Kína egy tibeti szent folyóra húzná fel a világ legnagyobb vízerőművét

2021. február 10. – 09:33

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Kína több komolyabb vállalást is tett az elmúlt időszakban a karbonsemlegesség elérése érdekében. Az állam vezetése még 2020-ban közölte, hogy 2060-ra érnék el a teljes karbonsemlegességet, de az odáig vezető úton például olyan tervek szerepelnek, mint hogy 2030-ra az áramszolgáltatóknak a közvetített áram legalább 40 százalékát megújuló forrásból kell megvásárolniuk, írja a Reuters pár megszerzett kormányzati dokumentum alapján. Terv része az is, hogy 2030-ra az eddigi 20 százalékról 25 százalékra növeljék a nem fosszilis energiahordozókból előállított áram mennyiségét.

A vállalás mindenképpen fontos és előremutató, csakhogy ezt részben erősen vitatott lépésekkel érné el a kínai kormány:

többek között azzal, hogy felépítenék a világ legnagyobb vízerőművét egy tibeti szent folyón.

Ezt a Tibeti Autonóm Területen átfolyó Jarlung Cangpóra húznák fel. Ez a világ kilencedik legnagyobb vízhozamú folyója, és mivel 5000 méter fölött ered, a a világ legmagasabban fekvő folyójaként is ismert. Emellett a Jarlung Cangpo létfontosságú szereppel bír több tízmillió indiai és bangladesi lakos élelmezésében is – mielőtt viszont még Bangladesbe érne, a Tibeti-fennsíkot elhagyva a Föld legmélyebb és leghosszabb kanyonján halad át.

Kína ide tervezi felhúzni a 60 gigawatt teljesítményű erőművet, ami így háromszor akkora kapacitással bírna, mint a mostani legnagyobb erőmű, a szintén Kínában épített és szintén komoly vitákat kiváltó Három-szurdok-gát, amelynek építése miatt 1,4 millió embert kellett kitelepíteni.

A tervezett beruházást ellenzők több fő érvet is felhoznak a hatalmas gát ellen. Egyrészt a Jarlung Cangpo fontos spirituális szereppel bír a tibeti kultúrában, a helyiek pedig alapvetően elleneznek bármiféle ipari jellegű építkezést a szent folyón. Fontos szempont az is, hogy egy ekkora gát és a vele járó beruházás alapjaiban változtathatja meg a környezete ökoszisztémáját, a már említett Három-szurdok-gát és a hozzá kapcsolódó 630 négyzetkilométeres víztározó például gyakoribbá tette a környéken a földcsuszamlásokat.

Geopolitikai szempontból is érdekes lenne a gát helyzete. Egyrészt, azzal, hogy Kína 30 km-re az indiai határtól felépítene egy ekkora gátat, befolyásolni tudná a folyó alsó szakaszán a vízhozamot. Ezt a politikai nyomásgyakorláson felül a bangladesi torkolatnál tízmillió ember életét is megváltoztathatja. A G7 a Mekong deltáját hozza fel példaként, ahol a folyó felső, kínai szakaszán felépített vízerőművek miatt a korábbinál kevesebb víz és hordalék jut el Vietnámba, ahol emiatt, illetve a tengerszint emelkedése miatt évente 30-100 centiméterrel kerül beljebb a part. Mivel ez a világ egyik legfontosabb élelmiszertermelő vidéke, a hatás sem hagyható figyelmen kívül, főleg, hogy az egyre nehezedő körülmények miatt folyamatosan vándorolnak el az emberek a területről.

Kína 2020-ban összesen 38,4 gigawatt teljesítményt jelentő szénerőművet épített, ami háromszorosa annak, mint amennyi hasonló erőművet átadtak a világ többi részén. A Reuters birtokába került dokumentumok alapján viszont a jövőben inkább a szél- és napenergia hasznosítására összpontosítanának, elhagyva mind a fosszilis energiahordozókat, mind a hatalmas vízerőművekben csúcsosodó projekteket. Azt viszont nem tudni, hogy ez már a tibeti tervekre is vonatkozik-e.