Érkezik a mindenmentes-divat az édességek világába is

2021. augusztus 03. – 17:58

frissítve

Érkezik a mindenmentes-divat az édességek világába is
A Cadbury termékei a Mondelez International csoporthoz tartozó Győri Keksz új gyártósorán Székesfehérváron, 2014. szeptember 19-én – Fotó: Máthé Zoltán / MTI

Másolás

Vágólapra másolva

A hazai édesiparban is hódítanak a cukor-, glutén- vagy éppen laktózmentes, egészségesebb termékek. A szektornak bőven vannak nehézségei (drágulnak az alapanyagok, a csomagolóanyagok, a nemzetközi szállítás, ráadásul munkaerőt sem könnyű találni), de remek, pozitív sztorikat is hallottunk, amikor az édességgyártók eseményén jártunk.

Az édességek feltalálása sokszor vicces történetekhez kapcsolódik. A múlt század elején egy amerikai cukorkagyáros hatalmas üstben főzte a cukormasszát, ami gyakran rászáradt a fa keverőlapátra. A cukrász gyerekei szerették ezt lenyalni, és már fel is találták a nyalókát, amit aztán éles támadások kísértek. Nem a termékkel volt baj, csak a jószívű gyerekek egymást is megkínálták, így aztán gyorsabban terjedtek bizonyos fertőzések.

Édesipari körkép

Ilyen és hasonló jó sztorikat hallottunk azon az előadás-sorozaton, amelyen a Magyar Édességgyártók Szövetsége összecsődített több gyártót is egy beszélgetésre a nyári trendekről.

Mi újság az édesiparban? Nagyjából ez lehetett volna a munkacíme az eseménynek. Talán emlékeznek, Friderikusz Sándornak volt pár évtizede egy emlékezetes műsora, a Meglepő és mulatságos, amelyben „álinterjúkat” vett fel, többek között az akkor még nem ismert Beleznay Endre volt az álriporter. Gyarmati Andreát például azzal borította ki, hogy nagyjából olyan lényegre törő kérdéseket tett fel, hogy

„Mi újság a gyermekgyógyászatban?”

Itt látható a beszélgetés.

A „Mi újság az édesiparban?” esemény azonban kifejezetten érdekes volt a laikusnak is, kedvcsinálóként pár átfogó és pár konkrét elem, amiről szó lesz.

  • Az édesiparban is megjelent az egészségtudatosság, százalékban kimutatva két, olykor három számjegyű növekedést érnek el azok a szegmensek, amelyek nem használnak cukrot, glutént vagy éppen mesterséges színezéket.
  • A szektor életében több nyersanyag (kakaó, kávé, vanília) drágulása és különösen azok szállításának költségei begyűrűztek, de nem sokkal jobb a helyzet a csomagolóanyag és a képzett munkaerő tekintetében sem.
  • Megtudtuk, hogy egy kicsi nagytarcsai kézműves nyalókagyártó látja el nyalókával a Párizs melletti Disneyparkot. Ez nagy „királyság”, na persze, ha a park zárva van, akkor kockázat is.
  • Az élelmiszer-ágazat kicsit lesajnált részterülete a „porgyártás”, ám mint egy rábapatonai cég sztorija mutatja, fagyiporból, italporból, pudingporból is lehet milliárdokat csinálni, sőt akár egészen távoli pontokra is szállítani.

Még itt vannak a Covid-hatások

A járvány és a globális nyári forróság aktuális hatásairól Sánta Sándor, a Magyar Édességgyártók Szövetségének elnöke tartott előadást. Azt mondta, hogy az aszály erősen érezteti hatását a nagy kakaótermelő régiókban, Dél-Amerikában, Afrikában és különösen Indonéziában. (Csak egy közbevetés, ismerik azt a fogalmat, hogy holland kakaó? Természetesen nem a holland mélyföldön termesztették a kakaót korábban sem, hanem a holland gyarmat Indonéziában.)

A csokoládégyártás fő alapanyaga, vagyis a kakaó a friss tőzsdei jegyzések alapján ennek ellenére még nem drágult drasztikusan, de azért érezhető már az áremelkedés, ahogyan más édesipari alapanyagok, a vanília, a kávé, a növényi olajok esetében is.

A szakma elég kiszolgáltatott a csomagolóanyag-gyártóknak is, mert az egy dolog, hogy hetente új és persze magasabb árjegyzékek érkeznek, de olykor még ellátási nehézségek is jelentkeznek. Mind az alapanyagimport, mind a késztermékexport árazásában számít az is, hogy a konténereket nagyjából a tavalyi árszinthez képest hatszoros áron lehet lefoglalni, és még mindig többletkiadásokkal járnak az egészségügyi előírások, ahogy visszatért a munkaerőhiány is.

