Angliából hazatérő családként falakba ütközhet az, aki babavárót szeretne felvenni

Rendkívül népszerű hazai hiteltermék a babaváró program. Nem is csoda, hiszen az akár 10 millió forintos babaváró hitelt minden olyan házaspár megkaphatja, ahol a feleség legalább 18 éves, de még nem töltötte be a 41. életévét. Emellett azonban szinte csak az a fix feltétel, hogy az egyik házastárs tudjon igazolni legalább 3 éves, folyamatos társadalombiztosítási jogviszonyt.

A babaváró hitel kamatmentességének feltétele ezen túl legalább egy gyermek vállalása. Három gyermek születése esetén a gyermekvállalási támogatással pedig meg is szűnhet a fennálló tartozás. Ha viszont nem születik öt éven belül gyerek, vagy nem tudják igazolni az igénylők a legalább 12 hetes várandósságot, az 5 évre vonatkozó kamattámogatást vissza kell fizetni egy összegben.

Ez a konstrukció azért elég sokakra stimmel, ráadásul a babaváró program keretében felvett hitel szabad felhasználású, nem kell a közvetítő bank vagy a támogatást nyújtó Magyar Államot képviselő kincstárhoz számlákkal rohangálni. Sok családnak külön előnyös az a kombó, hogy amennyiben a babaváró hitel megkötését követően a házaspár lakáshitelt is felvesz, meghatározott paraméterek alapján a babaváró kölcsön (vagyis valójában egy másik hitel) 75 százalékban beszámítható önerőnek is. A baj csak az, hogy mint a következő történet példázza, még ezen a pár feltételen is fenn lehet akadni.

Kitántorgott

Sokszor és sokféle ügyben lehet azt tapasztalni, hogy a hazai hivatalok, az állam vagy éppen a hazai közvélemény egy kicsit mintha „lemondana” a külföldre szakadt magyarokról. Emögött talán valami olyasmi lehet a gondolat, „hogy amennyiben elmentek, ne akarjanak semmit a magyar államtól, a hivataloktól, ne szóljanak bele az itthoni ügyekbe, érezzék magukat jól Londonban, már elszakadtak”.

Ugyanakkor arra is van olykor hangosabb, olykor visszafogottabb törekvés, hogy a külföldön tapasztalatot szerzett, a nyugati levegőt magukba szívó emberek jöjjenek vissza, hasznosuljon itt ez az aktív, dolgozni tudó, nyelveket beszélő, magával valamit kezdeni kívánó réteg.

Ebben talán a Túró Rudi emléke is segít, de vélhetően többeket segítene, ha a fogadtatás, a visszatérés feltételrendszere lenne kedvezőbb.

A brexit és a Covid kombinációjában ráadásul mostanában különösen kellemetlen lett a Nagy-Britanniában élők helyzete, a távollét az itthoniaktól, de a következő rövid történet arra is példa, hogy hazajönni sem olyan egyszerű.

Babaváró nyolc év kintlét után

Egyik olvasónk, nevezzük Eszternek (olvasónk nem szeretett volna valódi nevével szerepelni a cikkünkben) tavaly nyáron a családjával nyolc év után költözött haza Angliából.

A letelepedéshez, az új otthon megteremtéséhez több, részben állami segítséget is megvizsgáltak, és tervezték a babaváró hitel, illetve a csok igénybevételét. De az idegőrlő folyamat során végül reménytelenül elvesztek a bürokrácia útvesztőiben. Mint Eszter lapunknak elmesélte,

„a babaváró hitelhez 3 év társadalombiztosítási jogviszonyt kell igazolni. A család felnőtt tagjainak ebből kettő még az angliai évekre esett.”

Bár Eszter két bankban is próbálkozott, többféle akadály is felmerült. A bankok csak 30 napnál nem régebbi, pecséttel és aláírással ellátott társadalombiztosítási jogviszonyt igazoló dokumentumokat fogadnak el.

Az illetékes angol hatóság azonban szintén megadott egy 30 napos határidőt, csak ők 30 napos ügyintézést ígértek. Ez már önmagában is elég feszes, bizonytalan menetrendet jelentett volna, de a két 30 napos határidőt úgy kell összeigazítani, hogy a bank az igazoláshoz hivatalos OFFI-fordítást is kér. Egy ilyen dokumentum fordítása az OFFI menetrendje alapján egy hét alatt készül el, igaz, ha nem is olcsón, hanem dupla áron, de van lehetőség arra is, hogy gyorsabban elkészüljön a fordítás.

