A kormány visszamenőleg belenyúl a hitelmoratórium elszámolásába egyes hiteltípusoknál

2021. szeptember 15. – 23:53

frissítve

A kormány visszamenőleg belenyúl a hitelmoratórium elszámolásába egyes hiteltípusoknál
A bankok vinnék a pénzt, de Orbán Viktor visszaadja – Fotó: Máthé Zoltán / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

Kellett hozzá némi idő, de a kormány talán kezdi felfogni, hogy a nagy sikerként hirdetett moratóriummal sok szerencsétlen adós elég rosszul járt, például azok, akik a hitelkártya-adósságukat nem fizették meg. Mit tesz erre a kabinet? Gyorsan kihirdeti egy visszamenőleges érvényű jogszabályban, hogy nem is tartoznak annyival az emberek, mert itt egy új rendelet, fizessenek inkább a bankok, és nagyon gyorsan számolják újra, hogy kinek jár vissza pénz.

A kormány szerda este a Magyar Közlönyben két új rendeletet jelentetett meg, az 536/2021. és az 537/2021. számút a hiteltörlesztési moratóriumról. Az Orbán Viktor által szignált szabályok közül az első aligha okozott meglepetést, arról szól, hogy milyen rászoruló csoportoknak hogyan hosszabbodhat meg a fizetési haladék. Ma már azért a legtöbb adós vélhetően felfogta, hogy ha tud, érdemes fizetni, mert irdatlan nagy szívás hosszasan beleragadni ebbe a helyzetbe, de akinek nincs más megoldása, annak tényleg nincs más megoldása.

Sokkal meglepőbb viszont a második rendelet, amelyet

  • a természetes személyek hitelkártya-szerződésére, valamint
  • a fizetési számlához kapcsolódó hitelszerződésére (folyószámlahitel) kell alkalmazni.

Itt az látszik, hogy a kormányban valaki rájött, hogy amennyiben a moratórium alatt valakinek ketyeg a szerződés szerinti (ezekben az esetekben jellemzően magas) kamata, akkor bár a bankok kamatos kamatot nem számíthatnak fel, annál nagyobb ajándékot nem is lehet adni a bankrendszernek, mint a haladék felé terelni az adósokat, mert majd az adósok jó nagy veszteségeket szenvednek el.

Ezért a kormány úgy döntött, hogy ennyit mégse fizessenek a haladékosok: nekik valami kisebb kamatot lehessen meghatározni. Ezért a bankok gyorsan számítsák ki, hogy a piaci átlagos kamatnál többet vagy kevesebbet számolnak fel, és ha többet, akkor legyen inkább az a kisebb kamat releváns. A bankok ezzel nemcsak pénzügyi terhet kaptak a nyakukba, hanem ügyintézésit is: 60 napjuk van, hogy elszámoljanak az ügyfelekkel, és fizessenek azoknak, akiknek ez jár.

Vicces esettanulmány

A szemünk előtt követhető végig egy nagyon érdekes esettanulmány az át nem gondolt intézkedések mintapéldájaként: a magyar hitelmoratórium. Az ilyen történetek érdekes jellemzője, hogy a felszínen végig sikerként is eladható.

Világbajnok a magyar moratórium, világszinten is ez sikerült a legjobban – ilyen felcímekkel lehet írni róla, itt van például a Magyar Nemzet friss cikke.

Valójában a folyamat mentén végig nem lehetett tudni, hogy minden értelmes szakcikk és kijózanító figyelmeztetés ellenére a döntéshozók tényleg végig nem értették ennek a haladéknak a matematikáját. Azt hitték, hogy a kritikus sajtó csak riogat, vagy ami még rosszabb, előre elhatározták, hogy látszatsikert kovácsolnak abból, hogy

  • ez itt Európa leghosszabb moratóriuma;
  • ennyi meg ennyi milliárdot hagytunk a családoknál;
  • és ha esetleg az ügyfél elkezdené megérteni, hogy még jóval hosszabb adósságcsapdába került, akkor majd legfeljebb utólag módosítjuk a feltételeket.

A fizetési haladékról sokat írtunk

A „Most jött a döbbenet: súlyos ára volt a hitelmoratóriumnak” című írásunkban megpróbáltuk világosan leírni, hogy bár a bankok és a pénzügyi újságírók igyekeztek jó előre figyelmeztetni a moratórium hátulütőire, mégis a magyar ügyfelek csak nagyon későn, az úgynevezett lezáró levelek elolvasásánál eszméltek.

Ekkor szembesültek azzal, hogy amennyiben 10 hónapig nem fizették a kamatokat, akkor nem 10 hónappal nőtt meg a hitelük futamideje, hanem akár 13-14, egyes esetekben 25-30 hónappal is. Ha pedig egy hosszabb és nagyobb hitelnél haladékot kértek, akkor lehet, hogy sok millió forinttal kell majd többet fizetni a bankoknak.

A bankok nyeresége az égben

A bankok pedig köszönték szépen, 2021-ben soha nem látott féléves nyereséget értek el. Természetesen, hiszen a haladék miatt az ügyfelek nem építették le a hitelállományaikat, a bankok a fellendülés során új hiteleket is folyósítottak, és bár a haladék alatt kamatos kamatot nem számolhattak fel, így is sokkal nagyobb állomány után szedhettek kamatokat.

