A moratórium már csak Magyarországon téma, legfeljebb rászorultsági alapon lenne szabad adni

2021. június 22. – 09:57

frissítve

A moratórium már csak Magyarországon téma, legfeljebb rászorultsági alapon lenne szabad adni
Fotó: Ajpek Orsi / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Jelasity Radován, a Magyar Bankszövetség elnöke (egyben az Erste Hungary első embere) szerint a bankoknak – a moratóriumot leszámítva – nincs oka panaszra, mert amikor élénkül a gazdaság, akkor sok a feladat: az utalás, a hitel, a befektetés. A bankvezér viszont az inflációt, már csak egykori jegybanki vezetőként is, nagyon komolyan venné.

Folyamatosan tolódik ki, hogy meddig tart a lakossági hitelmoratórium. Mit tapasztalnak, az ügyfeleket meglepi a törlesztések meghosszabbodásának mértéke vagy a nominális törlesztések megemelkedése? Mennyire tartja helyesnek a moratóriumok hazai rendszerét?

A célokban teljes egyetértés van a bankszektor és a kormány között. Akinek segítségre van szüksége, annak segítenünk kell. A bankszektor nem kedvezményt kér, hanem azt, hogy ne okozzanak neki extra veszteséget. Sem én, sem a Magyar Bankszövetség nem támogatja a moratórium általános meghosszabbítását. Sok a potyautas, pedig a jó ügyfeleknek erre nincs szükségük. A rászorulóknak pedig ez a moratórium nem jelent hosszú távon megoldást. Olykor nem is könnyű elmagyaráznunk, hogy a haladék nem azt jelenti, hogy nem kell a hiteleket visszafizetni, hanem azt, hogy nem most kell, de így hosszabb ideig tart, összesítve pedig több pénzbe kerül a törlesztés. A bankok egyetlen percig nem kérdőjelezik meg, hogy a rászorulókat támogatni kell, azt hiszem, hogy még abban sincs vita, hogy a rászorultságot miképpen bizonyíthatja az ügyfél.

Olyan országban ahol 5 százalék alatt van a munkanélküliség, de 50 százalék kér haladékot, valami tényleg megcsúszhatott. De mi segítene? Talán az, ha az alaphelyzet nem a haladék lenne, hanem a törlesztés? Vagy ön szerint mi lenne a jó állami szerep?

Az államnak megvan az az óriási előnye, hogy maga határozhatja meg, hogy mi a szerepe, ezt törvénykezésnek hívjuk. A mi eredeti tervünk egyébként az volt, hogy minden olyan ügyfélnek, akinek legalább 30 százalékkal csökkent a bevétele, a jövedelme a Covid miatt, kaphasson segítséget, ha bejelentkezik. Mi őket szeretnénk támogatni.

Jelasity Radován

  • 53 éves, magyar–szerb állampolgár, közgazdasági diplomáját Belgrádban, MBA-jét Chicagóban szerezte.
  • Dolgozott a Deutsche Banknál, a McKinsey & Companynál, majd tíz évig a Szerb Nemzeti Banknál, ahol hat éven át elnök volt. Az Erste Bank élére tíz éve a Bank Austria UniCredit Groupból érkezett, egy éve a Magyar Bankszövetség elnöke.
  • Szerbül és magyarul anyanyelvi szinten, angolul és németül folyékonyan, oroszul pedig tárgyalási szinten beszél.
  • Felesége görög származású amerikai állampolgár, három fiuk van, Jelasity Radován ezenkívül egy felnőtt leánygyermek édesapja is.

Nem kekeckedni szeretnék, de vajon a bank eleget lát az ügyfél életéből? Ha azt kell bizonyítani, hogy 30 százalékkal csökkent a jövedelem, akkor azért ez nem tűnik olyan bonyolultnak. Igaz, önök azt is mondhatják, hogy akkor már rég jó, ha bármit bizonyítani kell.

Fontos, hogy ne érzelmek, hanem tények alapján döntsünk. Igen, mi sem látjuk százszázalékosan a teljes képet, de a bankoknál kevesen érzékelik jobban, mi történik az ügyfelekkel. Nekünk elég lenne, ha egy sima nyilatkozatot adna az ügyfél, hogy a jövedelme 30 százalékkal csökkent. Ennyi is elég, és már 72 órán belül nem lenne ekkora téma a moratórium. A fizetési haladék ugyanis már sehol sem ekkora ügy, csak itt, Magyarországon. Megvannak a saját eszközeink, hogy a nehéz helyzetben lévő adósoknak ne halogatást, hanem valódi megoldást tudjunk nyújtani: hitel-átstrukturálások, egyedi megállapodások, átütemezések, hitelkonszolidáció. Vállaljuk, hogy egyetlen moratóriumban lévő ügyfélnek sem mondjuk fel a szerződését év végéig. Így nem indul felszámolás, végrehajtási eljárás. Az így nyert időben közösen tudunk megoldást találni az ügyfél problémájára. A cél az, hogy mindenkinek személyre szabott segítséget nyújtsunk, a bankszektor bevett, hatékony eszközeivel.

