Kőkemény húzás a NAV-tól: úgy árverezi el a Lambót és a többi luxusautót, hogy azok nem is a maszkosztogató áfacsalóéi

2021. szeptember 10. – 07:31

frissítve

Kőkemény húzás a NAV-tól: úgy árverezi el a Lambót és a többi luxusautót, hogy azok nem is a maszkosztogató áfacsalóéi
Az árverezésre kerülő Lamborghini Aventador – Fotó: Varga Mihály / Facebook

Másolás

Vágólapra másolva

Aki azt hitte, nem jöhet már újabb csavar az orvosi maszkokkal jótékonykodó, luxusautós áfacsalók ügyében, az tévedett: miután a bűnbandától lefoglalt kocsik készülő árverezésével eldicsekedett a NAV mellett Varga Mihály pénzügyminiszter is, kiderült, hogy a magyar hatóság eljárását vitatja a járművek valós tulajdonosa. Az ugyanis papíron nem az adócsalással gyanúsított férfi és csapata, hanem egy Németországban bejegyzett társaság, amely autók lízingelésével, flottakezeléssel foglalkozik.

A szóban forgó négy, elvileg hamarosan elárverezett kocsit az adócsalók tőlük bérelték, ám a NAV és a bíróság – a cég ügyvédje szerint kikezdhető indoklással – elutasította az igényüket, amikor bejelentkeztek értük. Ha végül egy újabb perben mégis nekik ad igazat a törvényszék, az állam vaskos kártérítést fizethet.

A jótékony áfacsaló

A furcsa einstand előtörténetéről a teljes magyar sajtó beszámolt tavaly. A Covid első hulláma idején Győrben egy ismeretlen jótevő egy metálzöld Lamborghini Aventadorral és egy fekete Bentley Continentallal ment jótékonykodni, konkrétan maszkokat vitt a kórházba és az idősotthonba, amikor éppen súlyos maszkhiány volt az országban.

A Lamborghini Aventador és a fekete Bentley Continental – Fotó: Varga Mihály / Facebook

A kocsik gazdája, István a Kisalföldnek interjút is adott, egyebek mellett azt mondta, “ott segít, ahol éppen tud, állatmenhelyeket is rendszeresen támogat”. Szóba került még István autók iránti rajongása (“mindig is az volt a vágyam, hogy ilyeneket vezethessek, szeretek rájuk nézni, szeretem a hangjukat, a szépségüket, legszívesebben bevinném őket a nappalimba”), de a lap arról már szemérmesen nem kérdezte a férfit, miből futja neki a nem éppen filléres járművekre. Az Aventadorokat 150-200 millió forintért lehet megvásárolni újonnan, de egy Bentley Continental is 60 millió körül mozog.

Ha a Kisalföld cikkéből nem is, a Nemzeti Adó és Vámhivatal néhány hónappal későbbi közleményéből kiderült, miből finanszírozta István és köre fényűző életmódját: számlagyár üzemeltetéséből.

Gazdaságfehérítés einstanddal?

Ugorjunk előre az időben 2021. szeptemberéig. A NAV és nyomában Varga Mihály pénzügyminiszter a héten a Facebookon büszkélkedett azzal, milyen különleges árverés készül: 4 luxusautó (a Lamborghini Aventador és a Bentley Continental mellett egy Porsche Panamera Turbo 971 és egy Porsche Panamera 971) kerül kalapács alá.

Ahogy erről mi is beszámoltunk, a képekből meg lehetett állapítani, hogy azokról a kocsikról van szó, amelyeket tavaly nyáron a győri áfacsalóktól lefoglaltak. A gazdasági tárcavezető ennek apropóján meg is ragadta az alkalmat, hogy a kormány gazdaságfehérítő intézkedéseit és az adócsaló bűnözők elleni hatékony fellépést reklámozza, az ehhez hasonló árverésekből ugyanis a központi költségvetésbe folyik be a pénz.

Igen ám, de a miniszter posztja alatt kisvártatva megjelent egy kommentelő, dr. Horváth Lóránt ügyvéd, aki a járművek valós tulajdonosainak jogi képviselőjeként hivatkozott magára, és lényegében azt állította: a hatóságok úgy készülnek elárverezni a 4 autót, hogy azok nem is a letartóztatott bűnbanda tagjainak tulajdonában álltak, ők csak használták őket. Megkerestük a hozzászólást író Horváth Lórántot, hogy avasson be minket az ügy részleteibe.

