Meglepő értesítést kapott sok magyar: a jó helyen lévő, nagy lakásaikra az állam elővásárlási jogot szerzett
2021. október 5. – 11:35
frissítve
A nyáron megváltoztatott örökségvédelmi szabályozás a 200 négyzetméternél nagyobb ingatlanokat érinti a Duna-partok, a budai Várnegyed és az Andrássy út világörökségi helyszínein.
Még 2017 decemberében az Országgyűlés elfogadott egy törvényt, amelyhez a kormány készített egy végrehajtási rendeletet is. A nagy visszhangot kiváltó szabályozás szerint a világörökségi területeken álló egyes ingatlanokra az államnak ezentúl elővásárlási joga lesz. Latorcai Csaba, aki akkor még a Miniszterelnökség társadalmi és örökségvédelmi ügyekért, valamint kiemelt kulturális beruházásokért felelős helyettes államtitkára volt, gyorsan igyekezett megnyugtatni a kedélyeket: a törvény a lakásokat, a lakóházakat, a termőföldeket és az erdőgazdasági területeket nem érinti. Ezen a linken pdf-ben megtalálja az akkori, 455/2017. számú kormányrendeletet, amely felsorolta, hogy mely ingatlanokról volt szó.
Mint a kormány akkor közölte, a szabályozás célja az volt, hogy a Duna-partok, a budai Várnegyed és az Andrássy út, illetve egyes vidéki helyszínek (például Tokaj) esetében a kormány megakadályozza, hogy az értékes területeken álló ingatlanok tömegesen külföldiek kezébe kerüljenek, vagy azokat a világörökségi területhez nem méltó célra használják fel.
A témában itt olvasható az Építészfórum, illetve a Népszava egykori cikke.
Elővásárlás
Az elővásárlási jog pedig azt jelentette, hogy amennyiben az ingatlan tulajdonosa eladná az ingatlant, a leendő vevővel tervezett adásvételi szerződésben rögzített feltételekkel az állam nyolc napig beléphet a vevő helyére. Az idén nyáron aztán sok magyar ingatlantulajdonos lepődhetett meg. Hiszen a korábbi tájékoztatással ellentétben a nagy, egészen pontosan
a 200 négyzetméternél nagyobb lakások tulajdonosai arról kaptak hivatalos értesítéseket, hogy az ingatlanjaikra az állam elővásárlási jogot szerzett.
Ahogy egyik beszélgetőpartnerünk elmesélte, nem volt jó érzés a levelet olvasni, a kommunizmus, az államosítás, illetve az állam túlterjeszkedése jutott az eszébe.
Noha természetesen az állami elővásárlási jog nem „államosítás”, de azért egy adásvételi folyamatban így is zavart kelthet az eladó és a vevő oldaláról is, ha ott van kockázatként, hogy az állam belép a folyamatba. Mint beszélgetőpartnerünk elmondta, igazán nem is értette, hogy az államnak ehhez mi köze, hogyan is került az ő magántulajdona környékére.
Az új szabály
Mint a parlament honlapjáról kiderül, az összetett törvényjavaslatot Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyújtotta be.
Az ezt beiktató jogszabály a 2021. évi CI. törvény egyes vagyongazdálkodási kérdésekről, illetve egyes törvényeknek a jogrendszer koherenciájának erősítése érdekében történő módosításáról címet viselte. Az itt olvasható szöveg elég egyértelműen fogalmaz.
A világörökségről szóló 2011. évi LXXVII. törvény úgy egészül ki, hogy a magyar államot elővásárlási jog illeti meg az ingatlan-nyilvántartásban kivett lakóház fő rendeltetési jellegű, valamint a 200 négyzetmétert meghaladó alapterületű, lakás rendeltetésű azon ingatlan vonatkozásában, amely a budapesti Duna-partok, a budai Várnegyed és az Andrássy út világörökségi helyszínen található.
A Magyar Közlöny június 28-i száma hirdette ki az új jogszabályt, a törvény 2021. június 29-én lépett hatályba.
Mi ez az egész?
A magyar állam vagy más állami hátterű intézmény mozgásai az ingatlanpiacon többféle anomáliát is jelenthetnek. A budai Vár és a Belváros (önkormányzati) ingatlanügyletei már eddig is rendre szerepeltek a sajtóban, vagy azzal, hogy egy önkormányzat a csókosoknak milyen kedvező áron adott bérbe lakásokat, vagy azzal, hogy az volt sejthető, a vagyonkezelés, a lakások és más ingatlanok tömeges értékesítése során különös szempontok is érvényesülhettek. Hogy a korábbi jogszabályhoz képest most miért kellett a nagyobb lakásokra is kiterjeszteni az állami elővásárlási jogot, egyáltalán nem tiszta.
Ahogyan az sem, hogy a jogszabályba foglalt törvényi lehetőségeivel mennyire fog élni az állam. Az ugyanakkor semmiképpen sem örömteli, hogy a lehetőség megvan arra, hogy a „haveroktól” az állam drágán megvásároljon ingatlanokat (ehhez elég egy ismerőssel jó drágára írt szerződéstervezet, amire aztán az állam azt mondja, hogy ennyiért inkább én veszem meg), illetve az sem, hogy amennyiben valóban meg is vásárol, akkor azokat valamiképpen hasznosítsa. Az államnak sajnos aligha van képessége a nyolcnapos döntési határidővel megalapozott számításokat végeznie, és csak remélhetjük, hogy nem valamilyen a piacról eltérített hasznosítási gyakorlattal fogunk a jövőben találkozni.