Aki keveset keres, annyit is ér: Magyarország egyre arcpirítóbb fizetésekkel alázza meg a tanárait

Közismert tény, hogy a tanárok nem keresnek jól, de 2021 végére már tényleg egészen döbbenetes helyzet alakult ki. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a bruttó átlagkereset Magyarországon 433 700 forint.

A diplomások pályakezdőként kétszer annyit keresnek, mint a nem diplomások, míg a diplomás átlagkereset 80 százalékkal haladja meg az összesített átlagkeresetet. Viszont a tanári átlagkereset még a pótlékokkal együtt is csak az átlagkeresetek 60 százaléka. Ha a 60 százalékot és a 180 százalékot összevetjük, akkor kijön a valóban megrázó tény:

„ma egy diplomás tanár Magyarországon átlagosan harmadannyit keres, mint egy diplomás, aki nem tanár”.

Beárazás

A piacgazdaság tényleg mindent megpróbál beárazni, a biztosítók emberi életeket, végtagokat, a piac a jogász és a takarító idejét (órabérét), az állam pedig a fizetésekkel a pedagógust, illetve az orvost.

Mindenki annyit ér, amennyije van. Ezek után joggal kérdezhet vissza egy tanár:

„Én tényleg ennyivel értéktelenebb munkát végzek a társadalomnak?”

És valóban, ha az ügyvéd, a bróker, a burkoló és a légiirányító is jó nagy autóval járkál, akkor a társadalom egy részében tényleg óhatatlanul nagyobb megbecsültséget vív ki magának, mint az a tanár, aki délutánonként még különmunkákat kénytelen vállalni, hogy valahogy eltartsa a családját, és miközben immár magasabb az infláció is, az ő jövedelme stagnál, és így fokozatosan értékelődik le.

Nyílik az olló

A Covid-helyzet az egészségügyben valahogy végre változást hozott. Nagymértékű orvosi béremelés történt, ami természetesen indokolt és örömteli esemény volt, sőt, talán még a megalázó hálapénz elleni harcban is sikereket jelent. De ezzel az is csak még szembetűnőbb lett, hogy sokszorosára nyílt az olló az orvosok és az elfelejtett tanárok között.

Pedig a Covid alatt nemcsak azt tanulhattuk meg, hogy az egészségügy mennyire fontos, de a digitális távoktatás idején azt is, hogy valójában mekkora munkát végeznek a tanárok a gyerekeinkért. Kicsit ráeszmélhettünk, hogy a rohanó hétköznapokban (a válások, a mozaikcsaládok, a sokat dolgozó szülők kényszerhelyzeteiben) tényleg már sok esetben szinte ők a gyerekek „szülei”.

Azon is el lehet merengeni, hogy az oktatási és nevelési feladatokat ellátó tanár valójában szinte az orvoshoz hasonló feladatokat lát el a mentális és fizikai jóllét terén. Akinek van pedagógus rokona, azt is tudja, hogy ezen feladatok közül elég sok mindent a tanárok a szabadidejükben végeznek (szakkörök, témanapok, korrepetálás, kirándulások, szalagavatók és így tovább).

Vetítési alap

Nézzük a konkrét számokat! Az orvosi bértábla alapján ma a kezdő (gyakornok) orvos többet keres, mint amit az életpályamodell (újkori nevén az előremeneteli rendszer) végén járó tanár.

Az előremeneteli rendszer szerint a főiskolai vagy egyetemi végzettséggel rendelkező tanárok illetményének vetítési alapja a 2014-es minimálbér, vagyis 101 500 forint. Az állam ugyanis ezt a 2014-es szinten rögzítette, nem igazítja a bérfejlődéshez. Akinek főiskolai végzettsége van, az ennek az 1,8-szorosáról, havi bruttó 182 700 ezer forintról indul, aki egyetemi végzettséggel rendelkezik, ő kétszeres szorzóval, 203 000 forinttal kalkulálhat a rajtkőnél.

A klaszterek

Az előremeneteli rendszerben vannak gyakornokok, pedagógus 1, pedagógus 2, mesterpedagógus és kutatótanári fokozatok. A témával nemrég a 24.hu is foglalkozott, és a cikk tényleg megdöbbentő számokat mutatott be.

Mi is elkértük az illetménytáblát. Aki 42–44 éves tapasztalattal és egyetemi végzettséggel rendelkező „pedagógus 2” tanár, 416 500 forintos bruttó bérig juthat el, ez a pályája csúcsa. Figyelem, még ez is az átlagbér alatt van.

Aki pedig nem a szakma nagy öregje, hanem például 10 éve tanít, ő 270–300 ezer forintos bruttó fizetést kap. Ehhez tavaly nyár óta még egy kis „zsebpénz”, hivatalos nevén ágazati szakmai pótlék jár, ez 10 százalék, vagyis a legtöbb esetben, 30–35 ezer forint havonta.

