Matolcsy György példaként állította elénk az észteket, akik mindent másképp csinálnak, mint mi

Matolcsy György jegybankelnök szeret cikkeket írni. Emlékezhetünk, korábban a Heti Válasz hasábjain lepte meg a közvéleményt azzal, hogy mennyi ideje van olvasni, rendszeresen írt angolszász olvasmányélményeiről.

Újabban a Növekedés.hu-n elmélkedik visszatérően a kívánatos magyar útról. Az írások érdekessége, hogy azok elég kritikusak a magyar kormánnyal, elsősorban Varga Mihály pénzügyminiszterrel szemben. Az MNB vezetője írásaiban nem annyira jegybanki, monetáris kérdésekkel foglalkozik, inkább mintha „nemzetgazdasági” posztja iránt nosztalgiázna, a magyar kilábalás, felzárkózás, egészségügy, demográfia foglalkoztatja.

Az észt modell

Matolcsy György legutóbbi írása konkrétan Észtország példáját citálja az olvasók elé.

Érdekesség, hogy az írás előtt nem sokkal Győrffy Dóra egyetemi tanár éppen erről a témáról írt átfogó tanulmányt a Közgazdasági Szemle 2021. januári számában.

Nehéz nem egyetérteni a jegybankelnökkel, amikor leírja, hogy az észtek jó úton járnak,

„a 2009 utáni és 2020 előtti évtizedben az EU-átlag 64,6 százalékáról közel 84 százalékra zárkóztak fel,”

Mi, magyarok gyakorlatilag ugyanonnan indultunk, de csak 73 százalékig jutottunk.

Matolcsy szerint az észtek felülről indított határozott nemzetpolitikával ötvözött gazdaságpolitikával érték el a fellendülést.

Ha megnéznék, hogy az észtek miért ennyivel sikeresebbek, mint mi, viszonylag egyszerű választ is lehetne adni:

„nem lopnak annyit”.

Ez szinte biztosan igaz, de ha itt véget érne a cikk, a szerző nem érezhetné úgy, hogy megdolgozott a fizetéséért, így inkább fejtsük ki egy kicsit jobban, hogy miért tűnik teljesen másnak az észt út, mint a magyar.

Hasonlítsuk össze magunkat Észtországgal. Nem gazdasági mutatószámokat szeretnénk bemutatni, hanem elgondolkodtató kulturális, politikai és gazdaságpolitikai elemeket. Demagógak, véletlenszerűek? Lehet. De talán egyben elgondolkodtatóak is.

Jöjjön tehát az öt pont a különbségekről.

Észtország globális sikercégeket termel, mi elzavarjuk őket

Skype, Transferwise, Bolt (korábban Taxify) – olyan globális sikert hozó észt digitális cégek, amelyek támogató közegre leltek az 1,3 milliós országban. Szeretjük vagy nem a „felnőtt” iparágat, de a Jasmin.com, Gattyán György streamingcége is ilyen globálisan sikeres, magyar eredetű digitális cég lehetne.

Ám a társaság és vezetője kiszorul Magyarországról, az üzletember nyer ugyan pereket, de folyamatosan adóhivatali támadásoknak van kitéve, hazai vagyonelemei rendre zárolás alatt vannak. Nagyjából el lehet képzelni, hogy milyen eséllyel fogja itt megvalósítani a következő innovációit.

Mi leszakadunk az oktatásban, Észtország javít

Magyarország csúszik lefelé a nemzeti oktatási rendszereket összehasonlító PISA-felméréseken, Észtország ugyanezen a listán a legsikeresebb a volt szocialista országok közül.

Észtország sok szempontból a nyelvileg is nagyon rokon Finnországot másolja, a tanárok mindkét országban relatíve jól keresnek, hatalmas hangsúly van a minőségi közoktatáson.

Teljes szakítás a kommunista múlttal, az oroszokkal

Észtországban a Nyugat, konkrétan Finnország, Írország, Németország, általában is az EU a követendő minta. Az állam tudatosan távolodott Oroszországtól, de a saját KGB-alapú titokszolgáitól is. Fiatal, Londonban kiképzett tisztekkel a nulláról épített fel új szolgálatot. Üzleti orientációját is látványosan megváltoztatta, amint lehetett, bevezette például az eurót, pedig eleinte nagy haszonnal kecsegtetett a Nyugat és Oroszország közötti hídszerep. Ám az észtek inkább a nyílt nyugati orientációt választották, az EU itt partner, nem ellenfél.

Észtország ugyanis tudja, hogy kicsi, és csak azzal lehet sikeres, ha a nemzetközi vérkeringés részévé válik. Abban több az üzleti potenciál, ha az észt startupnak nem 1,3 millió emberre, hanem 50-100 millió emberre lehet lőni. Mi kormányzati szinten nem integrálódni szeretnénk, hanem örömmel „emberkedünk” ezzel a világgal, mi szeretünk üzenni Brüsszelnek. Moszkvának nem szeretünk üzenni, az oroszokkal barátkozunk.

Észtország örömmel üdvözli a nyugati tőkét, mi a koronavírus alatt is csak szigorítottunk, bürokratikus kontrollelemeket vezettünk be, ITM-es Palkovics-vétót a külföldi cégvásárlások után, vagy kiterjesztett nemzetbiztonsági jóváhagyást a Belügyminisztériumtól.

