Szárnyal az OTP, és a boomot a furcsa magyar gazdaságpolitika is segíti

Jó formában van a Budapesti Értéktőzsde (BÉT). A BUX-index történelmi magasságokban jár, a nyáron előbb könnyedén átlépte a fontos mérföldkőnek tűnő 50 ezer pontos rekordszintet, majd a boom ezután sem állt meg. E sorok íráskor már 52 ezer pont körül van az index. Nagyon sok papír emelkedett lendületesen, természetesen a blue chipek (OTP, Mol, Magyar Telekom, Richter Gedeon) számítanak az index szempontjából a leginkább, és még ebből az elit körből is kiemelkedett az OTP drágulása.

A piacvezető hazai bank (augusztus 24-i adatok alapján) egy év alatt 65 százalékot drágult, az év elejéhez képest pedig 33 százalékot. Az aktuális 17-18 ezer forintos részvényenkénti árszinttel már közel 5000 milliárd forintot ér a bank. Ahogy a szakemberekkel beszélünk, rengeteg magyarázat került elő, a szempontok között volt globális, regionális, hazai, de volt szektor-, illetve bankspecifikus is.

Ha pár bulletpointban szeretnénk a rég nem látott áremelkedés okait felsorolni, akkor megemlítendő

• a globális likviditásbőség,
• a Covid óvatos takarékoskodása után megindult fogyasztás, a gazdasági fellendülés és a bátrabb hitelfelvétel,
• a bank szempontjából végre javuló kamatkörnyezet,
• a nemzetközi terjeszkedés,
• és az, hogy beérett az OTP korábbi konzervativizmusa.

Az OTP kottája

A tényezőket szépen sorban bemutatjuk, de talán kezdjük az egyik legérdekesebbel. Elek Péter, a Dialóg Befektetési Alapkezelő befektetési igazgatója hívja fel a figyelmet arra, hogy a magyar gazdaságpolitika különös kettőssége mennyire jól jön most a banknak.

„A Magyar Nemzeti Bank újabban ugyanis kamatemelésekkel hűti a gazdaságot, az elnök (Matolcsy György) gyakran kritizálja a kormányt. Ez az érem egyik oldala, de közben maga a kormány még mindig élénkít, forrásokat biztosít, programokat hirdet.”

Na de mit jelent ez a bank szempontjából? Csupa jót.

A jelenlegi hazai gazdasági környezet ugyanis olyan, mintha mindenki az OTP kottájából játszana. A monetáris szigorítás révén a magyar, illetve a bank számára szintén fontos orosz és ukrán piacon kamatemelések történtek, amelyek segítik a jövedelmezőséget. Vagyis a bank szempontjából végre megfordult azt a trend, hogy a bankok nettó kamatmarzsa csökken (ügyféloldalról ez már kevésbé örömteli).

Tehát miközben hosszú évekig világszerte a betéti és a hitelkamatok különbözete inkább apadt, márpedig a bankok nyeresége szempontjából ez kulcstényező, az OTP most végre azt tapasztalja, hogy magas, 3,3 százalék feletti átlagos kamatkülönbözetet tud realizálni. Ha ilyet látnának a nyugati bankok, elolvadnának a gyönyörűségtől.

Ez a gazdaságpolitika egyik ága, de emellé még párosul egy kormányzati (pénzügyminisztériumi) fiskális lazaság is. Az államháztartás hiányát is felvállaló programok indulnak, mindenre van pénz, pörög az üzlet, sok a beruházás. Ilyenkor jobb lesz az ügyfelek helyzete, a cégeknek azért, mert magas kereslettel találkoznak, a magánügyfelek körében pedig vélhetően nő majd a bérszint. Összességében ez az OTP számára egy csodamix.

A hazai és a nemzetközi nagy trendek

Alighanem ezt érzékelik most leginkább a befektetők is, de ha tágabb környezetében értékeljük a bankot, hasonló folyamatokat látunk. Menjünk szépen sorban.