Lízingelt kocsikkal vagizott István

Horváth Lóránt a Telexnek elküldte az ügy jogi hátterét képező NAV-os és bírósági határozatokat és elárulta az ügyfele, a tényleges tulajdonos nevét is: az A. B. Dienstleistungs nevű német (de magyar felső vezetéssel rendelkező) cégről van szó, amely főként autók lízingelésével foglalkozik, és több ezer kocsija fut Európa-szerte. Az üzleti modell a következő: a társaság többnyire úgy vásárol autókat, hogy azokat részben megfinanszíroztatja egy pénzintézettel, a havi részleteket pedig abból fizeti, hogy az autókat bérbe adja (különböző modellekben lízingeli) ügyfeleknek.

A történet tehát három szereplős, finanszírozóként ott van a hitelező bank, akinek jelzálogjoga van a kocsira, tulajdonosként a lízingelő cég (jelen esetben az A. B. Dienstleistungs), használóként pedig az ügyfél, aki bérli a kocsit.

Ilyen ügyfél volt István, az áfacsalással lebukott győri férfi is, akinek a tavaly nyári kényszerintézkedés során lefoglalták az összes értékesebb vagyontárgyát.

Idáig nem is volna semmi baj, mondta a Telexnek Horváth Lóránt, hiszen a helyszínen eljáró nyomozóknak nem lehet tudomása arról, mi az, ami ténylegesen a gyanúsítotté, és mi nem. Az eljárás folyamán azonban jellemzően tisztázódni szoktak a valós viszonyok, a jogos tulajdonos bejelentkezik a tárgyért, igazolja, hogy az övé, és végül (igaz, gyakran csak némi huzavona után) visszakapja azt. De ezúttal ez nem sikerült többszöri próbálkozásra sem, a következő lépésben pedig a német cég végignézheti, ahogy több százmillió forintnyi vagyonát elárverezi a NAV.

A Bentley belseje – Fotó: Varga Mihály / Facebook

A hatóságok érvei

A vagyonelkobzás és a sürgős árverezés jogi alapja a magyar adóhatóság és a Győri Járásbíróság szerint a következőképpen néz ki: a NAV arra hivatkozik, hogy az autókra már nincs szükség a bizonyítási eljárásban, de a lefoglalásukat sem lehet megszüntetni. Ellenben a tárolásukat, őrzésüket csak jelentős költségek árán tudnák megfelelően megoldani, ráadásul ahogy telik az idő, az értékük csökkenne, ezért mielőbb túl kell adni rajtuk.

A bírósághoz az ügynek az a része tartozik, amelyben a A. B. Dienstleistungs megpróbálta felülbírálati indítvány keretében elérni, hogy visszakapja az autókat. Ezt a kérést elutasították. Az indoklásból (amely a konkrét ügyre csak nyomokban utal, többször hivatkozik általánosságban jogszabályokra) kiderül, hogy a bíróság úgy látja, az autókra mint vagyontárgyakra megáll az a kitétel, miszerint az elkövető a bűncselekmény elkövetése során, vagy azzal összefüggésben szerezte őket.

Mint fentebb írtuk, a lefoglaláskor egyik jármű sem volt a gyanúsítottak tulajdonában, de a bíróság ezt a körülményt arra való hivatkozással kerüli meg, hogy szerintük a gyanúsított színlelt ügyletek keretében íratta másra az autókat, hogy a nevéhez ne legyen közvetlenül köthető ilyen nagy értékű vagyontárgy. Ezt két körülményre alapozhatják:

  • Az egyik, hogy a gyanúsított tanúvallomásaiban sajátjaiként emlegette a járműveket.
  • A másik, hogy az összesen lefoglalt öt autó (eredetileg ennyi volt, de egyet, a legkevésbé értékeset az eljárásban visszaadták) közül az egyiket, a Lamborghini Aventadort a gyanúsított eredetileg maga vásárolta. Később – hogy mi célból, azt nem tudjuk – úgy döntött, hogy eladja a flottakezelő A. B. Dienstleistungsnak, majd a már leírt konstrukcióban visszabérli tőlük.

A bíróság arra is hivatkozik, hogy az autók havi lízingdíját a gyanúsított minden bizonnyal a számlagyárból befolyó, illegális jövedelméből fedezte, hiszen legális, kisadózó vállalkozóként szerzett pénze éves szinten sem érte el három kocsi havidíját. Mint írják, megalapozottan lehet arra következtetni, hogy a vádlott költséges egzisztenciáját a bűnszervezet révén szerzett összegből finanszírozta, így (figyelem, súlyos bürokratanyelv következik!) a Lamborghinivel kapcsolatos “befizetési, bérleti díj fizetési és egyéb költségeket is ekképp fizette meg (…), így a gépjármű a bűnszervezetben való részvétel ideje alatt szerzett vagyonnak is tekinthető, így arra a későbbi vagyonelkobzási törvény feltételei fennállnak.”

