Hatalmas európai rovarfarmok nyílnak: finom az ehető lárva és a báb

Európa berobbant a rovarnagyhatalmak közé. A Feed Navigator szakcikke szerint ma 10 ezer tonna az éves rovarfehérje-termelés, de 2030-ra már 500 ezer tonna lehet. A rovarfehérje-gyártók globális szövetsége, az International Platform of Insects for Food and Feed (IPIFF) ennél sokkal részletesebb adatokat is bemutat.

Az egyik legnagyobb cég, a lisztférgekkel foglalkozó francia Ynsect oldala szerint 2035-ig a világ 53 százalékkal több fehérjét fog fogyasztani, ezt részben egy olyan ágazat segít megoldani, amely nem 2035-ig, hanem évente fog ennyivel bővülni.

Aligha van sok ilyen gyorsan bővülő ágazat. Majdnem azt írtam, hogy élelmiszeripari ágazat, ami nem is lenne meglepő, a rovarok ugyanis nagyon fontos táplálékot jelentenek az embernek is, főleg Ázsiában és Afrikában, és természetesen a fekete katonalegyeket Európában is élelemnek termeljük. Ám egyelőre nem a saját közvetlen ételeinkről van szó, hanem inkább csak állati takarmányról. Sőt, abban is korlátozott a felhasználás, de az ágazat úgy érzi, ez a jövő útja.

A Meticulus Research friss előrejelzése alapján ma világszinten 200-nál is több rovartenyésztéssel foglalkozó vállalat van, az ágazat 2027-re 4,63 milliárd dolláros iparággá nőheti ki magát, de az európai rovarcégekbe eddig is 1 milliárd eurónyi befektetés érkezett

Vásárló vagyok

Egy kis személyes kitérővel, magam például már ma is jelentős élőlégy-felvásárló vagyok, ugyanis Sergio, a kaméleonunk csak élő rovart hajlandó fogyasztani. Egy kis doboz légy nagyjából kétezer forint, ez alapján a világ legjobb üzlete lehet a légytenyésztés.

A családi büdzsénk kifejezetten megkönnyebbül, amikor jobb időben már magunk gyűjtünk, és látjuk el Sergiót, számára egzotikus (mert magyar és nem afrikai) rovarokkal.

Természetesen a nagyüzemi légytenyésztés nem a díszállat-kereskedésekre céloz, hanem egy rendkívül zöld, valóban klímabarát fehérje-előállítási módszer.

Csúcstenyésztők

A világ legnagyobb telepei Franciaországban, Hollandiában, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban találhatók, de már Magyarországon is van egy ilyen cég, sőt, a Nébih-engedéllyel rendelkező Grinsect jelentős kockázati tőkét is kapott a bővülésre.

A Csongrád-Csanád megyében működő cég napi 200 kilogramm élő feketekatonalégy-lárva kapacitású, de a célja egy napi 6 tonna élőlárva-kapacitású automatizált üzem építése, amihez az Impact Venturestől (egy társadalmilag hasznos befektetésekbe fektető alaptól) kapott 570 millió forintos befektetést.

Ha megnézzük a cég termékeit, van rovarliszt, rovarolaj, pete, báb, de árulnak egész tenyésztő felszerelést is.

A fekete katonalégy

Egy francia cég kapcsán már említettük a lisztférgeket, de valójában a szakma európai óriásai, a holland Protix, a brit AgriProtein és a szintén francia InnovaFeed fekete katonalegyekkel foglalkoznak. A fekete katonalégy a környezetére nem veszélyes, vagyis nem invazív faj, kiváló fehérjeforrás, remekül bekeverhető az állati takarmányba. De miért annyira környezetbarát? Elsősorban azért, mert a gyártás nem szennyez.

Gondoljunk csak bele, ha szarvasmarha-tenyésztéssel állítanánk elő fehérjét, a bocik egyrészt rengeteg vizet isznak, másrészt ahogy teleböfögik és -fingják a levegőt metánnal, azzal az emissziójuk rosszabb egy csorda esetében, mint egy Forma−1-es versenyfutamnak.

A legyek viszont hulladékot is hasznosítanak. Aki látott már kutyaürüléken legelésző legyeket, az tudja, hogy nincsen ugyan túl jó ízlésük, de azért bármilyen hulladékot nem esznek meg, a PET-palackot vagy az autógumit ők sem fogyasztják el, de a növénytermesztés és az élelmiszeripar hulladékaiból tényleg szinte mindent.

Így a különböző gabona-, zöldség-, gyümölcsféléket, az ezekből készült valamennyi élelmiszert, de megbirkóznak a szármaradványokkal vagy az állati eredetű biomasszával is.

A kedvencük a gyümölcslégyártás után visszamaradt préselt gyümölcs.

Az más kérdés, hogy egy borászati kombinátnak azért nem lenne a legjobb reklám, hogy

„jöjjenek, kedves kollégák, kóstolni, és szeretnénk megmutatni, hogy mi annyira hívei vagyunk a körforgásos gazdaságnak, hogy a mustgyártásunk mellé tízmillió katonalegyet is telepítettünk”.

Damien Hirst nagyban

A légykolónia ugyanis nem túl gusztusos. Magam ezt akkor tapasztaltam meg személyesen és közelről, amikor a 2012-es londoni olimpián szurkoltam. Amikor éppen egyetlen sportolónak sem kellett ordítani, hogy „ria-ria”, elmentem Damien Hirst kissé provokatív, de rettentő érdekes kiállítására a Tate Modernbe. A Guardian cikkét most megtaláltam az eseményről.

