December 31-én alapított céget, a kamara kíméletlenül próbálja behajtani az egy napra is az éves tagdíjat

2021. október 29. – 04:50

frissítve

December 31-én alapított céget, a kamara kíméletlenül próbálja behajtani az egy napra is az éves tagdíjat
Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke beszédet mond a fiatal szakmunkások versenyén, a 2016. évi EuroSkillsen szereplő magyar csapat köszöntésén a Nemzetgazdasági Minisztériumban 2016. december 22-én – Fotó: Szigetvári Zsolt / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Kafkai történetet hallottunk egy vállalkozóról, aki azt hitte, hogy az adó módjára behajtható kamarai tagdíjat tisztességesen befizette, de kiderült: a kamarának követelése van. A 2019. december 31-én alapított cég a 2019-es 5 ezer forinttal tartozik.

Az 5 ezer forintos kamarai hozzájárulásra (amelyet a területileg illetékes kereskedelmi és ipari kamarának fizetünk) amolyan rejtett adóként néz a legtöbb vállalkozó. Biztos van olyan cégtulajdonos vagy egyéni vállalkozó, aki úgy érzi, hogy kap valami szolgáltatást is a pénzéért, csak nagyon nehéz ilyen emberekkel találkozni.

Azzal már sokkal gyakrabban, hogy az üzletemberek arról panaszkodnak:

a kamarai tagság nem önkéntes, az 5 ezer forintos tagdíjat az adóhatóság is behajthatja, vagyis ez egy bújtatott adó, csak éppen nem adónak hívják.

Ráadásul összességében milliárdos összegről van szó, amelyből remekül elélnek a kamarák és vezetőik. Igen ám, de a különböző kamaráknak azért van egy nagy szerencséjük is. Az, hogy azért ez mégiscsak 5 ezer forint. Vagyis kevés olyan lángosos, sarki fűszeres vagy éppen egyéni vállalkozó újságíró akad, akiben van elég lendület komolyabban tiltakozni egy ilyen kicsi teher ellen, az ugyanis keveseket ráz meg.

Egy vidéki vállalkozó esete

Ám akadhat olyan helyzet, mikor a tagdíj ügye igazi kafkai abszurddá változik. 2019 végén egy olvasónk, Ferenc (aki a valódi nevét, illetve vállalkozása pontos adatait nem szerette volna a történethez adni) elhatározta, hogy 2020-tól vállalkozni fog egy kistelepülésen.

A cégét 2019. december 31-én tudta bejegyeztetni, így tűnt a legpraktikusabbnak, mert ez kellett a 2020. január 1-i induláshoz (a január 1-i ünnepnapon nem is volt ügyintézés), de így a társaság már tudott 2020-ra éves szerződéseket kötni, működőképes lehetett a teljes 2020-as évben, és adózási, könyvelési szempontból is praktikusnak tűnt a naptári évvel szinkronban levő rajt.

Kamarai tagdíj

A törvény szerint a társaságok a cégjegyzékbe történt bejegyzésüket követő tizenöt munkanapon belül kötelesek a székhelyük szerint illetékes területi gazdasági kamaránál a kamarai nyilvántartásba is a bejegyzésüket kérni. Valljuk be, ez nem túl reális elvárás, aligha vannak sokan, akik maguk intézkednek, hogy kamarai tagok lehessenek.

De sebaj, erre is van megoldás, sokkal életszerűbb az, hogy amennyiben a területi gazdasági kamara észleli, hogy egy helyi gazdálkodó szervezet a kamarai nyilvántartásban nem szerepel, felszólítja, hogy e kötelezettségének tizenöt munkanapon belül tegyen eleget.

A felszólítás eredménytelensége esetén a gazdálkodó szervezetet az illetékes területi gazdasági kamara a kamarai nyilvántartásba bejegyzi, majd intézkedik a kamarai hozzájárulás összegének behajtása iránt.

Információcsúszás

Ferenc esetében sem az önkéntes tagfelvétel, sem a 15 napon belüli felszólítás nem történt meg, de bejegyezték a cégét, és Ferenc 2020. március végén – annak rendje és módja szerint – átutalta az 5 ezer forintot.

Abban a tudatban volt, hogy ezzel letudta a kötelezettségét, de a napokban kiderült, hogy a kamara továbbra is tartozást tüntet fel a cégnél, mert a befizetett 5 ezer forint még csak a 2019-es tagdíj rendezésére volt elég, nem a 2020-asra.

Na bumm, még egy ötezrest át kell utalni – mondhatjuk. Igaz, de mindez izgalmassá válhat, ha például egy pályázat közben derül ki a cégről, hogy nem köztartozásmentes, és ha nem kaphat nullás adóigazolást, a feketelista miatt nem tud elindulni a pályázaton.

Megkérdezte

Történetünk hőse mindenesetre utánajárt a kérdésnek, és vicces helyzetekbe ütközött. A kamara egyenlegközlője szerint elvileg a 2019-es tagdíj befizetése már 2019. március 31-én esedékessé vált.

Ez ugyan aligha lehetett reális, hiszen mi van, ha egy vállalkozó nem tudja kilenc hónappal előre, hogy vállalkozni fog. De ezt tekintsük csak egy bürokratikus tévedésnek, a tartozások könyvelése nem kezeli külön azt, ha valaki év közben alapít céget. Ferenc mindenesetre amikor rájött, hogy miért követel még mindig a megyei kamara pénzt, írt egy levelet, amelyben jelezte, hogy szerinte a kamarai tagság biztosan csak 2020-ban valósulhatott meg, hiszen legkorábban ebben az évben észlelhette a cégét a kamara, így ő azt tartaná indokoltnak, hogy 2019-re még ne, csak 2020-ra szedjen tagdíjat a helyi kamara.

Mert csak

A kamara azonban válaszában közölte, hogy a gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény alapján kérni kell a kamarai nyilvántartásba való bejegyzést, és ezzel egyidejűleg a bejegyezhetőség érdekében a kamarai hozzájárulást is meg kell fizetni. Vagyis a fentiekből következően minden esetben 5 ezer forint a kamarai hozzájárulás összege, akkor is ha a vállalkozási jogviszony év közben jött létre, és akkor is, ha év közben szűnik meg.

Egy esetben nem kell megfizetni az évi 5 ezer forint kamarai hozzájárulás összegét, ha az egyéni vállalkozó a vállalkozási tevékenységét a naptári év teljes időszakában szünetelteti, és ezt a nyilvántartását vezető területi gazdasági kamarának be is jelenti.

Ötezer forint – tényleg nem a világ vége. De képzeljük el azt a vállalkozót, aki szabályosan jár el. 2019. december 31-én céget alapít, majd szabályosan, 15 munkanapon belül, például 2020. január 10-én kéri a kamarai felvételét, és ezt a lehető leghamarabb be is jegyzi a kamara.

Vajon milyen elvi alapja lehet, hogy a kamara 2019-re is tagdíjat szedjen? Lehet, hogy minden törvényes, de ez a sztori sem öregbíti a kamarák hírnevét. Ferenc egyelőre nem fizet, kíváncsi arra, hogy mi fog történni. Lehet, hogy a folytatásra majd mi is visszatérünk.

Kövess minket Facebookon is!