Szereld meg úgy a biciklit, hogy közben rajta ülsz: kritikus időszak jön a klímavédelemben

Miket vállal és mit tesz valójában a világ energiapiaca a karbonmentesség érdekében? Olykor egy kicsit már kezdhetjük úgy érezni, hogy jól állunk. Nyílnak a napenergiaparkok, a Covid is apasztotta a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását, naponta hallunk arról, hogy nagy olajtársaságok, vagy az Európai Unió államai, sőt újabban már Kína és végre talán az Egyesült Államok is kezd érdemi vállalásokat megfogalmazni.

A nagy közös cél az, hogy az iparosodás előtti időkhöz képest 1,5 fok alatt tartsuk a bolygó átlagos felmelegedésének szintjét, mert utána öngerjesztő folyamatok indulnak be,

• gyengébb mezőgazdasági termés;
• fajok kipusztulása;
• halászati zavarok;
• a jégtakaró olvadásával további melegedés;
• és erdők kipusztulásának fokozódása.

Ezeket már nagyon nehéz lenne kordában tartani.

Varró László, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) vezető közgazdásza szerint

„nem azt érdemes követni, hogy ki mit ígér a csúcskonferenciákon, hanem inkább azt, hogy mi az, ami már konkrét rendeletekben, kormányzati előírásokban is megjelenik.”

Az IEA 150 országából gyűjtötte össze, hogy mit tettek eddig a kormányzatok, és ezekkel a lépésekkel hova tartunk. A Magyar Energiakereskedők Szövetségének (MEKSZ) konferenciáján elhangzott összefoglalója néhány rendkívül fontos (általában nem túl vidám) megállapítást tartalmazott, ezeket szedtük csokorba.

Öt meghatározó trend

1. Az a sok tiszta energia innováció és beruházás, amiről nap, mint nap hallunk, egyelőre legfeljebb arra elegendő, hogy ellensúlyozza a globális népesség-növekedésből, az iparosodásból és az urbanizációból fakadó energiakereslet-növekedést, de egy esetleges 3 fokos globális hőmérséklet-emelkedéssel járó klímakatasztrófa elkerüléséhez sokkal többet kellene tennünk.
2. A Coviddal olyan történelmi sokkot éltünk meg tavaly, ami segített a fosszilis tüzelőanyagok keresletének visszafogásában, de még nem tette fenntarthatóvá a világot. A jövőben évről, évre, remélhetőleg már a világ lezárása nélkül kellene ezt a csökkentést elérnünk.
3. A napenergia és a szélenergia technológiája már valóban berobbant, komoly költségszint-csökkenést értünk el, de ennek a két megújuló forrásnak az évi új beruházásai ma még így is csak a globális áramtermelés 1 százalékát tudják biztosítani, miközben a világ energiafogyasztása évente 2 százalékkal nő. Sokkal, de sokkal többet kellene ennél tennünk.
4. 2025 és 2035 között lesz a legkritikusabb az európai áramellátás cseréje, nagyon sok szén- és atomerőmű zár be. Ha nem akarunk úgy járni, mint az idén Texas, rengeteget kell invesztálni az erőművekbe, a tartalék kapacitásokba, illetve legfőképpen a hálózatokba.
5. Ami viszont biztató lehet, hogy a megújuló világban sok beruházás magas kezdeti költséggel jár, de utána már dolgozik a természet (fűtéskorszerűsítés, napenergia). Most, amikor alacsony a hitelek kamatköltsége, talán több esély nyílik ezekre.

Hazai tervek

Magyarország és az Európai Unió konkrét feladatairól Steiner Attila, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) energia- és klímapolitikáért felelős államtitkára beszélt, aki kiemelte, hogy

„a koronavírus a mi régiónkban sem írta át a zöld célkitűzéseket, sőt, mind az ambiciózus tervszámokat, mind a forrásokat tekintve még gyorsította is azt.”

Az államtitkár szerint a feladat nem könnyű, úgy kell megszerelni a biciklit, hogy közben rajta ülünk, vagyis úgy kell felzárkózni a megújuló energia bevezetésekkel az európai élvonalba, hogy közben folyamatosan változik is a világ, a technológiák.

A legnagyobb segítség egy hatalmas forrás, a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) révén

ugyanis 6000 milliárd forint körüli forrás érkezhet Magyarországra, vissza nem térítendő támogatás és hitel formájában, amelynek a 37 százaléka klímacélokra fordítható.

Magyarország a paksi zsinórárammal és a sok megújulóval szinte teljesen karbonmentes áramtermelésre állhat át, de a jövőben fontos szerep hárulhat a geotermikus áram- és távhőtermelésre is.