Török Lajos, az Equilor Zrt. vezető elemzője szerint

„továbbra is jó a hazai tőzsdei környezet, a nyár eleje még döcögősebb volt, de a féléves gyorsjelentések optimizmushoz vezettek. Egyrészt, mert azok tényleg remekül sikerültek, másrészt, mert a nemzetközi likviditásbőség idején termőtalajra is hullottak a jó hírek.”

A nemzetközi tőkepiacok szinte képtelenek esni – mondja Elek Péter,

„mintha vonalzóval húznák az árfolyamgörbéket, a likviditás tartósan bőséges, külföldön még nincs napirenden a monetáris szigorítás, talán az Egyesült Államok jövőre már elkezdi, de az unió még halogatja, ráadásul világszerte a lakosság is nagyon rácuppant a részvényekre.”

Szektorális rotáció

Ráadásul, amíg tavaly az IT-cégek, főleg a Big Tech drágult, addig az idén pont a „régi gazdaság”, vagyis a bankok és az energiacégek. Elég rosszul néz ki a klímavédelem szempontjából, de a legjobban éppen a fosszilis társaságok, főleg a szénbányák voltak a nyertesek között (ami itt látható), de a felsorolásból az is kiderül, hogy a pénzügyi cégek is jól jártak.

A nyugati és a regionális bankok is jól mentek, és Elek Péter szerint az is fontos hatás volt, hogy a befektetők megrohamozták a lengyel bankokat, amire azok árfolyama nem egy esetben megháromszorozódott. Pedig Lengyelországban nincs is olyan jó állapotban a szektor: zajlik még a devizahitelesek helyzetének rendezése, mi, magyarok azért ezen már alapvetően túlvagyunk.

Amikor pedig a befektetők veszik a lengyel bankokat (PKO, Pekao, Alior), akkor könnyen adódik az összehasonlítás, hogy az OTP számai valójában jobbak, ezért ezt a bankot is felfedezték a vásárlók.

A Covid után maga a bank is jól hasított

Eddig főleg olyan szempontokról beszéltünk, amelyek alapján a bankok vonzók, ám maga az OTP a szektoron belül is jól teljesített. A Covid idején egy kicsit minden leült, az emberek kevesebb lakást vettek, nem szívesen mentek el személyesen ingatlanokat nézni. Az első negyedévben még nem is ugrott meg a piac, de a második negyedévben az ingatlanpiac és vele együtt a lakáshitel-folyósítások is megugrottak.

Mintha mindenki azt tapasztalta volna, hogy a lakásáresés elmaradt, sőt, az ingatlanvásárlás késleltetésével sokat lehet veszíteni, így hirtelen beértek az állami lakásfelújítási támogatások és az 5 százalékos áfa hatása, nagyobbak lettek a volumenek.

Ez a hatás általában is igaz volt az ügyfelek mentalitására. A Covid alatt az emberek megijedtek, megtakarítottak, kevesebbet fogyasztottak, aztán amikor áprilistól azt remélhettük, hogy túl vagyunk a nehezén, hirtelen bátrabban adósodtak el sokan, az OTP életében is a hitelek összesített tömege már jobban nőtt, mint a betétállomány.

Beérett a konzervativizmus

Kicsit már nehezebb, vagyis szakmaibb szempont, de a bank számaiból az is jól látszik, hogy ahogy lényegesen alacsonyabbak lettek a kockázatok (az ügyfelek jobb eséllyel fizetik vissza a hiteleiket, vagyis csökkennek a kockázati költségek), az OTP továbbra is képes céltartalékokat felszabadítani.

Ez egyszerűen azt jelenti, hogy az a bank, amely korábban konzervatívan, óvatosan értékelte a helyzetét, abból is profitot realizál, ha már szebb a jövőképe.