Független és digitális környezet a modern vállalkozásoknak

Tallinn igazi digitális hub. A legmodernebb közösségi finanszírozású, kriptodevizás világban is központ. E szegmens kibocsátói, az ICO-k szervezői rendre Észtországban jegyzik be magukat, mert ott a legtámogatóbb a jogi környezet. Az E-Estonia projekt keretében az állam digitális és független, mindenben visszahúzódó, nem akadályoz.

Nálunk a hatóságok, a hivatalok a kormányzati szándékok végrehajtói, a hatalom gyakran szelektíven beavatkozó kiterjesztett kezei.

Orbán Viktort mindenki ismeri Európában, de ki ismeri Kaja Kallast?

Nagyon eltérő a hazai és az észt politikai kultúra is. Mi az „államférfiakat” szeretjük, azokat a nagy embereket, akik életüket áldozzák a hazáért, hősöket, mártírokat. Orbán Viktor negyedszer miniszterelnök, hívei szerint ő is ilyen államférfi, akinek nincs alternatívája, nélkülözhetetlen, európai szinten is ismert politikus.

Észtországban külföldön ismeretlen emberek a politikusok, rövid ideig szolgálnak, ha megbuknak, lemondanak, de valamiért, az állam mégis sikeresebb. Egy hónapja egy 43 éves nő, Kaja Kallas Észtország miniszterelnöke. Elődje egy korrupciós ügy miatt mondott le. Azt senki nem gondolta, hogy lopott vagy egyénileg gazdagodott, de volt következménye annak, hogy egy állami bank szabálytalan hitelt nyújtott egy olyan ingatlanfejlesztő cégnek, amely korábban a kormánypártnak adományokat adott.

A mi jachtos, magánrepülős, pályázatnyerős politikusi-gazdasági keveredéseink tükrében ez olyan kulturális távolság, mint amikor valaki megnézi a Netflixen a Borgen dán politikai krímit. Ebben a filmben arról szólnak az izgalmas fordulatok, hogy kiszivárog-e az esti tévévita előtt valamelyik kispárt munkaügyi programja. A filmkészítők vélhetően azért írnak ilyen fordulatot, mert ez egy reális téma, nálunk már rég leszoktak a pártok a vitáról de még a programalkotásról is.

Észtországban a rendszerváltás óta 13 kormányfő regnált 7 különböző pártból, nálunk 7 kormányfő 3 pártból. Lehet, hogy a stabilitás, a kontinuitás előny, de talán az sem baj, ha senki nem kényelmesedik el a hatalomban.

Igaza van-e Matolcsynak?

Matolcsy György Észtországban a tudatos és a bátor államot becsüli. Észtországot tényleg lehet becsülni, de azért az a mai digitális világban elég kétséges, hogy a nagy és lomha állami iránykijelölés vezet-e a sikerre.

A nagy hajók lassan fordulnak, mire az állami program megtalálja a legjobb szektort, kijelöli a vezetőket, forrásokat rendel a célhoz, közbeszerzéseket, pályázatokat ír ki, vélhetően már másfelé tart a fejlődés.

Egy visszahúzódó, támogató, de nem mindenre rátelepedő, politikai bizalmon belül újraelosztó környezet alighanem többet segítene Magyarországon. Győrffy Dóra tanulmányából kiderül, hogy a régióban Magyarországon a legnagyobbak között van az állami kiadások/GDP arány, Észtországban pedig a legalacsonyabbak között.

PM kontra MNB

Matolcsy György cikkei tényleg elgondolkodtatók. Ha egy politikai kultúrából kiveszik a szakmai vita, akkor még úgy is üdítő egy kritikus cikk a hatalom egyik szereplőjétől a másik felé, ha nem nagyon értünk vele egyet.

A jegybankelnök írásaiban általában kioszt néhány piros pontot az elért eredmények miatt Orbán Viktor miniszterelnöknek vagy éppen a Magyar Nemzeti Banknak és így persze önmagának is, de rendre elhangzanak a kritikák is:

• nem vagyunk elég bátrak;
• nem merünk igazán nagy állami programokba fogni;
• még inkább lehetnénk unortodoxok;
• kisebb mértékben zárkóztunk fel, mint a baltiak, a lengyelek vagy a románok.

A kipécézett pénzügyminiszter pedig Matolcsy szemében nem tud jót lépni, mert Varga ezekben az írásokban olykor kishitű, mert nem hisz a növekedésben, máskor azért hibázik, mert azt gondolja, hogy a válság megáll a határon, vagy éppen hozzá nem értő, mert forintárfolyamról beszél, ami nem az ő asztala.

Varga Mihály pedig hallgat, nem szól vissza, talán mosolyog is magában az írások láttán. Halkan elkönyveli, hogy kaphat hideget-meleget a jegybankelnöktől, azért újabban inkább neki szokott igaza lenni Orbán Viktor előtt. Ha a 2020-as GDP-t kell megtippelni, vagy ha a kormánynak devizakötvény-kibocsátásról vagy a devizatartalékok kívánatos mértékéről kell döntést hoznia, mostanában a PM álláspontja valósult meg.