Erről itt írtunk is. Vicces volt, hogy valamikor pár hónapja azért megváltozott a tónus, az MNB hirtelen már nem azzal nyugtatta a közvéleményt, hogy tévesek azok a sajtóhíresztelések, hogy nagyon megnyúlna a törlesztés, hanem végre már arról is kommunikált, hogy aki tud, kezdje már meg a törlesztést.

Korábban, például Nagy Márton alelnök idejében azért a lépések következményeit pontosabban kiszámolták, itt egy ideig volt egy nagy félreértés, hogy „nem fog fájni” a moratórium, utána nehéz volt hirtelen arra kérni mindenkit, hogy fizessen már végre, mert baj lesz.

A fordulat

Pedig a dráma ekkor már világított. Az első, vagyis a „moratórium 1” elnevezésű, 2020. március 18-tól 2020. december 31-ig tartó haladék után ugyanis elindult a „moratórium 2” is , de az első időszakról a bankok értesítőket, úgynevezett lezáró leveleket küldenek. Sokan megdöbbentek, amikor elolvasták, hogy miképpen módosult a szerződésük.

Ha valaki haladékban volt végig, akkor nem 10 hónappal a korábban tervezett lejárat után fut ki a hitele, hanem a futamidő évekkel is meghosszabbodhat, és a nominálisan visszafizetendő kamat milliókkal nőhet.

Fontos hangsúlyozni, hogy az MNB nem adott megtévesztő információkat, az úgynevezett haladék alatt az ügyfél közgazdaságilag jól járt, hiszen a meg nem fizetett kamat elporlasztott törlesztőrészleteit kell majd a későbbiekben úgy törleszteni, hogy az ügyfeleknek a haladék után sem emelkedhet meg a havi törlesztőrészletük, ezért sok hónapra elosztva jönnek ki a rémisztő számok.

Nem mutatjuk be a vonatkozó számpéldákat, sokszor megtettük. A lényeg, hogy az ügyfeleknek a felismerés tényleg mellbevágó lehetett. Csakhogy emiatt a bankok tényleg nem okolhatók, bár örökre ők lesznek a bűnbakok, de ők csak végrehajtották a jogszabályokat.

A lakosság pedig vélhetően ezt az egészet csak elenyésző mértékben értette, a kormányzat, illetve az MNB azzal hibázott, hogy általában úgy beszélt a haladékról, mint egy nagy „vívmányról”, büszkén mondták el, hogy milyen sokan élnek vele, milyen kivételes hosszúságú a magyar haladék.

Írhattuk sokszor, hogy

  • azoknak, akiknek teljesen befagytak a jövedelmei, a hiteltörlesztési moratórium nagy segítség, és egyfajta kényszerű választás is.
  • Azoknak azonban, akik szabadon dönthetnek, folytatják-e a régi mederben a törlesztést, vagy haladékot kérnek, mérlegelniük kell, és mivel nem érdemes nagyon megnyújtani a kellemetlen adósi létet, aki tud, annak érdemes fizetnie.

Éljen a nép!

Olyan ez, mintha arról születne döntés, hogy mostantól a gáz és az áram kerüljön inkább feleannyiba, és a szolgáltatók visszamenőlegesen fizessenek vissza pénzt, ráadásul annak többet, aki többet égette a villanyt. Vagy vitatná azon intézkedés jogosságát, hogy a sör is kerülhetne 100 forinttal kevesebb pénzbe? Ha az elmúlt évben két sört ivott, visszakap 200 forintot, ha ezret, visszakap 100 ezret.

Visszamenőleges? Na és? Hatósági? Jó, de az embereknek kedvez, lehet a válasz. Valójában viszont nem minden embernek. (Arról nem is beszélve, hogy – a fenti példánál maradva – a sörgyár mondhatja ugyan, hogy ez egy visszamenőleges szabályozás, de akkor majd kimondja a jogszabály, hogy nem a múlt árait változtatták meg, hanem „csak úgy” kell fizetni.) Mert ha most a kormány úgy dönt, hogy a lakosság egy részét mégis mentesíti a terheinek egy része alól, az nemcsak egy nyilvánvaló utólagos belenyúlás egy szerződésbe, hanem másrészt megint az örök kormányzati moral hazard.

Ha valaki számolt, korrekten utánajárt a moratórium következményeinek, dönthetett úgy, hogy bár neki is nehézségekbe ütközik a hitelkártya-adósságának a megfizetése, de valahogy kiszenvedi a tartozás törlesztését. Megint azok érezhetik arcul csapva magukat, akik komolyan vették a kormányzat matekját, elhittek egy törvényt, nem feltételezték, hogy majd utólag megint rádob a kormány egy adag terhet a bankokra.

Félreértés ne essék, nem az első fél évben 405 milliárd forintos nyereséget realizáló bankokat kell sajnálni, ezt irreális elvárni a szavazóktól, sokkal inkább a jogbiztonságot, és azt, hogy valaha majd legyen olyan, hogy a magyar lakosságnak a meglevő, mindenki számára elérhető információk alapján kelljen felelős pénzügyi döntést hoznia.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!