A koszos energiaimport (szerb, ukrán szénerőművek áramtermelése) megfékezésére tervezi az unió az úgynevezett carbon border szabályok bevezetését, vagyis az unió határán egyfajta szén-dioxid-vám bevezetését.

Hol tartunk?

A fenntartható fejlődéshez nem elég a jelenlegi emissziót nagy nehezen fenntartani, valójában 2030-ig 10 milliárd tonnával kellene csökkenteni a szén-dioxid kibocsátásunkat – vélte Varró László. Az mindig jó hír, ha az Európai Unióban, Ausztráliában és Új-Zélandon sokan tesznek bejelentést arról, hogy hamarosan elérik a nettó zéró kibocsátást, de ha csak azok ígérnek, akik valójában már eleve jól állnak, mint legutóbb Dánia, az még nem menti meg a világot.

Igaz, amikor Kína is bejelentette, hogy 2060-ra megcélozza a nettó zérót, az önmagában fontosabb volt a klíma szempontjából, mint minden más eddigi bejelentés együttvéve, mert Kína óriási karbonintenzív energiarendszert működtet. A következő nagy lépés az lehet, ha az elnökváltás után, egy megfelelő program kidolgozása révén az Egyesült Államok is közöl egy hasonló vállalást.

Kimberly Henderson, a McKinsey fenntarthatósági kérdésekkel foglalkozó washingtoni partnere szerint

„a jó hír az, hogy tudjuk, hogy mi a teendő, de komplex fellépés lenne, ami az energiatermelés, a cementipar és az acélipar mellett a lakosság viselkedését és a mezőgazdasági termelést is érintené. A világ tehenei például az Egyesült Államok teljes kibocsátásának megfelelő emisszióért felelnek, és évente annyi erdőt irtunk ki, mint amekkora Görögország területe. Még ez is vállalható, csak akkor Törökország területének megfelelő erdőt kellene telepíteni.”

(Aki nem akar rákeresni, 130 ezer és 780 ezer négyzetkilométerről beszélünk.)

Új magatartás

Mit tesz, vagy mit tehet közben az egyén? Vagyis, hogy állunk 2021-ben, a lakosság és a vállalatok szintjén több, vagy kevesebb energiát fogyasztunk?

A szakember szerint összetett a kérdés, a kevesebb üzleti utazás tartós trend lehet, biztosan több lesz a videokonferencia, de ezzel párhuzamosan az emberek most jobban félnek használni a tömegközlekedést, dugók vannak a nagyvárosokban, az emberek autóval járnak.

A világkereskedelem energiafogyasztásának mérséklésében sokat segíthetne, ha a globális értékláncok közelebb kerülnének a fogyasztókhoz, mert a kínai konténerek eljuttatása Európába, vagy Amerikába ugyanúgy napi egymillió hordó olaj fogyasztásáért felelnek, mint a légi teherszállítás.

Abban ugyan lehet bízni, hogy Európa felébred és a chipek, a szerverek, az egészségügyi eszközök területén növeli a saját gyártását, de a műanyagvödör, a pelenka és a fröccsöntött játék alighanem továbbra is Ázsiából fognak érkezni és az évi 15 millió konténer valójában ezekkel van tele.

Az online vásárlás is Janus-arcú, biztosan tartós trend maradhat, hogy a web teret nyer a fizikai boltlátogatással szemben, de ennek energiahatása még vitatott.

Ha például az Amazon Prime és hasonló rapid szolgáltatások azonnal, egyetlen fogyasztó kedvéért elindítanak egy furgont, az inkább növeli az energiafogyasztást, míg a jól szervezett kiszállítás természetesen apaszthatja, de a nettó hatás aligha jelentős.

Megújuló kérdések

Varró László szerint sok a nyitott kérdés a megújuló energiával is.

„A nap és szélenergia beruházások és a technológia sokat tud segíteni, de Nyugat-Európa és Kalifornia példái azt is bizonyítják, hogy továbbra is megoldatlan gond az, hogy a március és október közötti időszakban termelődik meg a napenergia 85 százaléka, viszont éppen a további hónapokban nagyobb az áramfogyasztás. Az európai csúcsfogyasztás a decemberi napok este 7 órát körül ölelő időszaka, ekkor a nap nem segít, de sokszor a szél sem.”

Sajnos ezt a termelési és felhasználási különbséget több trend is csak erősíti (például öröm, ha nő az elektromos autók aránya, de azok is többet fogyasztanak télen, a hidegben).

A szakember szerint a megújuló támogatási rendszereknek a tágabb társadalmi hatásokra is figyelniük kell. Szabályozási eszközökkel kell segíteni a megújulót, de irritáló lehet, ha a gazdag ember a szegény ember adójából kap támogatást azután, hogy Teslát vesz, vagy telepít a családi házára egy nappanelt.

