Kaderják Péter és Boros Anita, az ITM államtitkárainak menesztése és a minisztérium átalakítása felbolygatta az energetikai szakmát. A döntés meglepetés volt, az okokról eltérő magyarázatokat hallottunk, az egyik, Kaderják távozását magyarázó történet szerint egy éles év végi szakmai vita, az energiakereskedőkre újabb méretes terheket pakoló EKR-rendszer bevezetése osztotta meg még a kormányzatot is.
Erős konfliktusokkal zárult az év vége a hazai energetikai szabályozás területén. Forrásaink egy része szerint ettől aligha független az, hogy január 15-ével távozik az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) két államtitkára, Boros Anita építésgazdaságért, infrastrukturális környezetért és fenntarthatóságért, valamint Kaderják Péter energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkár. Mások ugyanakkor azt mondják, hogy ez az összetűzés nem volt erősebb, mint annyi más korábbi szakmai vita, ez legfeljebb casus belli lehetett, az okok ennél alighanem strukturálisabbak.
Orbán Viktor dönthetett
Maga Kaderják Péter, a hazai klímaügy eddigi első számú felelőse még közvetlenül karácsony előtt is a jövőről egyeztetett, az ITM berkein belül is szilveszterkor terjedt el, hogy nagy változások várhatók.
„A döntés a nagyfőnöktől érkezhetett, mert a két államtitkár közvetlen főnöke, Palkovics László miniszter elégedett volt a két vezetővel”
– hallottuk.
Legfrissebb híreinkért kattintson ide>>>
A változásokat bejelentő közlemény szerint mindenesetre
„a jövőben a két terület felügyelete egy új államtitkárságban olvad össze, amelyet Steiner Attila, az Igazságügyi Minisztérium eddigi európai uniós ügyekért felelős államtitkára vezet majd. Az ITM közleménye szerint Boros Anita és Kaderják Péter munkájára más feladatkörben továbbra is számít Palkovics László innovációs és technológiai miniszter.”
Kaderják Pétert ugyan elértük, de ő nem kívánta kommentálni a távozását, ugyanakkor a rövid beszélgetés alapján nem volt egyértelmű, hogy az energetikai szakember az államigazgatásban tervezi-e a jövőjét.
Az EKR-konfliktus
Kaderják Péter energia- és klímapolitikai államtitkár volt, de egy speciális szerepben, mert azért az igazán nagy pénzekről nem ő döntött. Paks fejlesztése Süli Jánoshoz került, a nagy kétoldalú gázszerződésekről Szijjártó Péter tárgyalt, de a klímapénzek és az egész kérdés Kaderják feladata maradt. Boros Anita helyzete más, ő elsősorban a hulladékgazdálkodási ügyekért felelt.
Ezzel kapcsolatban több forrásunk is megemlített egy tavaly év végi konfliktust, igaz, azt már eltérően láttatták, hogy ez mennyire lehetett döntő érv a menesztés ügyében. Idén január 1-jétől életbe lép az EKR (Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer), amely körül éles vita alakult ki. Ez a szisztéma azt jelenti, hogy minden energiakereskedőnek (áram- és gázkereskedőknek, illetve üzemanyag-forgalmazóknak) az általuk értékesített energiamennyiség arányában meghatározott megtakarítást kell elérniük, akár az ügyfeleiknél, akár más felhasználónál. A G7 szakcikke mutatja be részletesen ezt a rendszert.
Ki fizessen?
Ez egy lépcsőzetesen emelkedő kötelezettség, idén még kisebb összeget jelent, de a csúcsévben, 2024-ben már akár 130-140 milliárd forintot ró a kereskedőkre.
Az elfogadás kapcsán két nagy vita alakult ki, egyrészt, hogy a távhőszektornak is kell-e fizetnie (az ágazat végül ügyesen kifarolt), illetve hogy a lakosságot hatósági, rezsicsökkentett áron kiszolgáló egyetemes szolgáltatókra vonatkozzon-e a rendszer. Végül a szakma meglepetésére, nekik is fizetniük kell.
A szakmából többen megerősítették, hogy erről valóban volt szakmai vita. Az egyetemes szolgáltatók (MVM és E.ON) úgy érezték, hogy ők már eleve agyon vannak terhelve mindenféle kötelezettséggel, ráadásul a hatósági ár miatt ők áremeléssel sem tudják kitermelni a kötelezettséget. A többiek, a szabadpiaciak (a teljesség igénye nélkül MET, Alteo, CEZ, OMV, CYEB, Elmű-Émász, EKER) persze inkább örültek, hogy többfelé oszlik a teher.
