A járvány előbb bicikliboomot hozott, aztán megfektette a kerékpár-kereskedelmet

Biztosan sokan jártak úgy mostanában, hogy kiválasztottak egy nekik tetsző kerékpármodellt valamelyik nagyobb sportáruház online kínálatából, majd amikor meg akarták rendelni, azzal szembesültek, hogy nincs készleten. A menetrend szerint érkező „végül is jó lesz ez a másik is” nekibuzdulás után ugyanígy jártak, aztán újra és újra – végül az ötödik-hatodik kudarc magasságában tudomásul kellett venniük, hogy nincs, és egyhamar nem is lesz semmi a megálmodott bicikliből. De ha sikerül is kiválasztani és megrendelni egy kerékpárt, hónapokat is várni kell, mire megérkezik.

A hagyományos kereskedésekben is hasonló a helyzet, kevés bringa közül lehet válogatni, és a használt bicikliket kínáló felületeken sem a megszokott a bőség. Ahogy sok más áruból, úgy bicikliből és azok alkatrészeiből is hiány van Magyarországon és a világ nagy részén. Az előrejelzések szerint még egy évig nem is fog helyreállni a kerékpárpiac, amelyet sok más iparághoz hasonlóan a koronavírus-járvány rogyasztott meg.

A járvány első hullámában, 2020 első felében rengetegen fedezték fel magukban (újra) a biciklistát. A lezárások miatt új kikapcsolódási formákat kerestek az emberek, sokan pedig a tömeget elkerülő, vírusbiztos közlekedési eszközt látták, látják a kerékpárban. Mindez a vásárlásokon is meglátszott. A budapesti bringaszámlálók adatai folyamatosan új csúcsokról számoltak be, vagyis nem csak egy érzet volt, hogy többen tekernek az utakon.

Ráültek, rajta maradtak

„Akik akkoriban felültek a biciklire, azok rajta is maradtak. A járvány első hullámakor sok 70-80-90-es évekbeli bringa került elő a pincékből, szovjet Turisztokat, Szputnyikokat és Csepel Maratonokat hoztak szervizelni, de ezek a rozoga biciklik persze hamar feladták. Ezután jött egy olyan hullám, hogy a vásárlók többet is kifizettek egy-egy kerékpárért, mint amennyit alapból adtak volna érte.

A mostani bringahiányos időszak egy egyveleg: a megnövekedett kereslet és a járvány miatti termeléskiesés egyszerre csapódik le”

– mondta Molnár Gábor, a Recikli kerékpárműhely vezetője.

2019-ben a kereskedők nem vártak számottevő forgalomnövekedést a következő évre, és a gyártók is ehhez lőtték be a kapacitásaikat. Ehhez képest szinte duplájára nőttek az igények, Európában és az Egyesült Államokban is kiugró lett a kereslet. A korábban megrendelt biciklik gyorsan elkeltek, újból pedig kevés érkezett. A bicikli típusától függetlenül ugyanaz a látlelet, a kezdőknek való beszálló modellekből éppúgy hiány van, mint a több milliót érő gépekből, és elektromos biciklikből sincs elég.

Bár kisebb műhelyek működnek Európában, a kerékpár- és alkatrészgyártást szinte teljes egészében kiszervezték az utóbbi évtizedekben a Távol-Keletre. Így ami ott történik vagy nem történik, az gyűrűzik be hozzánk is törvényszerűen. Kínai, malajziai, vietnámi, tajvani üzemekben készül egy sereg bringás alkatrész és kiegészítő, és amikor erőre kapott a koronavírus, ezeket az üzemeket ideiglenesen vagy részlegesen bezárták, lecsökkent a termelés.

Az egyik gyártó a GCN-nek azt nyilatkozta, hogy egy kéthetes leállás három hónappal vetette őket vissza. Ez is jól mutatja, hogy egy kiesett időszakot csak annak sokszorosával lehet behozni, már ha minden klappol. A kerékpáripari mamutnak, a Shimanónak ugyan több országban vannak termelőegységei, de mindegyik specializált, csak bizonyos alkatrészeket gyárt, az egyik helyen például csak lánckerekeket, a másikon pedig fékfogantyúkat, nem tudnak besegíteni egymásnak az üzemek. A többhetes vagy hónapos kieséseket pedig azóta sem sikerült behozni.