Az új fogyasztási divatok

Az elnök szerint a magyar édesiparban a fogyasztói igények is folyamatosan változnak.

„Határozottan erősödik az egészségtudatos fogyasztói réteg, és emiatt egyre több ilyen termékkel jelentkeznek a gyártók is, ugyanakkor Magyarországon nagyon sok olyan árérzékeny fogyasztó is van, aki a hagyományos termékeket keresi.”

Zimány-Hadnagy Melinda, a tavaly 42,2 milliárd forintos forgalmú Mondelez Hungária (Győri Édes) termékmenedzsere arról is mesélt, hogy a „kekszesek” azért olyan nagyon nem keserednek el a kánikulától, mert amikor a csoki olvad és a keksz pedig nem, van némi fogyasztás-átcsoportosítás. Ám ennél a szezonális hatásnál erősebb trend, hogy az egészséges életmód iránt nő az igény.

A Mondelez végzett is egy kutatást, hogy a sokféle egészséges címke (cukormentes, csökkentett cukortartalmú, hozzáadott cukrot nem tartalmazó, gluténmentes, laktózmentes, magas rosttartalmú, bio, vegán és hasonlók) közül mi jelent valódi termékelőnyt, vagyis mit keresnek a fogyasztók.

Ez ugyanis eltérő országonként, a cég anyavállalatánál, vagyis Franciaországban például a bio a legjobb hívószó, de itthon a cukormentesség. A nyárra a cégcsoport a Győri Édesben is kijött cukor nélküli, illetve gluténmentes termékkel, ezeknél a termékeknél mindez akkora betűkkel van a csomagoláson, hogy lehetetlen nem észrevenni.

Egy gluténmentes sütőipari alapkeverékeket előállító üzem Nyíregyházán az átadása napján, 2019. május 16-án – Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI

Egészség mindenhol

Első hallásra a keksz talán eleve nem olyan „veszélyes” termék, de valószínűleg a legtöbb szülőnek már kevésbé cseng jól az, hogy gumicukor, olvadó cukor, nyalóka. Arra gondolunk, – vélhetően nem alaptalanul – hogy az ilyen termékek tele vannak mesterséges színezékkel, ételfestékkel, transzzsírral, és mivel sokáig tartja a gyerek a szájában a cukros anyagot, az a fogakra is veszélyes.

Ez bizonyára így is van, de Elek Orsolya, a 110 éves német Storck magyar cégének, a 4,3 milliárdos forgalmú Storck Hungária Kft.-nek a marketingmenedzsere arról beszélt, hogy már itt is érezhető a változás szele.

A Storcknak a legismertebb termékei a Merci és a Toffifee csokik, de vannak cukorkáik is, a Nimm2, a Mamba és a Werther’s. Utóbbi márkanév nem Goethe művére, Az ifjú Werther szenvedéseire utal, a tragikus történet ugyanis aligha lenne jó cukorkanév, hanem Werther városra, ahonnan a cég ered.

Egy összetett portfóliójú cégnél az előny, hogy ami nyáron kevésbé megy (csokik), azt ellentételezik az ostyák, cukorkák, és mint hallottuk, különösen gyorsan emelkedik az olvadócukor-szegmens. És akkor az említett egészségről, az édesipari alszegmensekben, legyen az olvadó cukor vagy gumicukor a gyártó azzal „puhítja” a szülőket, hogy a termékeknél valódi gyümölcsöt, illetve vitaminokat használ.

Egy kis nyalókatörténelem

A következő sztorink egy magyar nyalókagyártóról szólnak, de előbb egy kis kitérővel idézzük dr. Török Róbertet, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum főmuzeológusát, aki elmesélte, hogy a modern kori nyalóka, akárcsak a rágógumi, amerikai felfedezésű, eleinte cukormasszából, citromsavból, gyümölcsízből és egy fapálcika felhasználásával készült.

1905-ben Connecticutban egy George Smith nevű cukorkagyáros üzemében az alkalmazottak fapálcikával kevergették a forrásban levő cukorkeveréket. Ami ráragadt a fapálcára, azt hazavitték a gyerekeiknek, akik ezt olyan lelkesen fogadták, hogy a cég elgondolkodott a termékesítésen, és 1908-ban már forgalomba hozták, majd Lollipop néven levédették a nyalókát. A név eredete vitatott, mert a gyárosnak állítólag volt egy Lolly Pop nevű versenylova, ám egy másik fennmaradt anekdota szerint a két angol szó jelentéséből, vagyis a nyelvből és a csapásból ered. Magyarországra Hollandiából került el a termék, majd hamarosan Budapesten és Pécsen is gyártották. 10-15 kilós tömböket készítettek, amelyekből nagy márványasztalokon ollókkal levágták és formagépekbe tették az anyagot.

