Megállíthatatlannak tűnik a tőzsdei drágulás

2021. május 07. – 14:30

Megállíthatatlannak tűnik a tőzsdei drágulás
Nasdaq Composite számai tükröződnek Tokióban 2021. április 30-án – Fotó: Yuki IWAMURA / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Ritkán látni olyan pozitív tőkepiaci összképet, mint május elején. A nagy nemzetközi tőzsdék 15–25 százalékos pluszban zárták az elmúlt hat hónapot, a Covid kirobbanása utáni völgyhöz képest pedig már 40-50 százalékos a plusz. Mégis, részben „technikai”, részben fundamentális fellendülési okok miatt továbbra is nagy bővülést vár még az elemzők csapata.

Ekkora és ilyen egységes tőzsdei derűlátást ritkán látni: Az elmúlt hat hónapot nézve Oroszország, Dél-Korea, Franciaország börzéi kerek 30 százalékos, India, Németország, az Egyesült Királyság és az USA hagyományos tőzsdéi kerek 20 százalékos pluszban vannak, miközben (ilyen is ritkán van) még a leglanyhább éppen az amerikai növekedési, technológiai tőzsde (a Nasdaq) 12 százalékos drágulása.

Ha pedig egy egész évet nézünk, vagyis a tavaly május eleji depresszió a bázis, akkor az áremelkedés már egyenesen 40-50 százalékos, ebben pedig már a Nasdaq a legerősebb.

Klasszikus bikapiac tombol, amit mi sem mutat jobban, mint az, hogy az árupiaci termékek közül is az olaj drágult ebben a periódusban a legjobban (ez az üzleti aktivitás szimbóluma), és az arany ára esett vissza a leginkább (amely az óvatosság, a menekülés jelképe). A Teletrader oldalon láthatók az indexváltozások, a fenti számok a május 5-i állapotot tükrözték.

A felhajtóerő

Hajdu Egon, az Eurizon (korábban CIB) Asset Management Hungary Zrt. befektetési igazgatója jó néhány olyan okot sorol fel, amely a továbbiakban is indokolhatja a növekedést. Ezek:

  1. A bázishatás, a tőzsdei cégek és a nemzetgazdaságok a covidos 2020-as év alacsony bázisa után továbbra is szép növekedési mutatókat fognak jelezni.
  2. Gazdasági normalizáció, vagyis a fogyasztás emelkedése, amely a lezárások lazítása után mindenhol bekövetkezhet. Az Egyesült Államokban a magas átoltottság, a kevés korlátozás, illetve a növekvő mobilitás alapján ez már nagyon jól látszik, de például a budapesti terasznyitás során is ízelítőt kaphattunk, mert az is nagy zsongást okozott,
  3. Előjönnek az elhalasztott vásárlások is, szintén az Egyesült Államok példája mutatja, hogy tavaly a lakosság a GDP 12 százalékát megtakarította (nem költötte el), ennek az 1700 milliárd dollárnak egy jelentős része mostanában kerülhet be a fogyasztásba.
  4. Jobb kapacitáskihasználtság, már ma is kisebb a termeléskiesés mértéke, mint a 2008-as GFC (global financial crisis) idején volt.
  5. Fiskális csomagok, az államoknak is erős maradt a támogatási kedvük, most ugyanis nincs olyan moral hazard, erkölcsi probléma, mint amikor 2009-ben a bankok, befektetési cégek megmentéséről kellett dönteni. Akkor a bűnösöket kellett volna megsegíteni, de a Covidról nem tehenek a cégek, az emberek, a bankok, lehet őket támogatni.
  6. Kitart a monetáris segítség is, vagyis a kamatok alacsonyak, a jegybanki mérlegfőösszegek pedig a sok támogatás miatt gyorsan emelkednek.
  7. A reálgazdaság szereplői is nagyon optimisták. A nyolc nagy amerikai hangulati index közül hat felemelkedőben van, ez is általában további árfolyam-emelkedést vetít előre.