Amikor a bankok tartalékolnak, három ügyfélkategóriát állítanak fel. Ezek a következők:

• stage 1 – a problémamentes ügyfél,
• stage 2 – nagyobb kockázatú, enyhén problémás ügyfél,
• stage 3 – nagyon problémás, nem teljesítő ügyfél.

Az OTP elsősorban ott volt óvatos, hogy alaposan fedezte az első két kohorszba tartozó ügyfeleinek a kockázatát is. Most, amikor már joggal lehet remélni, hogy a járvány nem üt akkora sebet az ügyfelek hitelképességén, egy kicsit lehet lazítani, a kedvezőbb kategóriákba átsorolni, és ez nyereség. (Fontos tapasztalat, hogy amikor nagy az optimizmus, akkor a többi bank mosolyog a lemaradó, az óvatos bankon, amikor rendkívüliek a körülmények, akkor meg beérik a konzervativizmus gyümölcse).

Nemzetközi terjeszkedés

A nagy bankok sokszor mozognak, bemennek egy piacra, kijönnek onnan. Az önmagában nem kunszt, hogy valaki megvesz vagy elad egy bankot, de ha ezt jó áron teszi, illetve, ha jól integrálja az új szerzeményt, az már értéknövelő.

Az OTP ebben is sikereket ért el. Most éppen inkább organikusan növekszik, de hamarosan fontos szerzemények (elsősorban egy nagy szlovén bankvásárlás) is bekerülnek a bank számaiba.

Bencsik László, a bank vezérigazgató-helyettese azt sem rejtette véka alá, hogy vannak még tervei a banknak, mégpedig elég egzotikus tervei, mert Üzbegisztán és Kína felé kacsintgat.

A modellek különbözőek. Kínában valójában nem egy nagy kereskedelmi banki szereplő szeretne lenni az OTP, de „bele szeretne szagolni a levegőbe”, befektetőtársakkal együtt valami olyan pénzügyi szolgáltatást indítana, hogy valamelyest részesüljön, ismerje a fintechmegoldásokban, mesterséges intelligenciában élenjáró Kína innovációit.

Üzbegisztán

Az üzbég belépés célja más, ott már régóta tárgyal a bank. Itthonról eléggé összemosódnak a különböző „isztánok”, pedig valójában eltérő méretű országokról van szó. Üzbegisztán hatalmas piac, 30 milliónál is nagyobb népességével sokkal nagyobb közép-ázsiai állam, mint a többi exszovjet szomszéd, vagyis népesebb, mint Kazahsztán, Türkmenisztán, Tádzsikisztán vagy Kirgizisztán.

Az ország a mostani afgán helyzet miatt került be a hírekbe, hiszen a viharos közelmúltú déli szomszédnál is él 3-4 millió üzbég, akik most akár ide is próbálnak menekülni. Üzbegisztán azért nem lesz könnyű piac. Van benne lehetőség, mert egy nagyon alulbankosodott piac, de azért ma még rettentően szegény állam, amely egyébként most nagyon büszke, mert Ulugbek Rashitov, egy taekwondós Tokióban megszerezte az ország első olimpiai aranyérmét.

A kockázatok

A sok pozitív történet mellett olyan részvény nincs, ahol ne lennének lefelé mutató kockázatok. Az OTP esetében ilyen a moratórium, bár Török Lajos szerint mintha maga a bank nem aggódna annyira attól, hogy miképpen változik majd meg az ügyfelek hitel-visszafizetési hajlandósága, ha szembesülnek azzal, hogy a fizetési haladékkal hogyan nőttek meg a nominális törlesztőik és a futamidők, de azért ez ma még bizonytalanság és kockázat.

Emellett most éppen a bank osztalékfizetési lehetőségei körül is van némi bizonytalanság. Bár az OTP azért soha sem volt egy klasszikus osztalékpapír, most az MNB késleltetése miatt egyelőre nem tudta ezen az ágon jutalmazni a részvényeseit.