Egyesek szerint a vita elmérgesedett, mások szerint a hangnem nem lépte túl az elmúlt években megszokott ezernyi konfliktus stílusát (volt konfliktus az energiastratégia, a klímacélok, a szélenergia, a tarifák, a napelemek kapcsán is).
Miért vesztek össze?
De egyáltalán kik voltak a frontvonalak élharcosai? A kormányzatban az terjedt el, hogy az EKR felelősei (így a most elengedett energetikai államtitkár) „megvezették” a miniszterelnököt azzal, hogy a nagy teherrel a rezsicsökkentés intézményét veszélyeztették. Állítólag Palkovics László miniszter mellett Varga Mihály pénzügyminiszter volt támogató, utóbbi mint a büdzsé felelőse örült, ha a piacról érkezik forrás az energiahatékonysági projektekre, és nem az állam berkein belül kell ilyet keresni.
Míg Mager Andrea, aki az MVM-csoportért is felel, illetve az MVM vezetői nagyon tiltakoztak. Hallottunk olyan számítást, hogy Paks nélkül a teljes hazai egyetemes szolgáltatói szektornak 1 százalékos az eredményhányada, amit bőven elvitt volna az EKR.
Mindenesetre a vonatkozó kormányülésen állítólag elég kemény vita volt Palkovics László és Mager Andrea között, a csatát ott Palkovics nyerte, a háborút viszont lehet, hogy elvesztette.
A klímaügyek kérdése eleve régóta vegyes megítélésű a kormányzatban. Egy ideig Orbán Viktor mintha kifejezetten hátráltatta volna az európai klímaegyezményeket, a kérdést nem tartotta fontosnak, de aztán mintha megértette volna, hogy ez a fiataloknak egy fontos téma, és már nemcsak Áder János köztársasági elnök, de maga a kormányzat is európai klímaélharcosként próbált mutatkozni.
Az új erő
Egy másik magyarázat szerint Steiner Attila kinevezését az indokolhatta, hogy az uniós források abszorpciójában ő kifejezetten sikeres lehet. Ő a brüsszeli témákban sokkal jártasabb, mint a most távozó szakemberek, akik inkább szakmailag voltak erősebbek.
A jövő uniós forrásaiban a klímavédelmi céloknak, ezen belül a dekarbonizált energetikának (azaz a klímacélok mentén szervezett energetikai reformoknak) valóban hangsúlyos szerepe lesz. A Magyarország Helyreállítási és Alkalmazkodási Terve tervezete tartalmaz dekarbonizálást, klímacélokat, energiahatékonysági, illetve az energiaszektor digitalizációjával kapcsolatos projekteket, illetve megújuló alapú áramtermelést (főleg napenergiát).
Igaz, abban is lehet igazság, hogy azért nem kell leváltani az államtitkárokat, hogy bevonjanak egy uniós forrásokhoz értő szakembert (Gyurcsány Ferenc például anno létrehozta a minisztériumoktól függetlenül a Bajnai Gordon féle NFÜ-t).
Teljesen más okok
A Népszava cikke több más politikai konfliktust is megemlít.
Tény, hogy Kaderják Péter nem volt politikus alkat, nem gyűjtött támogatókat, sok cégvezető, az energetikai szektor legnagyobbjai is kritizálták, felrótták neki, hogy bár meghallgatta őket, de nem hallgatott rájuk.
A nagy cégek szerint a jogalkotók, a jogalkalmazók és a jogkövetők között mindig vannak viták, az EKR-rel is voltak, nem ez volt különleges. Ám itt a matek tényleg nem jött ki, vagyis olyan cégekre is nagy terhet ró a rendszer, amelyek képtelenek azt kigazdálkodni vagy a fogyasztókra terhelni. Azt persze majd az idő dönti el, hogy a 16 uniós tagországban is működő rendszer itthon eredményes lesz-e, kedvező esetben számtalan alacsony költségű energiamegtakarítási megoldást tár fel, egy új zöld piac kialakulását segíti, de olyan piaci szereplővel is beszélgettünk, aki egy nagy tanácsadó tanulmányára hivatkozva, ebben kételkedik.
Ahogy egyik forrásunk mondta,
„a cégek szempontjait is meg kell érteni, nem kell nekik behódolni, de erőből háborúzni sem szabad, tényleg jobb a kooperáció, a gentleman´s agreementek”.
Igaz, abban is lehet igazság, hogy az adókat nem gentleman agreementek alapján szokták kivetni.