Hogy ez pontosan mennyi nettó, az természetesen a pedagógus családi állapotának a függvénye. Ha a bruttó számoknál maradunk, akkor egy egyetemi végzettségű, már kellő tapasztalattal rendelkező pedagógus nagyjából 350 ezer forint körüli bruttó bért kap, ennek legalább a kétszeresét kapná a piacon. Sajnos ma már szinte bármilyen ágazat, bármilyen munkakör „piacával” összevetve ez a megalázó feles helyzet alakul ki.

Miért nem nyúl ehhez a kormány?

A teljes magyar tanári gárda fizetésének 1 százalékos megemelése 6-7 milliárd forintba kerülne. Természetesen ha egyszer az állam megemelte a fizetéseket, akkor az már „velünk marad”, vagyis onnantól a következő évek költségvetésében is ki kell gazdálkodni ezt a bértömeget.

Ez teher a költségvetésnek, de mind arányaiban (más fizetésekhez viszonyítva) égető lenne már a növelés, mind az összeg abszolút értékében is meg kellene ezt valahogy oldani.

Az 50 százalékos, vagyis egy már valamennyire érezhető (minimálisan szükséges) emelés 300–350 milliárd forintba fájna. Nem kevés pénz, de azért ennél nagyobb vagy hasonló tételekkel is szeret a kormány dobálózni, elég, ha az idei év egyes történéseire gondolunk:

• Mészáros Lőrinc 338 milliárd forintos vasútfejlesztésére,
• a 600 milliárd forintos, a választások előtti hónapokra időzített adó-visszatérítésre,
• a 450 milliárd forintos potenciális Fudan-támogatásra,
• az évenként sok tíz-, később százmilliárdos Budapest–Belgrád-vasútra,
• a 70 milliárdos vadászati kiállításra.

Demagógia, populizmus ezeket összevetni? Vagyis nem lehet mindig minden állami kiadást lélegeztetőgépekkel és tanári fizetésekkel összevetni? Igen, de azért azon is érdemes elgondolkodni, hogy tényleg melyik fontosabb ezek közül az ország, a jövőnk szempontjából.

Magyarország a Covid idején is tele van hasonló összegű, vagyis hatalmas, több száz-, sokszor ezermilliárdos programokkal, hitelcsomagokkal, demográfiai támogatásokkal, lakásfelújítási pályázatokkal, növekedési kötvényekkel. A magyar GDP az elkövetkező években 50-60 ezer milliárd forint körül alakulhat, a 300 milliárdos előbb vázolt bérfejlesztés ennek a 0,5-0,6 százaléka lenne.

Letértünk a modellről!

Mint említettük, a 2013-ban újonnan bevezetett pedagógus-életpályamodell egy ideig attraktívnak tűnt, de 2014-ben úgy döntött a kormány, hogy a béreket nem a mindenkori, hanem az akkori, vagyis 2014-es minimálbérhez (ez az említett 101 500 ezer forint) köti. Ma a minimálbér 167 000 forint, jövőre 200 000 forint lehet, vagyis ha a tanári fizetések lépést tarthattak volna a minimálbér fejlődésével, már ma is 1,67-szeres, jövőre 2-szeres fizetések alakulnának ki.

Létezik egy oldal, a „bérnyomásmérő”, ahol ki lehet számítani, hogy mennyit buktak a tanárok azzal, hogy nem a mindenkori minimálbérhez, hanem a 2014-eshez van kötve a fizetésük, az átlagos szint is körülbelül 5 millió, egy kisebb autó ára.

A helyzet már ma is odáig fajult, hogy egyes tanárok (a gyakornokok) bérkompenzációt kapnak, mert a bérük nem éri el másképp a garantált bérminimumot. Ez tényleg botrány, és ha jövőre megvalósul a minimálbéremelés, alighanem még jó néhány tanárt fog érinteni ez a pótlékos megoldás. A legtöbb diplomás tanár azért, mint láthattuk, a minimálbérnél valamivel többet keres, de így is egyre megalázóbb tanárnak lenni.

A kiskereskedelemben (Lidl, Aldi) és más helyeken, amelyek fizetéseiről időnként olvashatunk, már nemcsak érdemben kapnak többet a pénztárosok, az árufeltöltők, de náluk évről évre bérfejlesztés is történik. A tanároknál ezzel szemben csak a már ismertetett, előremeneteli bértáblázat alapján történik a fizetések módosítása. Ez az előrelépés azonban egyáltalán nem automatikus, komoly energiákat és időbefektetést igényel, erről itt olvasható egy tanulmány.

Majd a nyáron pihennek

A tanári fizetések esetében is lehet persze álérvekkel megnyugtatni a lelkiismeretünket. Például tudunk a piacra hivatkozni, vagyis amíg így is akad tanár, miért fizessen többet az állam? De látni fogjuk, hogy valójában már nincs tanár. Vagy lehet azt mondani, hogy oké, ez tényleg nem egy aranybánya, de ott vannak a nyári hónapok, ki más pihenhet három hónapig?