A bázis is erőt ad

A bázisról egy érdekes adat: ha az év végéig semmi nem történne az egyes államokban, csak mindenhol fennmaradna a jelenlegi gazdasági kibocsátási szint, akkor is jelentős (5-6 százalékos) GDP-növekedést érne el India, Kína, Törökország, illetve Argentína. A legkevésbé Oroszország, Indonézia, Lengyelország és Svédország GDP-je bővülne.

A lista amúgy nem feltétlenül a jelenlegi erősségről vagy gyengeségről szól, hanem leginkább arról, hogy kinek épült már vissza a gazdasága és van-e a nemzetgazdaságnak természetes növekedése. A második kohorszba azok az államok kerültek, ahol nem akkora a növekedés, és mivel nem olyan fontos az idegenforgalom, a bázisból sem esett ki akkora GDP-hányad.

Mindenki részvényoptimista

A fenti optimizmust észlelik és annak fennmaradását vizionálják más hazai szakemberek is. Elek Péter, a Dialóg Befektetési Alapkezelő befektetési igazgatója szerint

„olyanok most az indexgörbék, mintha vonalzóval húznák őket, bár egyáltalán nem olcsók a piacok, de még átmeneti korrekció sem látható a chartokon. A likviditásbőség ugyanis olyan méretes, hogy nem is nagyon tudna hova menni a pénz, annyi változás volt csak mostanában észlelhető, hogy egy szektorrotáció jegyében már nem az amerikai it-cégeket veszik, hanem inkább a klasszikus társaságokat.”

Cselovszki Róbert, az Erste Befektetési Zrt. elnök-vezérigazgatója szerint a lakossági fogyasztás visszaesése miatt keletkezett pótlólagos megtakarítások itthon is a korábbiaknál nagyobb arányban áramlottak értékpapír-befektetésbe, minden ügyfélszegmensben azt lehetett tapasztalni, hogy nőtt a részvények aránya.

Al-Hilal István, a Fidelity International közép-európai igazgatója pedig elmondta, hogy bár az amerikai elnökválasztás után felállt új rezsimben várhatóan nőni fog a vállalatokra nehezedő jogszabályi teher, de a Fidelity International elemzőinek többsége a járvány utáni üzleti normalizálódás, valamint az amerikai állami csomagok miatt összességében nettó pozitív hatást vár az amerikai tőzsdei cégeknél.

A gigacsomagok

Képzeljünk el tehát egy olyan világgazdaságot, ahol előbújnak a fogyasztók a barlangjaikból, ahol átvészelték a járványt és elkezdenek vásárolni! Ez önmagában is hozhat a pezsgést, de erre a keresletre a kormány még rátesz egy lapáttal. Ma már ugyanis szinte lehetetlen felmérni, hogy micsoda költéseket helyezett kilátásba Joe Biden.

A belengetett támogatások itthon is, az unióban is magasak, de az Egyesült Államokban tényleg ezermilliárd dollárokkal dobálóznak.

  • Először jöttek a helicopter money kifizetések, vagyis a lakosságnak kiutalt fejpénzek.
  • Aztán Joe Biden 10 évre elosztva tervezi a nagy infrastrukturális programját, a Build Back Better (építsd vissza jobban!) elnevezésű csomagot, amely 3000 milliárd dolláros terv, és kalkulációk szerint évente 1,2 százalékkal növelheti az amerikai GDP-t.
  • Végül pedig készül az American Job Plan, vagyis az amerikai munkahelyteremtési terv, ami szintén ezermilliárdos program lehet (ez még a legképlékenyebb), mindenesetre itt lehet róla olvasni.

A létjogosultságáról csak annyit, hogy a Covid kirobbanása előtt a teljes amerikai népesség 61,1 százalékának volt munkája, ma csak 57,6 százaléknak van.