A művész különböző szobákat rendezett be, volt, ami tele volt szabadon szálló óriáslepkékkel, egy zsilipes ajtón lehetett őket megtekinteni. De talán a legemlékezetesebb egy nagy üvegbúra volt, benne egy ökörfejjel. Az élő kompozícióban a fej körül rengeteg légy volt, akik ették a fejet, de persze szaporodtak is, szóval egy élő légykolóniát lehetett követni. Felkavaró élmény volt.

Óriáscégek

Mindenesetre a rovaripar bővül, az Agrotrend írt arról korábban, hogy maga a holland királynő adta át a Protix nevű cég egykoron európai listavezető telephelyét. Hollandia messze a legfejlettebb agrárország Európában, itt működik a világ legjobb agráregyeteme, a Wageningen, és itt elsősorban a hal-, hús- és tojásgyártás fenntartható módszertanában fontos a rovarliszt. Egy nagy holland bank, a Rabobank két elemzője, Beyhan de Jong és Gorjan Nikolik, az idén hosszú publikációt is megjelentetett a szakma jövőjéről.

Azóta a Forbes szerint a bevezetőben említett francia cég, az Ynsect már ennél is nagyobb telepet hozott létre.

Állítólag azért szeretik ennyire a tengeri népek, mert a rovarliszt helyettesíti a hallisztet (egyébként részben a szójaimportot is), ami hasonlóan hasznos takarmányozási anyag, de brutális halászati tevékenység eredménye. A halak csontját őrlik meg az előállításához. Külön érdekesség, hogy ma a rovarlisztet főleg halászatok használják, nagyon gyorsan nőnek tőle a halak.

Kanadában a lazactenyésztők alkalmaznak előszeretettel rovarlisztet, de az igazság az, hogy a halliszt ma még olcsóbb, 2000 euró/tonna, a rovarliszt drága, 3500−5500 euró között mozog az egyes termékek ára tonnánként, de a nagyüzemi technológiák elterjedésével gyorsan apadhat az ár.

A rovarliszt egyébként ma még annyira értékes, hogy ahol szabad háziállatoknak is adni, ott soha nem magában adják a háziállatoknak, hanem olcsóbb takarmányokhoz keverve, adalékanyagként.

Még korlátozott felhasználás

A Grinsect közleménye alapján egyelőre Magyarországon a szarvasmarha szivacsos agyvelőgyulladása kapcsán hozott rendeletek tiltják vagy jelentősen korlátozzák az állati eredetű takarmányok felhasználását a haszonállatok takarmányozásában, így az Európai Unión belül feldolgozott formában egyelőre csak vízi (aquafeed-ágazat), illetve az otthoni társállatok esetében engedélyezett a fekete katonalégy takarmányozási célú felhasználása.

A szabályozás globálisan össetettebb, jellemzően az élő lárva vagy báb például inkább engedélyezett a csirkék etetésében, mint maga a liszt, de a nyitás szinte mindenórás

A Grinsect cég is úgy kalkulál, hogy a nemzetközi trendeknek megfelelően rövid időn belül, akár már jövő évre várható, hogy a baromfik és sertések körében is engedélyezik a rovarliszttel való takarmányozást.

Emberek még nem annyira

Európában azt még nem várják a szakemberek, hogy érdemben elterjedjen a rovar emberi fogyasztása. Igaz, már ma is vannak fogyasztók, magam is vettem már ilyen terméket egy kis koreai élelmiszerboltban, hazai éttermekben is felbukkan ideiglenes ajánlatokban olykor a rovar, egy méregdrága proteinkészítmnyt megvásárló testépítőt pedig aligha zavarja különösebben, hogy a fehérjepor éppen milyen eredetű.

A rovarok amúgy átlagosan 80 százalékban elfogyaszthatók, a csirke esetében ez az arány a súly 55 százaléka. Ráadásul ma a világon 2 milliárd ember eszik rendszeresen rovarokat, és a világ országainak 80 százalékában van érdemi kultúrája a rovarevésnek, vagyis mi vagyunk a kivételesek, nem a japánok, a laosziak, a kínaiak vagy a fekete-afrikaiak.

Ha belegondolunk, hogy rovarliszt is létezik, a rovarok tényleg nemcsak önmagukban ehetők (olajban kisütve egyébként a legtöbb rovar olyan lesz, mint a chips), de tészta, proteinpor, energiaszelet vagy hamburger formájában is. A rovarevés egyik fontos előnye, hogy nagyon sok olyan anyagot tartalmaznak, mint a vas, a réz, a cink, a foszfor, a magnézium, amelyekre szüksége van az emberi szervezetnek és amit mi inkább bogyókban, pezsgőtablettákban szoktunk pótolni.

Ha belegondolunk, hogy Budapesten mennyire nem ismertük fél évszázada a vietnámi, a thai vagy a mexikói éttermeket, tényleg minden elterjedhet, a rovarevés is. Ráadásul az étkezési szokások cserélődnek, nivellálódnak. Pekingben, de talán még Delhiben is megjelennek a hamburgerek, viszont Nyugat-Európában a multikulti jegyében rengeteg olyan ember hömpölyög együtt a bevásárlóutcákon, akik vagy akiknek a családtagjai otthon imádják a férgeket, a csótányokat ás a sáskákat.