A földgáz kérdése

Visszatérő vita, hogy hol van ebben az egész zöldítési folyamatban a földgáz szerepe? Hiszen egy fosszilis tüzelőanyagról van szó, amely ugyanakkor kevésbé szennyező, mint a szén. A szezonális különbségeket még egy ideig leginkább a gáz, utána talán a hidrogén lesz képes kiegyenlíteni.

A jövőben mindenesetre a gáztüzelésű erőművek vélhetően csak átlagban 10 százalékos kihasználással mennek majd, nem éri meg tömegesen gázból áramot termelni,

de még így is fejleszteni kell a kapacitásokat, mert amikor nincs nap és nincs szél, akkor a kiegyenlítésben fontos szerep hárul majd rájuk.

A mai jól működő villamosenergia-rendszereknek van egy kényelmes kapacitástartaléka, ezt egyfajta biztosítási díjként meg kell fizetnünk az árakban, mert ha nem fejlesztünk úgy járhatunk, mint Texas, ahol borzalmas minőségű volt a villamosenergia-rendszer, és a szokatlan hidegben úgy elszállt az áram ára, hogy majd a középosztálybeli fogyasztók is ezer dolláros számlákat kapnak.

Programok kellenek

Kína és India például, ha a szénről elkezd leválni, biztosan jelentősen növelni fogja a jövőben még a gázfelhasználását. Ugyanakkor itt nem szabad megállni, ha meg akarunk maradni a bolygón, akkor valahogy a földgázról megújulóra lépcsőt is meg kell ugrani.

A gázturbinás erőművek átmeneti fontossága után leépíthetők, de emellett nehezebb feladat lesz az épületfűtések átalakítása. Magyarországon hárommillió épület fűtését kellene 2050-ig korszerűsíteni, évente 100 ezer csere ma nem tűnik reálisnak.

Az Európai Unió az épületek gázfogyasztásának visszaszorítására egy évtizede hirdet meg programokat (eddig összesen ötöt), de így is csak 10 százalékkal sikerült a fogyasztást csökkenteni. Igaz, amikor recesszió van, az államok akár értelmetlen beruházások révén is élénkítenek, de miért ne lehetne a sok forrást értelmes, elsősorban energiahatékonysági beruházásokba önteni? – teszi fel a kérdést Varró.

Az IEA és az IMF mindenesetre kidolgozott egy olyan fejlesztési tervet, amely három éven át, évi 1000 milliárd dollárt költ el globálisan energiahatékonysági, árampiaci és egyéb (hőszivattyú, hidrogén, töltők) komponensekre.

Finanszírozás

Végül a forrásokról. Az most a magánszférában is segíthet, hogy a kamatok alacsonyak, de sajnos nem mindenhol és nem mindenre. Egy acélmű átépítésére nem olyan könnyű banki projektfinanszírozást találni, és lehet, hogy Németországban 1 százalékos kamattal is akad hitel egy napprojektre, de Indiában ugyanez 10 százalék, pedig a klíma szempontjából az utóbbiakra is jó lenne megoldást és forrást találni.

Végezetül Varró László szerint kritikus kérdés, hogy rengeteg fejlesztés kellene a villamosenergia-hálózatokba. Remek a sok szél- és a napprojekt, de a skót felföldről el kell jutnia az áramnak Londonba, az andalúziai (Tarifa és Algeciras) szélturbináktól Madridba, vagy a német északi szeles kapacitásokból a Ruhr-vidékre.

Magyar ügyekről

Végül pár hazai gondolat. Felsmann Balázs, a Corvinus tanára, egyben a MEKSZ elnöke szerint

„a megújulók terén van mire büszkének lenni. 2010 és 2019 között 2600 milliárd dollárt invesztáltak a befektetők ebbe a ”projektbe„. Az Európai Unióban a megújuló források már nagyobb áramtermelők, mint a fosszilisak. Különösen a legszennyezőbb anyag, a szén kezd kikopni, ahogy korábban az áramtermelésből a kőolaj teljesen kikopott.”

Az igaz, hogy a szén visszaszorulásának nem csak a megújulók a nyertesei, hanem van egy fosszilisen belüli átrendeződés is, a szén rovására és a gáz javára. A gáznak jobbak az emissziós adatai, de segíti a flexibilitást is.

A magyar villamos energia termelés összetétele nem jobb és nem rosszabb fosszilis tekintetében, mint az unió átlaga. A görög, a lengyel, a holland, illetve az olasz áramtermelés nagyon fosszilisalapú, aki viszont nálunk jobb, az vagy érdemben épít a nukleáris energiára (vagyis nagyon sok atomenergiát termel), vagy egyáltalán nem használ nukleárist, de van sok szele (Dánia), vagy sok vize (Ausztria).