Fotó: Ajpek Orsi / Telex

A kormány azonban büszke arra, hogy milyen hosszasan segít, mennyi pénzt hagy a családoknál.

Amikor elkezdődött a moratórium, mi is azt mondtuk, hogy ez szükséges és jó, még ha a haladék általánosan, azaz mindenkire vonatkozott, ha hosszú időszakra szólt, illetve nekünk veszteséget jelentett, és előnyös volt az ügyfeleknek. De más volt a jó intézkedés tavaly márciusban és más jelenleg. A bankok, a kormány és az ügyfelek érdeke azonos – egy pénzintézetnek akkor megy jól, ha az ügyfelei gyarapodnak, ekkor a gazdaság is bővül, ami társadalmi érdek. Egy bank akkor működik jól, ha az ügyfelei képesek a hiteleket fizetni, vagyis nekünk az a feladatunk, hogy az ügyfelek törlesztőképességét megtartsuk. A moratóriumos ügyfelek tíz százalékának lehet valóban szüksége segítségre. Az MNB felmérése szerint a teljes vállalati hitelállomány 12 százaléka számít a moratórium kivezetése szempontjából kockázatosnak, a háztartási hitelállományban ez az arány 10 százalék. Ez nem azt jelenti, hogy ők nem fogják tudni fizetni a hiteleiket, de az ő körükben a kockázat magas.

Volt a kérdésemnek egy másik része is: mit tapasztalnak, az ügyfelek mit éreznek, amikor látják az új törlesztési menetrendjüket? Kire haragudnak?

A realitásokkal nem könnyű farkasszemet nézni. Sok ügyfelünk ma sem ismeri pontosan a haladék feltételeit, azokat olykor nehéz elmagyarázni, és ilyenkor, mivel a bank a rossz hír hozója, ránk haragudnak. A sajtó, a jegybank és a kormány is segíthetne megértetni, hogy ezen nem mi nyerünk, ez nekünk teher, mi ajándékozunk az ügyfeleknek, mert a meg nem fizetett kamatokat kamatmentes hitelként kell adnunk, de nem köszönetet kapunk ezért, hanem kritizálnak, és a végén még nekünk van ebből reputációs problémánk.

Mit tudnak ezzel kezdeni?

Ön szerint mit kellett volna másképpen csinálni?

Talán hangosabban kiabálni, bár tudom, hogy nem könnyű az állam ellen menni. Viszont a fellendülés miatt az idén új helyzet van a makrogazdaságban, az 5,5 százalékos növekedés már szinte zsebben van, a legtöbb elemző bőven ezzel az ütemmel számol. A bankok pedig szebb számokat produkálnak a bázishoz képest, mint minden más vállalat is.

A covidos bázishoz képest.

Igen, mivel most 2021 van, így 2020 a bázis.

Mindig az a kérdés, hogy mi a kályha, 2020 áprilisához képest valóban erős a növekedés, 2019 áprilisához képest már nem annyira.

Mindenesetre immár magasabbak a kamatok, a gazdaságban érezhetően megjelent az inflációs nyomás, ez a bankok szempontjából nem rossz. Ugyanakkor vannak bőven szabályozási és informatikai feladataik is. Mi a mérleg, milyen lesz a fellendülés a bankok szempontjából?

A bankszektor a gazdaság tükre. Ha a GDP berobban, nekünk is jobb lesz, kevesebb céltartalékra lesz szükségünk, a 2020-ban be nem szedett kamatokat 2021-től már részben fizetik az ügyfelek, ez önmagában is javítja a kamatbevételeinket. Ráadásul sok magyar úja felfedezi a tőzsdézést is, ez is segít.

Vagyis a befektetési részlegeknek is jobb lesz a nyereségük?

