műsorának befektetőjeként is ismerhetik) szerint is rossz piaci reflexek alakították a ki a nem túl egészséges szerkezetet.

„A húsiparban mindenki mindenkivel gyáva nyulat játszik, hogy végül is ki fog kitérni előbb, ha egymással szembe megyünk. A termelő, a feldolgozó, a takarmányos folyton egymást fenyegeti, hogy ekkor és ekkor nem fogok neked beszállítani, vagy tőled vásárolni. Még az előző rendszer maradéka, hogy olcsó legyen az élelmiszer, három forint a sör és a lecsókolbász is, de ez nem mehet így tovább. Meg kell változtatnunk a közeget. Én imádok utópiákban élni. Érjük el, hogy stratégiai kérdés legyen az ország saját élelmiszer-ellátása, amihez létrejönne egy együttműködő társadalmi közeg. Úgy termeljünk, hogy a lehető legelviselhetőbb legyen a földnek, az állatoknak, miközben nem kell kispórolni a húst a kolbászból, a takarmányból a fehérjét, a szállításból a kocsimosást.”

Inkább új mobilt veszünk, mint jó élelmiszert

Pedranzini úgy látja, hogy eltolódott az értékrendünk, mert az fontosabb, hogy új mobilunk legyen, mint hogy jó ételt kapjunk. „A társadalomnak látnia kéne, hogy jót kell enni, mert az egészségünk miatt az a legfontosabb. De nehéz ezt úgy véghez vinni, hogy drágábban adjuk az állateledelt, mint például a virslit.”

Abban a beszélgetés minden résztvevője egyetértett, hogy a fogyasztók folyamatos edukálásával és informálásával el lehetne térni az „olcsó a jó” iránytól. Zászlós Tibor, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara alelnöke pedig még nagyobb transzparenciát is el tudna képzelni. Akár azt is, hogy az üzletláncokban közölnék a vevőkkel, hogy mennyiért került oda a termelőtől az áru, amellett, hogy termék előállításáról és származásáról is kapnának információkat.

Horváth Ferenc, a Spar Magyarország Kereskedelmi Kft. élelmiszeripari cégvezetője kétkedik abban, hogy a termelői árra is kíváncsiak lennének a vevők. „Nincs gond a transzparenciával, bármit meg tudunk mutatni, de akkor ez legyen törvényileg megtehető vagy akár kötelező, és legyen érvényes a piac minden szereplőjére.”

A Spar eredetileg kereskedő, de saját húsüzemük van. Horváth azt mondta, hogy nem akarták elvenni a profitot az ipartól, de amikor létrejött itthon a hálózat, esélytelen volt állandó jó minőségű terméket venni. Az osztrák anyacég a kezdetektől hazai beszállítókkal dolgozott, ezt akarták Magyarországon is megvalósulni, de nem volt sikeres az együttműködés az akkori partnerekkel, nehéz volt megértetni velük, hogy azonos minőséget kell produkálni, hogy mind a háromszáz hentesük átvegye az árut.

Az akciós árak mindenkit összezavarnak

A kiskereskedelmi láncokban gyakran tartanak akciókat, de Pedranzini szerint ez is csak a piac kilengéseit fokozza, a fogyasztó sincs így tisztában az áru valós értékével. Ennek kiküszöbölésére felmerült, hogy maximálni kéne az akciós árakat például 15-20 százaléknál nem lehetne jobban lenyomni a termék eredeti áránál.

Friedrich László, Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Élelmiszertudományi és Technológiai Intézetének intézetigazgatója pozitív trendeket is lát a piacon. „Volt vita az ágazaton belül is, hogy a százforintos virsli az út, vagy inkább a másik irányba megyünk. Ma sok 3-5 ezer forint közötti hústermék jelent meg, és látszik, hogy megvan ezekre is az igény.”

Már módosult az Élelmiszerkönyv, és szerinte több szigorításra nincs szükség. Sikerült magasabb minőségű paraméterekkel eltolni a jobb minőség felé.

Az egyetemi tanár szerint az Élelmiszerkönyv szigorúbb előírásaival a termelést is sikerült magasabb minőségű paraméterek felé eltolni, ezzel jó minőségű és egészséges árukra lehet törekedni.

„A multik profitot akarnak termelni, nem a társadalmi jólét a feladatuk, politikai szándék és akarat nélkül nem fognak egészségesebb ételeket forgalmazni, és a fogyasztó sem fogja deklarálni, hogy magasabb áron akar vásárolni” – mondta Moldován, aki egyetértett azzal, hogy például az Élelmiszerkönyvvel is lehet változtatni.

Pendanzini arról számolt be, a cége már tett is lépéseket a piac hullámzásainak kivédésére. „Mikor nagyon alacsony a disznó ára, akkor mi prémiumot fizetünk, de ha nagyon magas, mi kapunk engedményt a tenyésztőktől. Így kiszámíthatóbb az eredmény.”