Joe Biden engedi tovább nőni az amerikai adósságot: elég nagy már, tud magára vigyázni

Az amerikai adósságállomány szörnyen nagy, ráadásul a globálisan is éllovas amerikai médiapiac és informatikai tudás miatt ezt még ijesztő vizuális megoldásokkal is mindenki követheti. Aki erre az oldalra téved, online láthatja, hogy miként nő az adósság másodpercenként; amikor e sorokat írom, éppen 28 877 milliárd dollár, vagyis bocsánat, már… (na jó, nem javítom ki a számot), szóval elég rémisztő látni, hogy amikor rászegezzük a tekintetünket a képernyőre, szaladnak fel a millió dollárok.

De ez sem akármilyen ábrasor, igaz, ez statikus, így még 27 ezer milliárdos adósságszintnél készült, de mind a növekedés ütemét, mind az adósság összetételét tekintve kiváló infografikák láthatók.

Hagyd, hogy ő vezessen!

Az adóssággal valamit tenni kellene, visszafizetni, elinflálni, kinőni, de most nem azokat az időket éljük, amikor bárki megszorítana, visszafizetne (az infláció viszont tényleg megérkezett), hanem a gigantikus csomagok idejét, amit természetesen mindig megindokol a Covid, a munkahelymegtartás, az infrastrukturális fejlesztési szükséglet vagy a lakosság közvetlen megsegítése.

Joe Biden már annyi csomagot vezetett be, hogy még a nagy osztogató Donald Trumpot is túlszárnyalta.

El kell, hogy engedj, el kell, hogy engedj!

Ez persze csak a távlat, rövid távon pedig az Egyesült Államokban rendre azt is kezelni kell, hogy az állami alkalmazottak dolgozhassanak, ne kelljen kényszerpihenőre menniük a hivataloknak, amikor a jogszabályoknak megfelelően már valami kiadási plafonba ütközne az amerikai szövetségi kormányzat.

A Biden által aláírt jogszabály értelmében most a 28 400 milliárd dolláros adósságplafont átmenetileg – december 3-ig – 480 milliárddal megemelik. Ennek hiányában az amerikai pénzügyminisztérium becslései szerint az Egyesült Államok október 18-a után fizetésképtelenné válhatott volna a felhalmozott óriási államadóssága miatt.

Janet Yellen pénzügyminiszter már korábban arra figyelmeztetett, hogy az adósságkorlát szintjének megemelése nélkül az Egyesült Államok pénzügyi válsággal és gazdasági recesszió veszélyével szembesülhet. A törvény elfogadását így is hetekig tartó viták előzték meg az amerikai törvényhozásban.

Se veled, se nélküled, én élni nem tudok

A hitel összetett eleme a világ gazdaságának, a témát akaratlanul is jól fogta meg a Dupla Kávé zenekar, amely arról énekelt, hogy „se veled, se nélküled (…) azt hittem, nem más, csak futó kaland”.

Hitel nélkül ugyanis nincsen gazdaság:

• az állam életében is indokolt lehet, hiszen előbb meg kell építeni az autópályát, és utána lehet útdíjat gyűjtögetni;
• a vállalkozások életéhez is szükséges, mert nem lehet úgy gyártani, hogy előbb eladom a terméket, és annak bevételéből felépítem a gyárat, előbb kell a forrás, ezt a hitel teremti elő;
• de még a magánember életében is racionális lehet az, hogy előbb beköltözünk egy szép lakásba, majd húsz évig spórolunk rá, mint ugyanúgy húsz évig spórolunk rá, meghúzzuk magunkat a mamahotelben, és csak utána költözünk be a sajátba.

De aki azt hiszi, hogy a hitel lehet futó kaland, óriásit téved. A világtörténelemben sokféle válság volt már, természeti katasztrófák, járványok, háborúk, de amikor maga a gazdaság volt a válság kiindulópontja, akkor mindig a hitel volt a ludas. Vizsgáljuk meg nyugodtan a nagy gazdasági válság (1929–1933) vagy a nagy pénzügyi válság (2008–2009) okait.

Az Egyesült Államok, mint annyi mindenben a hitelben, az eladósodottságban is élenjáró, az állam nagy szerencséje, hogy mivel övék a világpénz, vagyis a dollár, ez azért nem roppantja meg az államot. De valamit tényleg tenni kellene ellene, ahogy írtuk, visszafizetni, kinőni, elinflálni. Mert ha egyik sem történik meg, jön a negyedik megoldás: az pedig a csőd.