A termék Magyarországon is nagyon elterjedt, de aztán közegészségügyi problémák jelentkeztek, fertőzések történtek, a fapálca szájsérüléseket okozott. A gyártóknak védekezni kellett, de végül a húszas években a tisztiorvos megállapította, hogy főleg a fogyasztók viselkedésével volt a baj, mert ahogy a gyerekek egymásnak adják át a nyalókát, az valóban melegágya a fertőzések terjedésének. A második világháború után megint nőtt a termék népszerűsége, megjelent az egykoron nagyon népszerű The Cordettes Lollipop című száma, a fapálcikákat pedig kevésbé érdes műanyag pálcikák váltották.

Kézműves nyalóka

Magyarországon, ha a lollipop.hu oldalra rámegyünk, egy nagytarcsai cég, a Foltin & Foltin Kft. termékeit láthatjuk. Minden termék, így a csíkos és a préselt család tagjai is elérhetők cukros és cukormentes verzióban is. A cukormentes a nyalóka esetében nemcsak a cukorfogyasztás általános ártalmai miatt lehet hangsúlyos, hanem azért is, mert a nyalóka sokáig van a szájban, ez pedig jobban roncsolhatja a fogat, fogszuvasodást okozhat.

Mint a cég vezetői, Foltin András ügyvezető igazgató és Régi Tamás kereskedelmi igazgató elmesélték, ők kifejezetten egy olyan piaci rést kerestek, ahol nincsenek annyira jelen a nagy multik. Fordítva ültek fel a lóra, mert a cég előbb jelent meg a külpiacokon, majd amikor már itthon is kialakult egy fizetőképesebb kereslet, itthon is értékesítettek. A cég 14 országba exportál, az egyik legnagyobb vevőjük a Párizs melletti Disneyland Resort. A Covid alatt ugyan nagyon sokat volt zárva a park, aminek nem örült a gyártó, de az idén így is 3,7-3,8 millió nyalókát tervez eladni.

A Foltin & Foltin pavilonja egy kiállításon Németországban 2019-ben – Fotó: Foltin & Foltin / Facebook

Mint hallottuk, a nyalóka nem annyira élelmiszer, inkább amolyan ajándéktermék, de ebben az üzletben az a jó, hogy nem csak egy vásárlási időszaka van, mint például a csokinyúlnak, hanem több csúcsidőszak (húsvét, gyereknap, halloween, Mikulás, karácsony) mellett a termék egész évben fogyasztható, nem igazán befolyásolja a hőmérséklet, 40 fokig nem romlik a szín vagy az íz. A cég természetesen színekkel dolgozik, vagyis ellenáll azoknak a mesterséges színezékeknek, amikkel harsányabb, látványosabb színeket lehetne kreálni.

Gyöngyszemek

Van egy különös szenvedélyem, így kezdődik az Európa Kiadó egy remek száma, amelyben valóban szenvedélyekről van szó, idézem:

„van egy különös szenvedélyem, a hatalom, szeretem, hogyha kinn van a képem a falakon.”

Gazdasági újságíróként nekem is van egy különös (talán kicsit mániákus) szenvedélyem, a hétköznap szembejövő cégek adatainak az ellenőrzése.

Hatalmas sort látok egy fagyizónál Balatonon, tele van egy kertészet, vagy elmegyünk egy vadfeldolgozó, esetleg egy szörpüzem mellett, én meg utána megnézem, hogy vajon mennyi árbevételt hoz a cég, hányan dolgoznak ott, ki a tulajdonos, lehet-e nyereségesen működtetni. Érdekel, segít jobban megismerni a magyar gazdaságot.

Az élelmiszeriparban már egy ideje van egy érdekes tapasztalatom, a mindennapi fogyasztásunkból leginkább ismert termékek koncentrált gyártói, legyen az húsipar, sörgyártás, ásványvíz, tej között van egypár igazán nagy sok tízmilliárdos forgalmú és milliárdos nyereségű cég (Heineken, Pick Szeged, Zwack, Sole-MiZo és így tovább). Ezek a valamivel 3800 milliárd forint feletti (tavaly is bővülő) magyar élelmiszeriparban egyedileg is 1 százaléknál nagyobb termelési hányadot jelentenek.