Kockázatok azért mindig vannak

De vajon érdemes ennyi pénzt pumpálni a gazdaságba, ennyi forrást adni a lakosságnak, amikor az csak az egyre magasabb tőzsdei árakban csapódik le? Jó kérdés, és nem is egyértelmű a válasz. A piacokon tényleg állandóan rekordok dőlnek meg, az indexek és az egyes papírok esetében is napi hír, az újabb „all time high”.

Ahogy Hajdu Egon mondja,

„természetesen vannak kockázatok, elsősorban maga a vírus jövője, aztán az infláció (ha óriási a kereslet és még erre pumpálják a pénzt, ez is reális veszély), végül a tapering, vagyis annak a kockázata, hogy a fölös likviditást miképpen lehet majd kivenni a rendszerből)”.

A Deutsche Bank globális felmérése alapján most az a helyzet, hogy a világ legnevesebb alapkezelői is az egészségügyben, vagyis az új vírusvariánsok felbukkanásában látják a legnagyobb tőkepiacokra leselkedő veszélyt. Emellett a profik is a magasabb inflációt, a geopolitikai feszültségeket, a rossz jegybanki intézkedéseket, a technológiai buborékok kipukkanását és a belpolitikai kockázatokat említik (utóbbi a geopolitikai kockázatokkal szemben nem a konfliktusokat, hanem inkább a rossz kormányzati gyakorlatokat jelenti).

Ciklikus kontra defenzív

Itt azonban még nem tartunk, most minden száguld felfelé. Attól persze, hogy a tőzsdék általánosan is nagy lendületben vannak, még az egyes szektorok és társaságok között nagy különbségek lehetnek.

A normalizáció, a robusztus gazdasági növekedés, az inflációs fenyegetés, illetve a várható kötvénypiaci kamatemelkedés idején minden szektor nyer, ami a ciklusból húz hasznot.

Ha egy pillanatra nem részvényekben, hanem mindenféle eszközben gondolkodunk, jól látszik, hogy az elmúlt félévben a legnagyobb nyertes az olaj, a réz és a tőzsdeindexek, a legnagyobb vesztes pedig az arany, az ezüst és a kötvénypiacok voltak.

Elek Péter szerint azért érdemes néha a száguldás közben levegőt venni, mert akár már az elgondolkodtató lehet, ha mindenki egy irányba rohan. Valószínűleg egy éve elég furcsán néztünk volna arra, aki a nagy lefagyás idején kijelenti, hogy a világgazdaság állapotát jelképező tőzsdék egy éven belül, egy még valójában velünk maradó Covid idején is másfélszeres értékre ugranak.

Az ilyen nagy „együttörülések” idején szokott az jönni, hogy senki nem tudja, pontosan miért, de egyszer csak jön egy nyekk, és onnantól a vevők már eltűnnek, viszont rettentő sok eladó keresi a kijáratot.

Kicsavart gondolkodású világgazdaságunkban ezt persze sokan érzik és próbálnak ellene tenni. A FED például mindenkit nyugtat, és olyan új szempontrendszert vázolt fel, amellyel még tovább lehet fújni a trombitát, vagyis rögzítette, hogy egy-egy kiugró inflációs adat a jövőben már nem érdekli, olyan könnyen nem fog megijedni, nem hagyja abba az élénkítést, az infláció tekintetében csak átlagot néz, nem foglalkozik a várakozásokkal. Alapüzemmódunk lett az élénkítés.

  • A piacnak nem az az öröm, ha Biden vagy a FED élénkít, hanem ha a vártnál is jobban élénkít,
  • illetve a piac nem csak attól ijed meg, ha elkezdik hűteni a gazdaságot, hanem már attól is, ha élénkítenek, csak az élénkítés ütemén tompítanak.

Már egy éve van Telex! 🎉

Ez azt is jelenti, hogy sok támogatónk regisztrációja lejárt. Ha e-mail-címed megadásával kéred, megnézzük, hogy tartozik-e regisztráció az e-mail-címedhez, és ha igen, milyen támogatási adatokkal.