Fontos brókerházasság: az Erste megvásárolta a Random Capitalt

Az Erste Befektetési Zrt. megvásárolta a Random Capital Zrt. brókercéget. Látszólag Góliát beszippantotta a kis Dávidot, hiszen előbbi 2900 milliárd forintos ügyfélvagyont kezel, utóbbi pedig csak 70-et. Ám, mivel utóbbi egészen mást csinál, a pörgős, sokat üzletelő (tradelő) hazai kisbefektetők egyik kedvenc szolgáltatója, így ha az általuk generált tőzsdei forgalmat nézzük, már sokkal kisebb a differencia. Az év első hét havában az Erste 959 milliárd forintnyit boltolt, míg a Randomforgalma 188 milliárd forint volt.

Hogy néz ki ez a piac?

Annak, aki kevésbé szokott hazai brókerforgalmakat elemezni, ezt a piacot nagyjából úgy kell elképzelni, hogy a Magyarországon aktív befektetési szolgáltatók között van három óriás, ők az Erste, a Concorde Értékpapír és a Wood & Co.

A brókerszentháromság tagjai külön-külön is a piac negyedét-ötödét lefedik, és utánuk jönnek azok a többiek, így a Random, az Equilor, a Raiffeisen, a CIB, a KBC, és érdekes módon a brókerek között a piacvezető hazai OTP is csak egy a követőkből. Valaha voltak még olyan cégek is, mint Buda-Cash, a Quaestor, a Hungária, de most ezt a csapatot felejtsük el, mert ez egy másik, már remélhetőleg vissza nem térő történet. Bár szegény ügyfeleik is el tudnák felejteni, de döbbenetes módon a kifosztott ügyfelek sorsa még ma is részben rendezetlen.

Új első születik

Na már most, ha a szorosan egymás nyakában lihegő dobogósok közül valaki kicsippent egyet a második vonalból, akkor könnyen hazai piacvezetővé válhat, nemcsak ímmel-ámmal, hanem tartósan, talán ez is motiválta az üzletet.

A deal hátterét magyarázó háttérbeszélgetésen a magyar tőkepiac két, egymást évtizedek óta ismerő, igaz eddig egymással nem üzletelő emblematikus vezetője, vagyis Celovszki Róbert, az Erste Befektetési elnök-vezérigazgatója és Virág Ferenc, a Random Capital vezetője meséltek az üzletről.

Mint megtudtuk, a Random Capital az eddigi kiszolgálással és az eddigi költség- és díjstruktúrával fogja kiszolgálni az ügyfeleket (az Ersténél 262 ezer, a Randomnál 22 ezer ügyfélszámla van), a vásárlásnak a közvetlen szinergiákon túl inkább az a motivációja, hogy a felek tanuljanak egymástól, a Randomnak elkélt a banki háttér, a hálózat, az Erstének pedig az említett dinamikus ügyfelek mozgatásában, kiszolgálásában van mit tanulnia a fürge kicsitől.

Állandóan vásárolnak

Cselovszki Róbert arra is visszaemlékezett, hogy a magyar pénzügyi piac jó étvágyú nagygömböcénél, vagyis az Ersténél ez már a tizedik befektetési vonatkozású cégvásárlás volt. Aligha tudnánk mindet felidézni, de ismert hazai cégek voltak a Dunainvest, a Nomura, az Első Magyar-Angol Bróker, de idekerült a Postabank, a Mezőbank és a Budapest Bank brókerrészlege is, vagy a Citi lakossági ügyfelei (jé, majdnem sikerült a tíz).

Állítólag valamennyi tranzakció megérte utólag, ez mérhető volt, hiszen el lehetett különíteni, hogy az átvett ügyfeleken mekkora forgalmat generált utána a bank. A siker fő oka talán az lehetett – merengett Cselovszki –, hogy amikor a kisebb, specialista brókercégek megérkeztek a nagy akolba, akkor már nemcsak egyféle ügylettípussal, de mindenféle egyéb termékkel is ki lehetett őket szolgálni.

Az Erste ugyanis már az a szatócs, akinél tényleg mindent lehet kapni, amit nem, az vagy nem is létezik, vagy legalábbis tiltott

– mondta Cselovszki.

A Random oldaláról

Kicsit talán keserédesebb, de mindenképpen szimpatikusan realisztikus volt Virág Ferenc sztorija. Ő ugyanis másodszor lépett ugyanabba a folyóba, és bár élete tranzakciójának napján indokolt volt a pezsgőbontás (bár a pontos, de még a pontatlan árat sem tudtuk meg), de Virág Ferenc elmesélte, hogy a fél életét arra tette fel, hogy bebizonyítsa, hogy a hazai piacon is érdemes egy magyar tulajdonú, független brókercégből kiszolgálni a lakossági ügyfeleket.

Első cége, az Equitas végül a KBC-csoportnál landolt, majd most, nyilván érdemben más körülmények között, de újabb „gyermekét”, vagyis a Randomot is eladta.

Mint elmesélte, belátta, hogy

a banki háttér nagyon fontos, és bár a magyar befektetők vagyona szépen gyarapodott mostanában a jó hozamok miatt, azt a széles befektetői bázist, ami a nyugati, főleg az angolszász országokban felépült, itthon továbbra is képtelenség kialakítani, pláne egy független, fiókhálózat nélküli intézményből.

Talán majd most, ha megnézzük az elmúlt éveket, itthon egy ideig volt ugyanis egy verhetetlen csodatermék, az ötéves időtávban majdnem 5 százalékos átlagos hozamot kitermelő MÁP Plusz. Csak aztán szép lassan úgy megemelkedett az infláció, hogy eltűnt az állampapír reálhozama (vagyis infláció feletti megtérülése), de közben a tőzsdéket öröm nézni, könnyedén szállítják a két számjegyű éves hozamokat, és most éppen az a periódus van, amikor a tőzsdék átlagában a budapesti felfelé lóg ki.