Igen, illetve ha nőnek a betétek, nagyobb az állampapír-állományunk is. Egy éven át az emberek spóroltak, most elengedik magukat. Több a gazdaságban a tranzakció. A GDP-növekedés mögött mindig van valami mozgás, utalások, befektetések, hitelek, ezek nálunk is lecsapódnak. Vagyis a bankszektornak összességében most nincs oka a panaszra, leszámítva a moratóriumot. De még egyszer mondom: a moratóriummal sem a veszteség a legnagyobb probléma, hanem az, hogy rosszul segít – leköt olyan erőforrásokat, amelyek felszabadításával hatékonyabb lenne a bankszektor működése. Ez fontos kérdés: állandóan arról beszélünk, hogy mennyire nyereséges a szektor, mekkora a marzs, milyenek a költségek. Miért nem beszélünk arról, hogy a bankok milyen társadalmi szerepet töltenek be? Valóban a nyereség a bankár legjobb mérőszáma? Nem azt kéne nézni, miben segítette ez a közvetítő rendszer a társadalom fejlődését? Az rendben van, hogy bankok nyereségorientált szervezetek, de mindenki más is hasonlóan működik, és ami másoknál erény, az nálunk meg bűn? Ahhoz, hogy stabil legyen a pénzügyi rendszer, nyereséges bankszektorra van szükség, ahol a bedőlési arány moderált. Ám az ügyfelek azt nézik, hogy miként segítettünk nekik, gyorsan el tudták-e intézni az ügyeiket, és valójában társadalmi szempontból is ez a fontos kérdés.

Egy hónapja még úgy érezhettük, hogy valóban mindenki gőzerővel nyomta a trombitát, a jegybank és a kormány is. Most azonban mintha az MNB már hűtene, óvatosságra intene. Leállította az NHP-t, közeledik az alapkamat-emelés. Hogy látja a fiskális élénkítés és a monetáris hűtés ütközetét?

Az ilyen helyzetek be vannak kódolva a rendszerbe, ezért van szükség egy független nemzeti bankra, az éremnek mindig két oldala van. Ami tény, megjelent az infláció, drágulnak az alapanyagok, a számok alapján berobban a gazdaság, és nagyon nő a betétállomány, ilyenkor nem lehet azt mondani, hogy minden menjen tovább változatlanul.

Kevés olyan kereskedelmi bankár van, aki már ült a túloldalon is, ön azonban Szerbiában volt már jegybankelnök is. Ön is fékezne már akkor, amikor más európai országok még élénkítenek? Nem megyünk szembe az autópályán?

Szerintem a legtöbb országban, ahol van független monetáris politika, ott a jegybank, ha nem is két lábbal, de egy lábbal már a féken áll. Csehországra, Lengyelországra ez mindenképpen igaz, az euróövezetben is sokan megtették volna ezt, de ők együtt vannak, úgy pedig nehezebb divergens lépéseket tenni. Pedig mennyire más Olaszország és Németország vagy Ausztria és Görögország helyzete. Nekünk, vagyis a szuverén, de kisebb országoknak arra is figyelni kell, hogy ha a határ túloldalán még nyomtatják a pénzt, akkor ne hívjuk be a sok spekulatív tőkét. De nagyon óvatosnak kell maradni, mert minden infláció úgy kezdődik, hogy az csak „ideiglenes”, aztán abból alakul ki a hosszabb távú infláció. A politikus erre azt mondja, hogy oké, van infláció, de van növekedés is, aztán hirtelen már csak az infláció marad.

Fotó: Ajpek Orsi / Telex

Ha már szóba hoztam a szerb jegybankelnöki múltját, mennyire figyeli Szerbiát? Ott hogyan néz ki és mennyire sikeres az élénkítés?

Szerbiában ingyenpénzt is osztottak, minden állampolgár kapott fejpénzeket, a düsseldorfi vendégmunkás is, de az is, aki még sosem dolgozott. Szerintem felelősebb, ha azoknak adunk vissza, akik befizetnek. Igaz, hozzá kell tennem, hogy Szerbiában szűkösebbek az állami programok keretei. Nem pénzügyi kérdés, de nekem az is meglepő volt, hogy Szerbiában nincs igazán előnye a beoltottságnak. Lehet uszodába, étterembe vagy színházba járni, de ezek nincsenek az oltáshoz kötve.

Ugorjunk vissza a magyar állam szerepéhez. A magyar állam a pénzügyi rendszerben a megtakarítási és a hiteloldalon is aktív, szinte átvette a bankoktól a termékfejlesztési feladatokat. Az NHP-nak azonban immár vége, jó ez önöknek, vagy kényelmes volt NHP-kat teríteni?