Valójában, akinél van tanár a családban, az tudja, hogy ez egy óriási túlzás, hazugság lenne azt állítani, hogy egy kisgyermekes családban nem könnyebbség a nyáron, ha az édesanya tanárnő, de azért nagyjából június 30-ig bent kell még lenni, és augusztus utolsó hetében, vagy két hetében már kezdődik a munka, az értekezletek. A nyáron pedig sok feladat van, értelmetlen adminisztráció vagy értelmes táboroztatások, felkészülés a következő évre.

Naná, hogy hiány alakult ki

És akkor a hiányról. Hiszen már régen nem arról van csak szó, hogy a kis vidéki településekről eljöttek a tanárok, hanem a legjobb pesti gimnáziumokban sem tudnak fizikatanárt, kémiatanárt felvenni. (A szakiskolákban kicsit jobb a helyzet, miután volt egy politikai fellángolás, hogy ne művészettörténészeket, bölcsészeket képezzünk, így a szakmát tanító középiskolákban másfélszeres pénzt kapnak a szaktárgyakat tanító tanárok.)

Itt olvashatók a jövő évi keretszámok, de valójában ezek nem telnek be.

Miért is telnének, a fent látható bérviszonyok mellett mégis ki jelentkezne olyan területekre, amelyekre amúgy nagy piaci igény is van, ki lesz fizika-, kémia- vagy nyelvtanár, ahelyett, hogy a magánszférában kamatoztatná a tudását? A szakma vészesen kezd elöregedni, másfél éves adatot láttunk erről, de akkor a földrajz és a biológiatanárok átlagos életkora Magyarországon 48 év volt, a kémiatanároké 50, a fizikatanároké 52 év, azóta biztosan nem javult a helyzet.

Input – output

Ez persze így talán még nem olyan sokkoló, hiszen lelki szemeink előtt felsejlik egy tapasztalt, régóta a pályán levő tanár. Van azonban egy egészen megdöbbentő kimutatás is a hazai tanári karról. Ebben az látható, hogy az egyes tantárgyak szaktanárai közül hány 25 éves, hány 26 éves, hány 64 éves van, vagyis minden egyes életkorra ismert a létszám.

Márpedig ha évenként megnézzük az állományt (a fenti négy tantárgyra, vagyis földrajzra, biológiára, kémiára és fizikára láttunk adatokat), akkor azt vehetjük észre, hogy

a 30 évesnél fiatalabb, természettudományi képesítéssel rendelkező tanárokból évenként összesen körülbelül 70 fő van a pályán, az 58–62 éves korosztályban pedig még 600. Vagyis kis túlzással, ameddig kilenc tanár nyugdíjba vonul, addig egy új is megérkezik a pályára.

Aki a hazai köznevelés adatait szeretné böngészni, itt teheti meg.

A politikusoknak fel kéne ébredniük

Orbán Viktor szeretett korábban azzal viccelni, amikor a magyar államadósságról volt szó, hogy „elég nagy már, tud magára vigyázni”. A tanári fizetéseknél mintha inkább az lenne a logika, hogy „a tanári fizetések annyira alacsonyak, hogy ilyen kis összegű problémával nem is érdemes foglalkozni”.

Magyarországon most valami olyasmi érezhető, mintha a politika ugyanúgy elengedte volna a tanári fizetések kérdését, mint a mélyszegénységet vagy a szélerőműveket. Aki ezt nagyon negatívan értelmezi, azt mondja, hogy persze, mert egy autoriter rendszernek birkákra van szüksége, nem kiművelt emberfőre. Aki ennél árnyaltabban vélekedik, azt mondja, hogy mintha a politika az oktatásban nem látná a megtérülést, mintha az nem tűnne jövedelmező ágazatnak. Végül egy másik magyarázat lehet, hogy a politikusok alapítványi, nemzetközi, illetve egyházi iskolákba járatják a gyerekeiket, és mint például az egyházi álláskereső oldal mutatja, ott talán nincs akkora hiány.

Tudásalapú társadalom

Pedig valójában az oktatás az alapja minden gazdasági sikerünknek, és már az élvonalbeli gazdaságból is hiányzik a szakképzett munkaerő. Az pedig biztosan nem segít, ha a jövőben nem lesz, aki felkeltse a gyerekek érdeklődését a fizika, a kémia, a biológia iránt, hiszen így ki lesz orvos, mérnök, ki fogja működtetni a fejlett iparra alapozott gazdaságunkat?

Pedig a big picture-t mintha sokan értenék. Mintha lennének okos emberek, akik látnak összefüggést a tudásalapú nemzetgazdaságok aktuális sikerei (Észak-Európa, Szingapúr, Tajvan) és az ottani oktatás minősége között. Ezek a nagy és látványos sikerek természetesen nem csak a tanárok fizetéseiről szólnak, de hogy azokról is, az egészen biztos.