Eszterék esetében végül a Statement of National Insurance Contribution hetekig tartó telefonálgatás után elküldött egy tb-igazolásnak szánt levelet, de azon a bankok számára nem volt megfelelő a pecsét és az aláírás (a brit hatóságok nem igazán dolgoznak pecsétekkel), ráadásul éves leosztásban szerepeltek rajta az összegek, ami ugyancsak nem volt elég a banknak. Az is formai gond lett volna, hogy a dokumentumon nem szerepelt egy olyan mondat, hogy „kereső tevékenységből származott a befizetett összeg”.

Eszter próbált segítséget kérni, intézkedni az angol állam illetékes szervénél telefonon, de sem gyorsabb ügyintézésre, sem az eltérő formátumú dokumentumra nem kapott ígéretet.

Ez tényleg nem ugorható meg?

Bár több banknál is próbálkozott, egyelőre a bankok sem találtak megoldást. Ráadásul – bár idáig már el sem jutott a család – a vonatkozó dokumentumokat még a budapesti brit nagykövetségnek is hitelesítenie kellene.

A család amúgy teljesen „tiszta”, vagyis Nagy-Britanniában mindvégig nagyon figyelt arra, hogy a papírjai rendben legyenek, a szülők a kint töltött nyolc év alatt végig legálisan dolgoztak, mindvégig biztosítva voltak. (Magyarán az ő helyzetüknél alighanem csak bonyolultabb esetek vannak.) A magyar hivatalok munkatársai mindezt látják is a megfelelő rendszerben, viszont

azt is elmondták a magyar családnak, hogy erről ők nem tudnak olyan igazolást adni, amit a bankok is el tudnak fogadni.

Mi két hazai bankkal beszéltük át a helyzetet. Az összképről a bankok elmondták, hogy havonta 4-5 ezer babavárót folyósít a bankrendszer, mindenki elég sok ügyféllel találkozik, és szerencsére még a külföldről hazatérő ügyfeleknél sem tekinthető tömegesnek az, hogy egy szituációt nem lehet megoldani.

Ahogy egyik forrásunk fogalmazott:

Éles verseny van a bankok között, nem szívatjuk azzal az ügyfeleket és magunkat azzal, hogy az előírtaknál bonyolultabban közelítünk a folyósításhoz. Sőt, úgy fogalmaznék, hogy a nagyobb hazai bankok a nagy esetszám után már nagy tapasztalattal tudják, hogy miként lehet a legrugalmasabban megoldani egy ilyen helyzetet.

Ettől függetlenül egyik forrásunk sem tagadta, hogy mindig van egy adott számú olyan eset, amelynek során valamilyen bürokratikus akadály miatt nem sikerül a hitelnyújtás. „Természetesen szabályt nem szegünk, de addig elmegyünk, ami a szabályrendszeren belül még kreatívan megoldható.”

Az új hitelek több mint fele babaváró

A hazai bankok szeretik a terméket, ennek folyósításából nem is lehetne most kimaradni. Az OTP azt mérte, hogy az esküvőt tervező párok 7 százaléka számol babaváró kölcsön felvétellel, 15 százaléka a csokkal, és szintén 7 százalék mindkettővel. Rajmonné Veres Ibolya, az OTP Bank fogyasztási hitelek folyamataiért felelős vezetője közleményében arról beszélt:

„büszke vagyok arra, hogy tíz ügyfélből négy nálunk írja alá babaváró kölcsön szerződését, ügyfeleink számára a hitelfelvételi folyamatot, a honlapon elérhető részletes információkkal és időpontfoglalással tesszük komfortosabbá”.

Az MNB adatai szerint 2021 első negyedévében a lakossági hitelállomány 213 milliárd forintos bővülésének 60 százaléka a babaváró hitelnek köszönhető. Az összesített piaci adatokról a Bank 360 számolt be Ebből kiderül, hogy nagyjából havi 50 milliárd forintnyi babavárót vesznek fel a hazai ügyfelek. A Magyar Bankholding pedig arról adott ki közleményt, hogy

„A Magyar Bankholding és annak tagbankjai számára is kiemelt jelentőséggel bír, hogy az állami kezdeményezésre megvalósuló családtámogatási programokból maximálisan kivegyük a részünket”

– mondta Barna Zsolt elnök.

A 2019. július 1. (a program indulása) és a 2021. június 30. közötti időszakban az integrálódó Budapest Bank, MKB Bank és a Takarék-csoport együttesen több mint 211 milliárd forint babavárót folyósított az ügyfeleiknek. Az ügyfelek döntő többsége a maximális, 10 millió forintos összeget kérvényezte.

A termék tehát valóban népszerű, és aligha van olyan szándék, amely tudatosan szeretné kizárni Eszteréket és a hozzá hasonló családokat annak igénybevételéből. Igen, az Egyesült Királyság már nem az EU tagja, és olykor ilyen bosszantó ügyekben is látszik, hogy már nem olyan egyszerű az átjárás a rendszerek között.