Magyarország támogatja a megújuló energia térnyerését. A tetőre helyezett napelemrendszereket is, bár ezeknek bőven vannak kihívásai is, például a hálózat üzemeltetése szempontjából. Az biztosan nem lehet cél, hogy a napelemesek tömegesen pórul járjanak. Szeptember 1-jén az MVM Next veszi át az Elmű–ÉMÁSZ ügyfeleit, az áramszolgáltató-váltás egyelőre több tízezer napelemesnek rémálom. Lesz-e megoldás?
A hazai árampiacon fontos változás várható, szeptember 1-től az állami MVM Next veszi át az Elmű–ÉMÁSZ ügyfeleit. Utóbbi cég a német E.ON-csoport tagja. Arról, hogy milyen teendői vannak az ügyfeleknek, hol lesz a jövőben az ügyfélszolgálat, milyen applikációk működnek és ki fogja üzemeltetni a hálózatot, itt olvashat részletesebben is.
Alapból nem bonyolult
Mindez egy elég professzionális folyamatnak tűnik, ahol sok dolga nincsen a „mezei” áramhasználónak, a jövőben majd más fogja kiszámlázni a rezsicsökkentett áram és a rendszerhasználat díjait. Van azonban egy kör, a háztartási méretű kiserőművesek (HMKE), akik most eléggé ki vannak akadva.
Ha így nem lenne egyértelmű, hogy kikre gondolunk, azokról a fogyasztókról van szó, akik a tetőre napelemrendszert telepítettek, és amely körből a Telex.hu is több levelet kapott. Azt pontosan ugyan nem lehet tudni, hogy ez a szolgáltatóváltás hány ilyen ügyfelet érint, de
2020 végén már 88 112 darab háztartási méretű naperőmű termelt Magyarországon villamos energiát.
Tóth Tamás, az energiahivatal (MEKH) elnökhelyettese korábban úgy nyilatkozott, hogy ebből 72 ezer fő volt természetes személy (egy bolt vagy egy cég tetejére is lehet nappanelt szerelni), és a kormányzat azt tűzte ki célul, hogy 2030-ra legalább 200 ezer háztartás rendelkezzen átlagosan 4 kW teljesítményű, tetőre szerelt napelemes erőművel.
Ennek a csapatnak van egy sajátossága, ők nem csak vételeznek áramot a hálózatról, de más esetekben be is töltenek a rendszerbe, a zavar az ő elszámolásuknál jelentkezik.
Ennek megértéséhez nézzük meg, hogy miként történik a szolgáltatóváltás, és miként befolyásolja ez az ügyfelek és mindenkori szolgáltató közötti elszámolást.
A két nagy cég, vagyis az átadó és az átvevő úgy számol el egymással, hogy az Elmű–ÉMÁSZ minden ügyfél részére 2021. augusztus 31. zárási dátummal végszámlát készít, amely várhatóan szeptemberben fog megérkezni.
A napelemes ügyfeleket támogatja Magyarország, így ők a hálózatból kivett és a hálózatba betöltött villamos energiát „nettósíthatják”, vagyis az oda-vissza villamosenergia-áramlást egyaránt mérik a műszerek, majd a felek évente egyszer elszámolnak egymással. Ha a háztartás többet fogyasztott, akkor ezért a különbségért ő is díjat fizet. Ha pedig többet termelt, akkor pénzt kaphat.
A magyar árampiac
Magyarországon az árampiac két éve forrong, átalakul. Röviden a lényeg: három igazán nagy szereplő van az áramszolgáltatók és hálózatüzemeltetők piacán, az állami MVM-csoport, a német E.ON és a Mészáros Lőrinc nevével fémjelzett Opus-csoport. Az elmúlt években közöttük rengeteg adásvétel zajlik, mert a felek részben racionálisan, részben uniós szabályokat követve, kicserélgetik, adják-veszik a cégeiket.
A nettósítás sokkal jobb
A baj csak az, hogy a fogyasztó többet fizet, ha vásárol, mint amennyit kap, ha ő ad le. Ebből a remek cikkből (Rakéta.hu) az is kiderül, hogy a differencia nagyjából háromszoros, vagyis az Elmű–ÉMÁSZ tarifatáblája szerint
37,537 forintot fizet a fogyasztó kWh-ként az áramért, de csak 13,17 forintot kap kWh-ként, ha ő értékesít.
Ez azért teljesen indokolt, mert az áram árának csak egy része maga az energia, egy másik fontos része a rendszer működtetése, karbantartása, az áram szállítása. Mivel ezt nem a háztartás végzi, valójában az lenne a „piaci” megoldás, hogy a háztartás akkor is fizet a rendszerhasználatért, ha ő kap, de akkor is, ha ő tölt be áramot.
Profán példával, ha autóval kimegyünk a piacra almát venni, akkor is mi fizetünk a benzinért, de ha azért megyünk ki, hogy eladjunk pár láda körtét, akkor is mi fizetünk az üzemanyagért.
Ám Magyarország szorgalmazza a háztartások megújulóenergia-használatát, így a szaldós megoldásnál azzal fizeti ki a fogyasztót, hogy ő a nettósítás során egy az egyben számolhatja el a megtermelt és az elfogyasztott áramot (olyan a rendszer, mintha ilyenkor minden költségmentesen, magától működne).
A végszámla bekavar
Na de miért okoz gondot a szolgáltatóváltás? Éppen emiatt, vagyis azért, mert az ügyfélnek az a legjobb, ha minél hosszabb időtáv alatt egyenlítheti ki a termelését és a fogyasztását, egy köztes számlával vesztesége keletkezik.