Van egy nagyon fontos újdonság a Covid-válságban, most a bankok nem csökkentették, hanem növelték a hitelezési tevékenységüket, és ebben nagyon fontos volt, amit 2020 márciusa óta a kormány és a jegybank tett. Sok volt az unortodox hitelezési elem, de segített. Jó, ha az MNB és a kormány ötletel? Igen, miközben mi persze azt szeretjük, ha az ötletelésbe minket is bevonnak. A kérdés mindig csak az, hogy meddig marad velünk valami, mennyi energiát érdemes nekünk beletenni. Vannak ebben win-win helyzetek is, miközben nekem olykor macerásabb elmesélni ezeket a programokat a bécsi tulajdonosoknak. Igen, nekünk most kevésbé kellett kreatívnak lenni, de a bankok többsége ezt a szisztémát ki is használta.

Közvetlenebbül kérdezem: örültek volna még 1000 milliárd NHP-nak?

Lett volna rá vevőnk, de ha átveszem a volt központi bankár sapkámat, akkor tényleg megértem, hogy ilyen gazdasági növekedés mellett, ekkora infláció és ennyi ügyfélbetét mellett már a hűtésre is gondolni kellett, nem csak a fűtésre.

A hazai pénzügyi szektorban érdekes folyamat volt, hogy a kormány erősebb kontroll alá vonta a külföldiek, még az unión belüli külföldiek tulajdonszerzési lehetőségeit is, például piros lámpát mutatott fel az Aegon biztosító eladásánál. A vevő a bécsi VIG lett volna, amely az Erste partnere. Az önök tulajdonosai között ott van a magyar állam is, az Erste bécsi központja és az EBRD mellett. Nem tudtak közvetíteni, hogy megértsék egymást a felek? Belefolytak a dealbe?

Nekem az elmúlt öt évben jó tapasztalatom volt az állami tulajdonnal, és szerintem a főtulajdonosunknak is. Valójában több problémánk volt a magyar állammal kapcsolatos negatív feltételezésekkel, előzetes percepciókkal, mint a valósággal. A konkrét ügy előtörténetét nem ismerem. Mi bármit akartunk tenni Magyarországon, mindig mindent egyeztettünk, mert minden országban szeretnénk jó állampolgárként viselkedni, vagyis nemcsak az írott, de az íratlan elvárásoknak is megfelelni.

Ha ezt mondja, akkor ez azt jelenti, hogy a VIG esetében ez elmaradt?

Nem ismerem ezt a sztorit, csak elmondtam a tapasztalataimat. A konkrét ügyet nem tudom kommentálni.

Az Erste ugyanakkor tényleg sok tranzakciót bonyolított le, itthon most a Commerzbankról hírlik, hogy eladó, kint van a piacon. Méregetik?

Ahogy eddig is, minden lehetőséget megvizsgálunk és ezt mindhárom tulajdonosunk támogatja. Ráadásul a vállalati üzletágban is szeretnénk nőni. A banki és a biztosítói piacon most amúgy is jelentős változások vannak. Ez óriási lehetőség.

A bankholdingra utal?

Csak olyan értelemben, hogy szeretnénk benne lenni a top 3 magyar bankban, ahol az OTP és az integrálódó három nagybank mellett mi lehetünk a harmadikak.

Az említett OTP például most Szlovéniában lesz piacvezető, ilyenkor megkérdezik a regionális kollégák, hogy ön mit gondol? Van információs szerepe?

Hál' istennek ez nem az én dolgom, Hegyeshalomtól Záhonyig vannak csak feladataim. Az viszont valóban a feladatom, hogy a tulajdonosokban tudatosítsam, miket érdemes néznünk. Hosszú a listánk, még olyanokat is nézünk, amelyekre nem is gondolna.

Ez nagyon érdekelne, de tudom, hogy nem fogja elmondani. Ahogy talán a következő kérdésemet sem önnek kellene feltennem, de hátha érzékel ebből valamit. Szóval tud bármit arról, hogy az Erste, EBRD, magyar állam tulajdonosi hármasában várható változás?

Igen, ez tényleg a ló és a lókupec esete, ahol mi a ló vagyunk, nem a ló gazdája. Ha van mozgás, arról a tulajdonosok tudnak, az én információim szerint az Erste-csoport komfortos a jelenlegi helyzetben.

Az idei év fontos eseménye volt az Erste életében a George, az új digitális platformjuk bevezetése. Erről mindig elmondják, hogy minden oké, jók a számok, a George segíti az ügyfélszerzést. Az alkalmazás értékelései viszont nem olyan jók, alacsony pontokat látni.