De azt figyeltem meg, hogy van egy olyan második vonal, amelynek a termékei talán sokkal kevésbé ismertek számunkra, mégis nagyon komoly cégekről van szó, euróban kifejezve amolyan 10 millió euró körüli forgalom és 1,5-2 millió euró nyereség.

Csak a közelmúltbeli cikkeim miatt ütköztem olyan

amelyek a legismertebb cégeinket meghazudtolóan sikeresek. Mindezt a hosszú bevezetőt csak azért írtam le, mert soha nem gondoltam volna, hogy a fagylaltporgyártásban is van egy ilyen cég, igazán még a terméket sem ismertem.

Rábapatonai fagylaltosok

Márpedig a rábapatonai Tutti Élelmiszer-feldolgozó Kft. is a fenti kategória, 2020-ban 4,66 milliárd forint volt a forgalma, amihez 623 millió forintos adózás előtti nyereség párosult. Ha a márka nem volt ismerős, az nem feltétlenül csak az én hibám, hiszen Németh Ferenc, a 35 éves cég kereskedelmi igazgatója maga is elmeséli, hogy a Tuttit tényleg nehéz brandingelni, a társaság ugyanis sok egyéb mellett 46-féle ízben fagylaltporokat gyárt.

Ám ezeket nem a lakosságnak értékesíti, hanem ez egy ipari kényelmi termék, vagyis a fagylaltosok veszik, viszont ők inkább olyasmiket szoktak kiírni a fagyizójukra, hogy „kézműves, házilag főzött fagylalt”, nem azt, hogy Tutti-fagylaltporokból készített termékek.

A cég sztorija amúgy tényleg jó, az alapító Prohászka Ottónak már az átkosban is voltak szabadalmai, amelyeknek a hasznosítására a rendszerváltás előtt már vállalkozásba fogott. Egy kocsma oldalában kezdte gyártani a fagylaltporokat, majd egy sütődébe tudott költözni, azóta pedig már két nagy beruházása is volt a társaságnak, amelyekbe „jó érzékkel” mindig egy nagy válság elején fogtak bele. Előbb a 2008-as válság, majd a 2020-as Covid alatt fejlesztettek, mindenesetre ma már az M1-es autópálya leágazásától 3 kilométerre elkészült a méretes üzem, egy 3000 raklapos raktárral. Cikkünk elején említettük a drága szállítást és a bizonytalan beszállításokat, a Tutti ez ellen úgy védekezik, hogy minden fontos alapanyagából készletet tart fenn.

A Tutti üzeme Rábapatonán – Fotó: tutti.hu

A porpiac nem megbecsült, de jól hoz

Ha jobban belegondolunk, vagy megnézzük a cég itt látható termékszortimentjét, tényleg sokféle por van az élelmiszerpiacon, csak éppen ezek nem a legmegbecsültebb élelmiszeripari ágazatok. Az említett fagyiporok mellett por kell az italautomatákba, de ismerős lehet a tejpor, tejszínhabpor, pudingpor, az italpor, a kakaópor vagy az instant tea, kávé, illetve a „gyúrós világ” étrendkiegészítői. Ahogy Németh Ferenc meséli, a cég egyszerűen ki szerette volna terjeszteni a fagyiszezonra koncentráló működését az egész évre, így kezdett el ezekkel mind-mind foglalkozni.

A már említett magas szállítási költségek miatt ugyan érdemesebb a közeli piacokra fókuszálni, de a társaság például Elefántcsontpartról is hoz be kakaót és a magasabb hozzáadott értékű termékeket, például a sportolók étrend-kiegészítőit még olyan távoli piacokon is értékesíti, mint India vagy Ausztrália.

Ez a termék úgy jött létre, hogy a Tutti sokáig a Biotech beszállítója volt, ám amikor utóbbi már nagyon sikeres lett, akkor egy logikus evolúciós lépésként maga kezdett el gyártani. A Tutti viszont nem szerette volna veszni hagyni a megszerzett tudását, így elindította a saját márkáját.

Azt mindenki megfigyelhette, hogy Magyarországon most fellendülőben van a „kész kávé” piac, vagyis minden élelmiszerboltban egyre látványosabban ott vannak a papírdobozos vagy flakonos kávétermékek. A Tutti az adagolt kávéporokkal, a nyári időszakban például az Ice Coffee termékekkel van jelen.

Mint megtudtuk, itthon a kókuszos és a karamellás íz a sláger, viszont a Közel-Keletre nyolcféle ízben mennek a termékek. Ami már csak azért is ígéretes, mert egy olyan régióról beszélünk, ahol nemcsak nyáron, de egész évben attraktív lehet a jeges kávé.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!