A bérbeadók szerint ebből semmi nem áll meg

A német cég jogi képviselője mindezzel nem ért egyet, ezért még augusztusban újabb felülbírálati indítványt fogalmazott a győri bíróságnak, ám ezt is elutasították. Annak ellenére történt így, hogy mint Horváth Lóránt meséli, az autókhoz tartozó második slusszkulcs a mai napig az A. B. Dienstleistungsnál van, a törzskönyvek pedig – a hazai gyakorlathoz hasonlóan – a hitelező német pénzintézetnél. Tehát gyakorlati szinten akár úgy is tűnhetne, a tulajdonjog kérdése egyértelmű.

Horváth jogi szakvéleménye szerint a magyar hatóságok indoklásai nem állnak meg: a lefoglalást nemhogy nem lehet megszüntetni, de egyenesen meg kell szüntetni ebben az esetben, a vagyonelkobzás nem jogszerű, és semmivel nem tudják megindokolni, miért volna drága a sima bűnjelraktárban letakarva parkoló autók tárolása.

Mint a vagyonelkobzással kapcsolatban mondja, még a Lamborghini esetében sem lehetne arra hivatkozni, hogy azt eredetileg a gyanúsított a bűncselekményből származó pénzből vásárolta – még ha ez minden bizonnyal így is van –, hiszen utána az A. B. Dienstleistungs jóhiszeműen, részben saját forrásból, részben bankhitelből megvásárolta tőle az autót piaci áron. A másik három kocsinál pedig még ez a körülmény sem áll fenn.

Erre a Porsche Panamerára is lehet majd licitálni – Fotó: Varga Mihály / Facebook

“Nem igaz, hogy a Bérbeadó gazdagodott volna bármilyen bűncselekményből származó vagyonnal. Az A. B. Dienstleistungs a gépkocsi tulajdonjogáért vételárat fizetett (a Lamborghini esetében), tehát nem lehet szó „gazdagodásról” – írta Horváth, aki szerint messzemenő következményei lehetnek, ha a magyar bíróság így kezeli az ilyen ügyeket.

Ezzel az erővel ugyanis bárkinek a bérbe adott értékes vagyontárgyai kalapács alá kerülhetnek,

ha a bérlőről ne adj isten kiderül, hogy bűncselekményben érintett. Márpedig a bérbe adónak nem tisztje a bérlője zsebében turkálni, és az után nyomozni, miből fizeti a havi díjakat.

Jöhet a kártérítési per

Az ügyvéd azt mondta a Telexnek, ahogyan most áll a dolog, az autókat el fogják árverezni a vitás jogi helyzet ellenére, és ebben az esetben kénytelenek lesznek igénypert indítani több százmillió forint értékben. Az árverezés akképp lehetséges anélkül, hogy a NAV-nál lennének az autók iratai, hogy a vagyonelkobzás úgynevezett “eredeti szerzésmódnak” minősül. Ilyen esetben nem kell a korábbi tulajdonos hozzájárulása ahhoz, hogy új tulaja lehessen az autóknak, egyszerűen új papírokat és rendszámot kapnak, és forgalomba helyezhetők. Horváth Lóránt állítása szerint ugyanakkor jogász kollégák sokasága véli úgy, hogy az ügyben indított kártérítési pert megnyernék a magyar állammal szemben, amelynek ekkor (nagyjából 2-3 év múlva, mire végigfut az eljárás) kamatostul meg kellene térítenie a német cégnek az autók teljes értékét.

Ha pedig az bizonyosodik be bírósági úton, hogy jogsértő volt az árverés, akkor azok is gondban lehetnek, akik a NAV árverésén megvásárolják a kocsikat, hiszen lehet, hogy vissza kell szolgáltatniuk őket az eredeti tulajdonosnak, az állam pedig őket kell hogy kártalanítsa.

Megkérdeztük a NAV-ot a saját álláspontjukról az ügyben, de válaszukban csak a bírósághoz irányítottak minket. Feltettük a Győri Járásbíróságnak is részletes kérdéseinket, de egyelőre nem kaptunk választ tőlük.