Ha a végszámla miatt a fogyasztónak most többlettermelése van, és valószínűleg sokaknak van, mert éppen a napos, meleg nyár után vagyunk, akkor kellemetlen helyzetbe kerül. Most kap valami pénzt ugyan a megtermelt áram után, de majd szeptembertől, a jövő nyárig, amikor a fogyasztó már inkább kivesz a rendszerből, drágán fogja venni az áramot.
Nyereség – veszteség
Álljon itt erre egy szemléletes tőzsdei analógia! Ha a részvényekkel elérhető árfolyamnyereség után 15 százalékot kell adózni, de az árfolyamveszteséggel ez nettósítható, akkor a tőzsdei befektetőknek az lesz az érdekük, hogy a nyereséget és a veszteséget minél hosszabb távon lehessen kiegyenlíteni. Öt év alatt szépen felhasználhatók a veszteségek, vagyis tényleg csak a nettó nyereség után fog adózni a spekuláns. Ám, ha rövidebb az időszak, akkor több lesz az adóteher. Mindig vannak jobb és rosszabb évek, ha minden évben adózni kell, és nem lehet átvinni a veszteséget, akkor összességében már több lesz a fizetendő adó, ha pedig minden nap el kellene számolni az adóhatósággal, akkor hiába lenne sok mínuszos nap is, a nyereségek után gyakran és sokat kellene adózni, már nem érné meg a tőzsdei spekuláció.
Veszteségek a háztartásoknál és a hálózatban
Több olvasó is leírta nekünk a saját egyedi helyzetét. Ezek alapján nagyjából úgy lehet számolni, hogy
egy családi ház esetében két-három havi fogyasztást, mintegy 30-45 ezer forintot bukhat el egy ilyen fogyasztó. Ezt az összeget biztosan jó nagy, tízezres ügyfélszámmal kell beszorozni, tehát sok százmilliós összesített tétről beszélhetünk.
Egy pillanatra azért érdemes a hálózat problémáira is kitérni. A hálózat üzemeltetői ugyanis nem kis nehézségek árán próbálják menedzselni, hogy amikor sok nappanel termel áramot, át tudják venni a megtermelt energiát, amikor pedig mindenki inkább fogyasztana, ki tudják szolgálni a háztartásokat.
A háztartási napelem ugyanis egy időjárásfüggő szisztéma. Ha süt a nap, akkor jó eséllyel a tetőre szerelt panelek több áramot termelnek, mint amit a család elfogyaszt. Vélhetően éppen ilyenkor, vagyis napközben eleve alig van otthon valaki, mert dolgozik, iskolába jár, vagyis nincs akkora áramfogyasztás. Viszont a háztartás akkor is fogyaszt áramot, sőt, akkor igazán, amikor a nappanel nem dolgozik, mert este van és sötét, vagy tél van és hideg, égnek a lámpák, működik a fűtés.
A szolgáltatók biztosan fejleszthették volna jobban is a rendszereiket (ők nyilván azt gondolják, hogy a limitált, rezsicsökkentett árak miatt kevesebb jutott fejlesztésre), mindenesetre a rendszer nem igazán képes problémamentesen kezelni a nappaneleseket, mert a hálózat már a műszaki tartalmát tekintve eléggé elöregedett.
Van, ahol nem is adnak ki engedélyt, mert ha a vezeték nem képes kezelni a feszültségesést és a többletfeszültséget, az gondot okozhat. Például maguknak a napelemeseknek is. Ha ugyanis a feszültségingadozás miatt lekapcsol például egy nyaralóban a rendszer, addig nem is termel a panel áramot, ameddig valaki arra nem jár és vissza nem kapcsolja.
A szolgáltatók egyeztetnek
A probléma tehát az, hogy jó sok pénzt veszíthet az olyan „ártatlan” ügyfél, aki semmi rosszat nem tett, csak éppen a feje felett megváltozott a szolgáltatója. Érzik ennek a helyzetnek a fonákságát a szolgáltatók is. amelyeket természetesen megkerestünk. Az E.ON és az MVM is válaszolt, és nagyjából azonos tartalmú válaszaikban jelezték, hogy
a háztartási méretű kiserőművel rendelkező ügyfelek elszámolásával kapcsolatosan jelenleg is zajlanak az egyeztetések az Elmű–ÉMÁSZ Energiaszolgáltató Zrt. és az MVM Next Energiakereskedelmi Zrt. között, a két vállalatcsoport közösen keresi azt a megoldást, amely lehetőséget ad a jelenleg szigorúan szabályozott folyamatoktól való eltérésre.
Mi lehetne a megoldás?
A megoldás például az lehetne, ha a szolgáltatók képesek lennének éppen az átállásnál leolvasni a mérőket, és ez a mérőállás lehetne a nyitóérték az új szerződésben.
Van, ahol ez egyszerűbb, mert a kerítésen kívülről, digitálisan is le lehet olvasni a mérőt, de az ingatlanok többségénél a leolvasóknak be kéne jutniuk az ingatlanba a rendkívüli leolvasás miatt.
„Normál” időszakban egyenletesen el van osztva a leolvasás ütemezése, hol itt, hol ott dolgoznak a munkatársak, de ennyi leolvasást koncentráltan, egy-két nap alatt képtelenség megvalósítani.
Megoldás lehetne az is, ha a szolgáltató mindenkinek ad egy becsült jóváírást. Akinek már több éve megvan a napelemrendszere, és van korábbi tényadata, ott ez jobban becsülhető, de aki például csak az idén indította a napelemét, annál nehezebb ezt megbecsülni.
Most tehát úgy néz ki, hogy amennyiben nem találnak ki valamit a szolgáltatók, akkor sokaknak ebben az évben sokkal rosszabb lesz a megtérülésük a napelemes rendszerükkel.