Kevés és drága

Részben azért, mert a gyártók sem jutottak elég nyersanyaghoz. Amikor újraindult az élet, egy csomó iparág egyszerre csapott volna le a nyersanyagokra, de hát azokból is kevesebb volt, hiszen szinte mindenhol leállt a termelés. Az extrém magas kereslet drágulást hozott, a bringáknál nélkülözhetetlen alumínium ára is kilőtt, tíz éve nem látott szintre emelkedett. Ez érthetően nem mindenkit sarkallt az azonnali vásárlásra.

Mostanra valamelyest stabilizálódott az előállítás, de a szállítási kapacitások végesek, egyszerűen nem jut el elég bringa és alkatrész a Távol-Keletről Európába, az eddig sem mindig tökéletesen működő ellátási lánc megszakadt. A kikötőkben hetekig dekkolhat az áru, mire felpakolják a szállítóhajóra, mert a kereslet óriási, de konténerből kevés van. Ha pedig csak egyetlen olyan konténer nem érkezik meg Európába valamelyik összeszerelő céghez, amelyik a bringa száz apró alkatrészének valamelyikét tartalmazza, az egész bicikli piacra dobásának lőttek.

A kereslet-kínálat egyensúlyának látványos felborulása a szállítási költségek növekedését is magával hozta, ez körülbelül megtízszereződött. Míg korábban kétezer dollárba került egy konténer behajózása Kínából Európába, addig ma 18-20 ezret is elkérnek ugyanazért, és ezek a költségek a termékek árában is óhatatlanul megjelennek.

Kérj többet, mert kevesebb adatik

Magyarországon is látható az áremelkedés, ahogy Európa nagy részén, itthon is ugyanazok a problémák, a kiskereskedők hiába kopogtatnak az árut terítő nagykereknél, nem jutnak elég alkatrészhez sem.

„A katasztrofálisnál eggyel gyengébb a helyzet, főleg a kopó alkatrészeknél. A hazai nagykereskedő próbál egyensúlyozni és mindenkinek adni valamit, de ez azt jelenti, hogy ha például valamiből rendelek 30-at, akkor abból jó, ha 8-at kapok.

Minden héten drágábban veszem meg ugyanazt az alkatrészt, és csak mennek fel tovább az árak”

– mondta a Recikli vezetője. A bolt külföldi nagykereknél is próbálkozott, de elutasították őket azzal, hogy a mostani partnereiket sem tudják kiszolgálni, és leghamarabb 2022-ben kötnek új szerződést.

Aki abban bízik, hogy majd kéz alól szerez be magának jó minőségű használt biciklit, könnyen csalódhat, mert a másodlagos piacon is erősen érződik a járvány hatása. Magyarországon több kereskedés is foglalkozik Nyugat-Európából behozott használt kerékpárok értékesítésével, de az ottani jól bejáratott helyeken is akadozik a beszerzés. „Olyan csarnokokban, ahol máskor 60-80 bringa áll, most csak 6-8 árválkodik. Az 1990-es és 2000-es évek áruházi biciklijeiből még van kínálat, de azokat nem lehet úgy felújítani, hogy használhatók is legyenek” – mondta Molnár Gábor.

Hogy miért apadtak el a források, annak egyszerű magyarázata van: mivel most új bringához az olaszok, németek, osztrákok is nehezebben jutnak, nem szabadulnak meg olyan könnyen a régitől. A hiánygazdaság a másodlagos piacon is felhajtotta az árakat. „Ma egy használt bicikli is annyiba kerül, mint egy új, legalábbis a divatosnak számító kerékpároknál, mint például a 29-es mountain bike-oknál. Két-három éves biciklikért annyit adnak, mint az újakért” – mondták a Recikliben.

Hogy körülményes és időigényes a kerékpárvásárlás, azzal meg kell barátkoznunk, mert a piac egyáltalán nem derűlátó. Az optimistább előrejelzések szerint is leghamarabb 2022 végére állhat helyre az ellátási lánc, de vannak olyanok, akik inkább 2024-re teszik ezt.