Nagyon örülnék, ha egyszer bármilyen informatikai bevezetésnél csak megcsinálnánk, aztán lehúznánk a rolót, hogy kész, ez megvan, sikerült. Ilyen nincs, de a George alkalmazást tényleg szeretik, és bár a nagybankok között sem tökéletes senki, úgy érzem, hogy a sok IT-kihívás megoldása között mi a jobbak között vagyunk. Tényleg sok minden történik, van saját fejlesztésünk, van Erste-központi feladat, van lokális reguláció, például az azonnali fizetés. A fiam nemrég Németországból küldött nekem pénzt az osztrák Erste-számlára, vasárnap adta fel, és csak kedden kaptam meg.

Nagyon várom már, hogy egyszer ilyen irányú transzfer legyen a fiaim és köztem.

Nálunk sem ez a jellemző irány, de a példa arról szólt, hogy ami Németországban két nap, az nálunk három másodperc, vagyis az azonnali fizetéssel még a Nyugatot is megelőztük. Ezek nagyon jó dolgok.

Az ügyfélnek biztosan, de önöknek is, fejlesztési költség biztosan jelentkezik, de hozadéka is van?

Persze hogy jelentkezik. A bizalom, a gyorsaság nekünk is jó, például nem járkálnak be az ügyfelek a fiókokba, hogy megjött-e már a pénz. Az azonnali fizetéssel az nem kérdés, hogy kellett-e, hanem legfeljebb az lehet kérdés, hogy mennyibe került, miért kellett ilyen gyorsan, ez volt-e a legfontosabb digitális fejlesztés. De higgye el, tényleg nem rosszak a magyar szolgáltatások, sőt. Ami csoportunkban a magyar számok digitalizáltságban erősebbek, mint az osztrák, vagy a cseh adatok. A Covid alatt ráadásul minden nagyon felpörgött. Öt évet léptünk előre egyetlen év alatt. Én is kíváncsian várom, hogy mit hoz a következő 12 hónap, mi lesz a központban, a hálózatban, a csatornákon, mi lesz a home office-szal, a fintechekkel.

Fotó: Ajpek Orsi / Telex

Nem kicsi téma. A fintechekkel vívott nagy versenyben várható most valami újabb nagy lépés az önök részéről, vagy nyugodtabb időszak jön?

Talán meglepő lesz, amit mondok, de most a moratórium lesz a példám. Adott egy nemzet, ahol a kormány és a jegybank befolyással van a bankrendszerre, mint láttuk, 16 ezer milliárd forint hitelt egy tollvonással egy nap alatt fel lehetett függeszteni. Remélem, többször nem lesz szükség ilyen lépésre, de az egészet csak azért hoztam szóba, mert ha mindenkit beengedtünk volna korábban a magyar piacra, akkor nem irányítottuk volna a hazai folyamatokat. Ha a lakosság fintecheknek és nem magyar bankoknak lett volna eladósodva, akkor ezt nem lehetett volna megtenni.

Nem biztos, hogy ez a protekcionista szemlélet egyezik az uniós szabad tőkemozgások elveivel.

Éppen tíz éve vagyok a posztomon, azóta minden megváltozott. Sokat tanultam, de sokat tanult a bank, az egész bankszektor, az MNB, talán még a kormány is. Minden régi tankönyvi tétel módosult arról, hogy mit lehet és mit nem, hogy mi az ortodox vagy éppen az unortodox. Tíz éve még az volt az uralkodó nézet, hogy nem kell egy hitelről mindent elmagyarázni az ügyfélnek, mert összezavarodik a sok részlettől. 2011-ben elhitte volna, hogy a jegybank hatezermilliárdos NHP-programot indít a kkv-knak, vagy hogy az MNB-nek zöld, fenntarthatósági céljai lesznek? És azt, hogy a jegybankok egész Európában állampapírokat vesznek? Ki hitte volna, hogy az ECB fogja felügyelni a kereskedelmi bankokat? Nemhogy a pénzügyi tankönyvekben nem voltak ilyen mondatok, de ezekkel a gondolatokkal talán fel sem engedtek volna egy frankfurti járatra.

Ha ilyen sokáig eljutottál a cikkünkben, akkor biztos tartalmazott ez az interjú néhány új és hasznos információt. A Telex az olvasóink támogatásaiból tartja fenn magát, ha fontosnak érzed a munkánkat, támogasd a működésünket!