Szeretik a magyarok a Kádár-kockáikat, a járvány még dob is a népszerűségükön

Minden magyar ismeri a kockaházakat, amelyek a mai napig meghatározzák a kisebb települések utcaképét. A Kádár-kocka néven ismert, első ránézésre egymáshoz nagyon hasonló házak többsége az 1960-80-as években épült. A száz négyzetméter körüli alapterületű, sátortetős épületekből több mint 800 ezer darab a mai napig áll és laknak benne, vagyis a hazai épületállomány jelentős részét teszik ki ezek a házak.

A Kádár-kockákkal kapcsolatban többnyire arról hallani, hogy energetikai szempontból korszerűtlenek, így energiapazarlók, ami a keletkezéstörténetüket figyelembe véve nem meglepő: ezeknek a házaknak a többsége a maga korának legtakarékosabb megoldásait és anyagait felhasználva épült. Egy friss kutatás szerint azonban ennek ellenére a kockaházak reneszánszukat élik:

a népszerűségi lista elején vannak, a lakosság harmada szívesen választaná ingatlanvásárlás esetén.

A BMI Bramac reprezentatív felmérése azt mutatja, csak a modern, földszintes („mediterrán típusú”) házak keresettebbek a vásárlók körében, mint a Kádár-kockák. Sőt, a felnőtt lakosság 33 százaléka biztosan, vagy inkább venne kockaházat, és további 43 százalékuk pedig lehetségesnek tartja ezt. Jóna Péter, az Immo1 Cégcsoport ingatlanpiaci szakértője szerint sokaknál előnyt élvez, hogy a kockaház remek felújítási alapanyag: strapabíró, jól alakítható, időt álló. A fiatalok pedig azért figyeltek fel rá, mert az arányai miatt a most divatos minimál stílushoz. Jóna arról is beszélt, hogy a most népszerű ingatlantípusok sorrendjét megbolygatta a koronavírus járvány, az általánossá vált home office miatt eltolódtak a prioritások:

egyre többen választják a belvárosi lakás helyett a külvárosi, vidéki ház vásárlását. A Kádár-kocka népszerűségén ez a trend is dobhat.

A jelenlegi lakóösszetétel demográfiai jellemzői mutatják, hogy a Kádár-kockákban lakók közel fele kistelepülésen él, közel harmada pedig Kelet-Magyarországon, és a válaszadók 23%-a él ilyen ingatlanban.

Kockaházaikat a legtöbben (33%) vásárolták, vagyis már önszántukból költöztek be, 22 százalék pedig örökléssel jutott az ingatlanhoz. A többség elköltözni sem szeretne: a válaszadók 70 százaléka úgy nyilatkozott, hosszú távon is marad a kockaházában, különösen a Közép-Magyarországon található, és az 1960-70 között épült házak lakóira volt jellemző ez a válasz. Az átlagnál nagyobb arányban akarják otthagyni rövid vagy hosszabb távon a kockaházat a gyerekesek (43%) és a diplomások (40%).

A kutatás alapján a kockaházak állapota vegyes, de összességében felújított, újszerű, közepes vagy jó állapotról számolnak be a benne lakók (83%), és kevesebb, mint ötödük vallja otthonát befejezetlennek vagy felújítandónak. Inkább a városi Kádár-kockák felújítottak, a falusiaknál ez az arány alacsonyabb (28 vs 10%).

Érdekes módon az eredmények szerint a kockaházasok a másban lakókhoz képest nagyobb arányban törődnek az otthonaikkal, ~10 százalékkal többen fognak a felújítási munkába másoknál.

A kockaházas lehetőségekre részben a kormány is ráérzett, ezt mutatja például az a kezdeményezés, hogy kifejezetten ezekhez az épületekhez készült, ingyenesen letölthető átalakítási tervrajzokat bocsátottak a családok rendelkezésére.

Egy másik fronton, az energetikai korszerűsítésben nyújtott közvetlen anyagi segítségben azonban komoly elmaradások vannak a lehetőségekhez képest: a Kádár-kockák és más rosszul szigetelt lakások mélyfelújításához alig lehet hozzáférni vissza nem térítendő támogatáshoz Magyarországon, holott ha lenne erre kormányzati szándék, akkor bőven lehetne erre uniós keretet találni. A témáról a legutóbb annak kapcsán írtunk, hogy az unió Helyreállítási és Ellenálló Képességi Eszközéből Magyarországnak járó eurómilliárdokból megint nem jut erre a célra, pedig a terv energia komponensének erre a hiányosságára több civil szervezet szakértői is felhívták a figyelmet.